Úton a helyes irányba

Ez a hét több eseményt foglal magába, mint a három előző együttvéve. Hétvégén ellátogatok egy régi haverom metálkoncertjére, de előtte, pénteken kiugrok az egyik ügyfelemhez házimozit telepíteni. Az edzőm visszajött a Dubai-kiruccanásából, így aztán végre tegnap voltam bellezni, most meg nem meglepő módon, szarkész vagyok, főleg a lábaim. Kihagysz másfél hetet, és tropa vagy, hihetetlen. Alapból nem értem, hogy tavaly október óta járok edzésekre és mégis minden második héten izomláz gyötör. Imádom ezt az érzést. Az anyai nagymamám megkért, hogy vasárnap menjek ki hozzá tévét bekötni, a másik nagymamám meg kiutazott ausztriába.

Hétfőn voltam a nagybátyám „időgazdálkodás előadásán”, kedden meg leültem a netbookom elé és elhatároztam, hogy minden nap írok egy keveset a forgatókönyhöz, remélve, hogy a hónap végére elkészülök vele. És izgatott vagyok, mert eddig jól halad a munka. Mindazonáltal nagyon klassz cuccokat tesztelünk a munkában, és hamarosan új termékek is jönnek, úgyhogy a szakmai világom is lendületet kapott. Mi van még? Most itt ülök a szobámban, mindjárt éjfél, és remélhetőleg aludni is tudok majd. Mostanában nagyon rosszul alszom el, valami pszichés gondom van, de még nem jöttem rá, hogy mi az. Szerintem a munkával van összefüggésben, de elalvás előtt nem munkára gondolok, csak össze-vissza hömpölyögnek a gondolataim. Aztán felülök az ágyban, és pár pillanatig lebegő gomolyagokat, óriási hópehelyre vagy pitypang fújókára hasonlító háromdimenziós ábrákat látok a sötétben. Kettőt pislogok, és mindegyik eltűnik. Aztán visszadőlök, kimegyek inni egy pohár vizet, megint visszadőlök, és nagy nehezen elalszom. Reggel pedig a felkelés egy kínszenvedés. Három hete ez van.

Persze hasznosabb infót is írhatnék, túl azon, hogy szarul alszom, például azt, hogy keressetek rá Facebookon a Deep In Down együttesre, már két koncertjükön is voltam és bizony mondom, rendkívül tehetséges banda, Bártfai Zsoltival az élen. Elhatároztam, hogy ha lesz rá lehetőségem, minden fellépésükön ott leszek. Azt is elhatároztam, hogy minden nap fél 10-re fogok beérni a munkába. Meg azt is, hogy minden nap írok egy kicsit a forgatókönybe. Továbbiakban már csak azon kell ügyködnöm, hogy meglegyen az ehónapra kiszámolt cikkmennyiség, mert hála Istennek, rengeteg írnivalóm van a tesztkütyükről.

 

 

A Menekülődal by Kifogás

S lőn kifogásosság! Az új irány. Valahol a bluesrock felé, véletlenül belépve egy jazzes pocsolyába és a torzítós effekteket a korábbi metál korszakból még tovább cipelve. A kecske már most tudom, hogy ikon lesz. Persze a logónkba azért nem tesszük bele. Akinek támadna véleménye, kommentáljon bátran. Valószínűleg sokan túlságosan minimalistának fogják tartani a képi világot, csak mondom, hogy szándékosan az. Lassan készíthetjük a következő klipet is.. csak még meg kéne várnom a Káröröm c. számunk dobsávját is :D… Na megyek mert szétszakad a hátam és már két perce szerda van, addig is hallgassátok meg legújabb csemegénket. Egyébként maga az Escape Song nem új keletű dolog, nagyjából egy éve készült el az „akusztikus” változata ami elektronikus hangszer használata nélkül lett rögzítve, többnyire hümmögésből és tapsból áll a háttér, a ritmust meg a lábamon csapkodva adtam. Az ennél lassabb, hangsúlyosabb, ez meg kicsit punkosabb ahhoz képest szóval nem tudom, melyiket tekinthetnénk későbbiekben feldolgozásnak. Na bye!

Késik az új Kifogás szám, közben koncert közeleg

Immár harmadik hete, hogy fel lett véve a legújabb számunk. Mi több, már fel is van töltve YouTube-ra. Csak és kizárólag azért nincs nyilvánosságra hozva, mert három hete várom, hogy megkapjam a dobsávot, a jelenlegi verzióba az apró pontatlanságok miatt beleköthetnek a hallgatók. Persze nem hibáztatok senkit, hiszen a dobosunk most érettségizik, sokat kell tanulnia és nincs ideje zenélni, én is érettségiztem, meg tudom érteni. Csak hát egy dobsávot rögzíteni maximum fél óráig tart, egy nap 24 óra, három hét pedig 504 óra, szóval matematikailag nincs erre magyarázat. BESZÉLEK VELE!!! Pedig kíváncsi lennék a visszajelzésekre, ugyanis az eddigiektől merőben eltérő aspektusú számot írtunk, ezúttal angol dalszöveggel, és még videoklip is készült, igaz, elég minimál stílusban. Az első versszak, ízelítőnek:

Someone let me out of here
Someone should know this kinda feel
Sold out science fiction visions
Call me a dentist ’cause i have problems
Why do all the crazy people know what i say
Why do I think, from this plastic room, there’s no way (out)
Why can I see that, the nurse has red underwears,
Why doesn’t she ever hit me with her nice hands?

És a többi, és a többi. Zenei meg klip elemzést, beszámolást majd akkor kaptok, ha hivatalossá válik, írjatok Daninak hogy küldje a sávot! 🙂 Nekem meg az írjon, aki szeretné meghallgatni a számot/megnézni a klipet, ha kommentárban írtok, és kapok mailcímet, akkor elküldöm a még nemhivatalos youtube linket de psszt! 🙂 További infók hamarosan. Ja, és egy kis kép, ne ijedjetek meg, Párkány Esztergomtól sétálva 20 perc!

Ja amúgy 19:00-kor kezdődik állítólag, de majd csinálok én is vmi plakátot, ezt most vakartam facebookról 🙂