Elkészült a Számháború forgatókönyve
Címke: forgatókönyv
Úton a helyes irányba
Ez a hét több eseményt foglal magába, mint a három előző együttvéve. Hétvégén ellátogatok egy régi haverom metálkoncertjére, de előtte, pénteken kiugrok az egyik ügyfelemhez házimozit telepíteni. Az edzőm visszajött a Dubai-kiruccanásából, így aztán végre tegnap voltam bellezni, most meg nem meglepő módon, szarkész vagyok, főleg a lábaim. Kihagysz másfél hetet, és tropa vagy, hihetetlen. Alapból nem értem, hogy tavaly október óta járok edzésekre és mégis minden második héten izomláz gyötör. Imádom ezt az érzést. Az anyai nagymamám megkért, hogy vasárnap menjek ki hozzá tévét bekötni, a másik nagymamám meg kiutazott ausztriába.
Hétfőn voltam a nagybátyám „időgazdálkodás előadásán”, kedden meg leültem a netbookom elé és elhatároztam, hogy minden nap írok egy keveset a forgatókönyhöz, remélve, hogy a hónap végére elkészülök vele. És izgatott vagyok, mert eddig jól halad a munka. Mindazonáltal nagyon klassz cuccokat tesztelünk a munkában, és hamarosan új termékek is jönnek, úgyhogy a szakmai világom is lendületet kapott. Mi van még? Most itt ülök a szobámban, mindjárt éjfél, és remélhetőleg aludni is tudok majd. Mostanában nagyon rosszul alszom el, valami pszichés gondom van, de még nem jöttem rá, hogy mi az. Szerintem a munkával van összefüggésben, de elalvás előtt nem munkára gondolok, csak össze-vissza hömpölyögnek a gondolataim. Aztán felülök az ágyban, és pár pillanatig lebegő gomolyagokat, óriási hópehelyre vagy pitypang fújókára hasonlító háromdimenziós ábrákat látok a sötétben. Kettőt pislogok, és mindegyik eltűnik. Aztán visszadőlök, kimegyek inni egy pohár vizet, megint visszadőlök, és nagy nehezen elalszom. Reggel pedig a felkelés egy kínszenvedés. Három hete ez van.
Persze hasznosabb infót is írhatnék, túl azon, hogy szarul alszom, például azt, hogy keressetek rá Facebookon a Deep In Down együttesre, már két koncertjükön is voltam és bizony mondom, rendkívül tehetséges banda, Bártfai Zsoltival az élen. Elhatároztam, hogy ha lesz rá lehetőségem, minden fellépésükön ott leszek. Azt is elhatároztam, hogy minden nap fél 10-re fogok beérni a munkába. Meg azt is, hogy minden nap írok egy kicsit a forgatókönybe. Továbbiakban már csak azon kell ügyködnöm, hogy meglegyen az ehónapra kiszámolt cikkmennyiség, mert hála Istennek, rengeteg írnivalóm van a tesztkütyükről.
Mielőtt elalszom
Az elmúlt időszakban alig néztem filmet, és ma, mivel nem kellett dolgozni, kapásból két néznivaló került az étlapra és az egyik a Sleepers volt. A kilencvenes években nem a látványt, hanem a sztorit próbálta Hollywood minél csavarosabbra, kidolgozottabbra produkálni, és ez meglátszik többek közt a Sleepers forgatókönyvén is. Ez olyan film, mint a Carlito útja; látszólag szükségtelenül hosszú, sőt, a mondanivalója két percben is elférne, viszont kellő türelemmel, ráéréssel bontanak ki benne számos fejleményt. A film alapötlete elolvasható a port.hu-n, ezért most a cselekményről csak annyit mondanék, hogy elég durva, már ha a néző tényleg beleéli magát. A főhősök valójában nem főhősök hanem áldozatok, akik próbálják elfelejteni amin keresztülmentek, miközben egymást is próbálják kihúzni a szarból. Az általam most nagyon leegyszerűsített sztori ennél sokkal (amerikához képest meglepően) összetettebb, a maffiától a rendőrökön keresztül a korrupcióig és a bölcs vegyesboltosig sok dologgal találkozhatunk a filmben. Robert De Niro csak egy név a sok közül, akik hozzátették magukat ehhez a produkcióhoz, mind remek munkát végeztek, ez egy egész estés film és akkor se csodálkoznánk, ha minden ami benne lezajlott, a valóságban is megtörtént volna. Mindenesetre örülök, hogy nekünk ennél jóval békésebb gyerekkorunk volt, ajánlott film ez azok számára, akik a régivágású, krimiszagú drámára vágynak olyan színészekkel, akikből többen is akkoriban érték el karrierjük csúcsát.
Értékelés: 8/10
jessz.
Most már legalább neve is van a készülő kisfilmnek: Számháború
Fogalmam sincs, hogy hányan olvassák a blogomat, de – ha másnak nem is, legalább az utókorért vagy saját jó érzésemért – megmagyarázom, hogy miért nincs bejegyzés napok óta. Röviden és tömören, a forgatókönyvírós tanfolyam hónapokig húzódó vizsgaidőpontja végre megállapodott, immár teljes gőzzel nekifeszültünk a beadandó munkáinknak. És ahogy már korábban említettem, volt is egy saját ötletem, ami alapján elkezdtem kidolgozni egy Treatmentet. És a Treatment néhány perce elkészült.
Ez még csak egy felvonás a sokból, még hátra van a rendes forgatókönyv, ami alsó hangon is hatvan oldal lesz. De a treatment mivel az egész történetet összefoglalja, ezért mondhatom azt, hogy a legfontosabb megvan. És címe is lesz, szerintem egész tűrhető, legalábbis jól mutatna egy DVD-borítón: Számháború. Most már csak le kell ülni, hogy lepötyögjek 50-70 oldalt, utána meg konzultálni kell ismerősökkel és elkészítjük életem első amatőr, kis költségvetésű, egyszerücske, fapados „de a mienk” filmjét. Nem is a vizsga miatt vagyok ideges, hanem mert nagyon akarom hogy ez összejöjjön. Egy kicsit én is nagyravágyó vagyok, de leszarom. Az utóbbi három hét nem telt vidáman, de legalább gond se történt… a lényeg, hogy egyelőre magányosan, folytatom tovább utam a filmkészítés útvesztőiben.
Fel a kezekkel! Ez egy dohányboltrablás!
Lementünk a kollégáimmal megbeszélni az idei év aktualitásait. Az, hogy mennyi fog ezekből megvalósulni, az már teljesen más kérdés. A lényeg, hogy lementünk az alaksorba, ott beszéltünk kb. egy órát. Eközben odakint, az út másik oldalán kirabolták a dohányboltot. Mire felértünk, a bolt bejáratában állt.. nem emlékszem, hogy 6an vagy 8an voltak, de rendőrök. Még egy rabszállítót is hoztak magukkal, de rab nem volt sehol. Természetesen még nem került elő az illető, de azért jót derültünk. Valahogy része a magyarságnak, hogy kényes esetekben, vagy incidensek történtekor nekiállunk mi, nézelődők poénkodni. Sok poén gyártására nem volt időm, inkább elmentem ebédelni. Közben átgondoltam, hogy mit sikerült (a betervezett) dolgok közül megvalósítanom 2013-ban, és mit nem. Néma üdvrivalgással konstatáltam, hogy utóbbi, tehát a megvalósítatlan dolgok száma nagyjából nulla lett! Tehát minden, amit tavaly meg szerettem volna valósítani – a forgatókönyvem elkészülését leszámítva. Sikerült. Apropó, a könyv – mint a 4-es metró – íródik szépen. Az egyetlen bökkenő, hogy a tanfolyam még ki lett tolva 1-2 alkalommal, tehát csak februárban fogok vizsgázni. Persze ez nem kifogás, csak tény. Most annyi munka van, hogy nincs időm írni. Blogolni persze lehet, mi? Nem, a blogolás más. Az úgy jön, mint egy sóhaj, vagy mint egy jó ötlet. Ehhez nem kell erő, koncentráció, akár egy kiló kutyagumit is leírhat a blogger, nem bánja senki, max. a látogatók később nem jönnek többé. Én nem szándékozom kutyagumit írni. De ürességet sem, úgyhogy mára véget ért mondanivalóm.
Már nincs sok hátra
Jövő héten karácsony. A városban még nem esik a hó. Örülök, hogy van munka dögivel. Alig van idő filmet nézni. Hamarosan véget ér a forgatókönyvíró tanfolyam. Csiszolgattam a treatmentemet, kikértem 2 csoporttársam véleményét, és szerencsére segítőkészek voltak.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit vegyek magamnak, végül ez lett a legkevésbé hangsúlyos kérdés. Végül is megajándékoztam magam egy kabáttal, szépet sikerült választani, kényelmes és illik hozzám. Persze ez most annyira nem érdekes. Tegnapelőtt leültem megnézni a Bikanyak c. filmet, háát, elég kemény. Inkább nem is rakom külön postra, mert még megsértődnek rám azok a nézők, akiket hozzám hasonlóan kicsit megrázott esetleg ez a mellesleg egész jó, de műfajilag vitatható film. A központi figurával ugyanis semmi jó nem történik a kezdéstől egészen a befejezésig, afféle tragédiával van dolgunk egy kökenényen realista, szürke, barátságtalan közegben ahol piszkos üzletek folynak, ahol a szomszéd gyerek degeneráltsága miatt nekünk is egy életen keresztül szívni kell és ahol ha valakit véresre vernek, a többiek vállvonogatva oddébb állnak és folytatják az üzletelést. Flamand dráma, te jó ég. Sokkoló volt, nyomasztó, rémisztő, elgondolkodtató, szánalomkeltő, más szó nem jut eszembe.
Kicsit vidámabb vizekre evezve: nemrég kiolvastam Nyíri Zoltán és Hackl Krisztián „Személyiségkalauz” c. könyvét, ami véleményem szerint nem csak üzleti, hanem emberismereti szempontból is egy könnyed, informatív olvasmány nagyjából minden korosztálynak. Na jó, gyerekek nem biztos hogy értik, de én szóról szóra könnyedén be tudtam fogadni és emészthettem amíg a könyv tartott, azóta pedig alkalmazni is tudtam a benne tanultakat. Igen, mert a személyiségkalauz valamilyen szinten megtanítja az embert hogy könnyebben megértse mások személyiségét, hogy jobban belelásson mások fejébe, hogy könnyebben szót tudjon érteni másokkal. Tele volt számos vicces példával, jó sztorikkal, szóval ez a „mosolyogva tanul az ember” kategóriájú könyv. Sokat megtudtam arról, hogy hogyan kell bánni az alapvetően gyenge idegzetű, arrogáns, heves természetű, uralkodni akaró fajtával, és azt is ki sikerült tanulmányoznom, hogy a félzombi, tanácstalan, döntésképtelen embereknek is hogyan lehet eladni valamit – mert hogy a boltban nap mint nap hasznosítom, amit Hackl és Nyíri urak leírtak feketén, fehérek. Aki üzleti pályán mozog, annak feltétlenül, aki meg emberekkel, annak mindenképp ajánlom ezt a rövid, velős, és baráti hangnemben megfogalmazott könyvecskét.
Forgatókönyvíró tanfolyam – félúton a cél felé
Nemrég megvolt az ötödik alkalom is. A nagyja még csak most következik. Átnéztük az alapokat, gyakoroltunk szekvencia ábrázolást, beszélgettünk kicsit a filmekről, általánosan említésre kerültek a gyakori hibalehetőségek is. Volt néhány gyakorlati feladat is, aztán megnéztük múlt héten a Mátrixot, hogy közösen elemezzük utána a filmek szekvenciális felépítését. Nem gondoltam volna, hogy a legtöbb műfaji film totálisan azonos szerkezetre épül.
Aztán most egy forgatókönyvíró fickó tartja az órákat, talán még legközelebb is ő lesz, rengeteget tanultunk tőle. 2 órán keresztül ontotta magából az információt. Az egyik csoporttársam rendőrségi nyomozó, és mint kiderült, már ő is írt korábban forgatókönyvet. Megkértem, hogy küldje el, mert kíváncsi vagyok rá.
Még nem merem befejezni a sajátomat. Amíg véget nem ér ez a tanfolyam, addig nem akarok hozzányúlni. Minden alkalommal tonnányi új információ zúdul a nyakamba, akkor már kivárom a végét, és teljes látókörrel ülök a papírnak. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy rögtön a legelején érdemes mindenkinek rájönnie magától, hogy milyen műfajon belül mozog otthonosan. Például valakinek jobban megy a horror forgatókönyv írás, van aki inkább romantikus filmekben mozog otthonosan, van akinek inkább az akciófilm megy. Ha magamat megkérdezem, nem tudok egyértelmű választ adni – ehhez talán az lenne válasz, ha minden műfajra írnék egyet és odaadnám ugyanannak a kritikusnak hogy ítélje meg, melyik a legjobb? Nyilván erre idő és lehetőség nincsen. Belül azt érzem, hogy sci-fi vel és drámával foglalkoznék szívesen. Esetleg kalandfilmek.
Mi lesz a „Majd Jövök”? – Egy sci-fi, némi akció/dráma beütéssel :-))))
Forgatókönyvíró tanfolyam – túl az első órán
Nna, most szombaton volt az első alkalom. Ez még csak alapozó beszélgetés volt, de két dolog miatt már most nagyon örülök. Az egyik az, hogy mikor kiléptem az MFMI ajtaján, úgy éreztem magam, mint akinek kicserélték a koponyáját két számmal nagyobbra. Pedig ez még csak az ismerkedés volt. Aki tartotta a tanfolyamot, elég jól látja a filmgyártási folyamatokat és ő maga is dolgozott már több ízben a magyar filmiparban. A másik dolog, hogy nagyon sokszínű, érdekes a társaság. Összességében mindenkit érdekel a forgatókönyvírás, és ezért jelentkezett, de végső soron kevesükben érezni a bizonyosságot, hogy tényleg akarnák. Én meg vagyok győződve róla, hogy idén elkészülök a „Majd Jövök” projekttel. Jó döntés volt ide jelentkezni, most minden információt megszerezhetek, hogy penge legyen a forgatókönyvem. A magyar filmkészítés viszont a legbátrabbakat is megingatja. Rájöttem, nem puszta véletlen, hogy nem szeretem a magyar filmeket. Mikor megkérdeztem az illetőt, aki tartotta az előadást-órát-tanfolyamot, hogy eddig melyik itthoni film tetszett neki, azt mondta nyersen: egyik se. És meg tudom érteni. A fejemben újabb és újabb kreatív tervek kavarognak. Szombaton 13:00-kor lesz a következő alkalom.
Átalakulás
Mióta itt lakunk, már vagy tízszer kimentem a szigetre futni. Szégyellem, de a múlt hét teljesen kimaradt, valahogy a munka átvette az irányítást. Mindazonáltal észrevehető, hogy a rendszeres futás kezdi meghozni a hatásait. Mivel a sok mozgást sok zabálással kompenzálom, látványos fogyásról még nem beszélhetek, bár sikerült stabilan lejjebb adnom 2,5 kilóval. Jóval érdekesebb, hogy a combizmaim elkezdtek fejlődni és azt veszem észre, hogy néhány nadrágomat már nem csak a dagadt segg problémája, hanem a vaskosodó comb problémája miatt sem tudom felvenni. De ez összességében pozitív. Meg a vádlimon is kezdtek megjelenni ilyen barázdák, ezt hívják szakzsargonban szálkásodásnak. Pedig még csak kb. tízszer voltam. Mi lesz fél év múlva? Nem tudom, de látom magamat egy év múlva hogy röhögve, saját magamat szánva olvasom ugyanezt a bejegyzést, akkor már legyintve mindezen, meg hogy egyáltalán ezt blogtémaként vetettem fel…
Lássunk valami érdekesebbet! Szombaton kezdődik a forgatókönyvíró tanfolyam, tűkön ülök. A jelenlegi projektemet (Azaz a nemrég elkezdett forgatókönyvet) lefagyasztottam, félreraktam szent helyére hogy nyugodtan várjon, míg elmém új információkkal és ötletekkel bővül, és kiegészített arzenállal tudok nekiveselkedni forgatókönyvem továbbírásának.
A munkahelyi dolgokról nem szeretnék nyilatkozni. Katasztrófa, nagyjából ennyi.
Esténként olvasok, lefekvés előtt kb. fél órát. De fontos, hogy nem szabad fekve, mert akkor elalszol, ülve kell és akkor még figyelni is tudsz. Kipróbáltam, és bevált. Jee…
Hallgassátok meg Anya Marina legújabb, Felony Flats c. albumát! Nagyon állat!