Címke: számháború
Megvolt a Számháború bemutatója Leányfalun
Vasárnap kellemes izgatottságot éreztem. Végre eljött a mi napunk, gondoltam. Felvettem a kedvenc cipőmet, a kedvenc zakómat és a kedvenc ingemet, hozzá még nyakkendőt is kötöttem (talán két év után először). Krisztián hozott vetítőt, állványt és kábeleket, én beraktam a gurulós bőröndömbe a blu-ray lejátszómat, egy üveg ásványvizet és még egy kis tartalék kábelt, tudván, hogy a megfelelő vezeték hiánya kritikus módon befolyásolhatja a Számháború film premierjét. Szerencsére a faluház jól fel volt szerelve, két szekrény nagyságú hangfaluk és vetítővásznuk is volt. Amikor mindent összekötöttünk mindennel, a projektort beállítottuk és a hangfalakat is úgy ahogy sikerült a megfelelő hangszínre belőni, elkezdtek jönni az emberek. Először nagyon ismerős arcok. Aztán kevésbé ismerős arcok. A végén több, mint 50 ember ült már előttem, gyakorlatilag a székek amiket Bea (a faluház igazgatónője) kirakott, egytől egyig megteltek. A reggeli, kellemes izgatottság ekkorra mássá változott, de így, két nap elteltével sem tudom pontosan meghatározni, hogy mit éreztem akkor, amikor kiálltam a vászon elé. Csodás érzés volt, az biztos. Arra sem emlékszem tisztán, hogy miről beszéltem, azt hiszem hogy szóban megpróbáltam kifejezni hálámat a stáb felé. Ott volt majdnem mindenki, aki részt vett a Számháború film elkészítésében. Még Zsolti is eljött, akinek a remek zenéket köszönhetem. De ott volt az Edzőm is. A szüleim is. Enguc és Lívi is eljöttek, és természetesen Előd is. Aztán még Balázs is megérkezett. Néhányan a szereplők közül még a szüleiket is magukkal hozták. Azt hiszem, egyszerre voltam izgatott, büszke és meghatott, talán ez a három érzelmi komponens most először lépett át minden addig átélt emocionális határértéket bennem. A vetítés sikerült. Sokan odajöttek utána, kezet rázni, gratulálni. Én azt se tudtam, mit mondjak, egyszerűen csak álltam és örültem, meg vigyorogtam, mint a vadalma. Éreztem, hogy ez most nagyon jó. És hogy egy álom vált valóra. Hazafele sokat dumáltunk Krisszel arról, hogy hogyan tovább a filmmel. És valóban, nem sokat írtam itt a blogomon arról, hogy mi lesz a film sorsa, vagyis hát említettem, és lehetett sejteni… hogy soha nem kerül nyilvánosságra. Micsoda??? Jó na, csak vicceltem 🙂 Néhány nap még kell, mert a nézők közül többen is jeleztet bizonyos részleteket (pl. telefonos beszélgetések), amiknek a hangját még utólagosan ki kell javítanom hogy mindenki számára, egy gagyi laptop hangszórón keresztül is tisztább és érthetőbb legyen a filmben zajló párbeszéd. Minya készít weboldalt a filmnek. Azt még meg kell tölteni szöveggel. Írnom kell az Indavideónak, hátha megengedik hogy kitegyük a filmes galériájukba a Számháborút. Egy szó mint száz, ez még csak a kezdet volt. Most viszont itt a hétvége, úgyhogy 1-2 napot pihennem kell, mert mostanság sok idő és energia elment a gép előtt ülve, a videoszerkesztő sávjait húszcentiről bambulva. De megérte minden fáradozás. Úgy érzem, nagyszerű dolgot hoztunk létre. Hamarosan felkerül, és akkor az is láthatja, aki eddig lemaradt 🙂
Célegyenesben a Számháború
Ma nem mentem sehova, reggeli után azonnal bevágódtam a gép elé, és a fél napot vágással töltöttem. A Számháború nyersanyagának 90%-át már felvettük, úgyhogy elérkezett az idő megvágni mindazt, amit lencsevégre kaptunk.
Múlt héten leforgattuk „a billiárdos jelenetet”, a Tájfun Billiárd Szalon jóvoltából nagyon jó helyszínen lehettünk, kulturált hely volt frankó fény-árnyék viszonyokkal és elég profi billiárdasztallal, amin egy kamera dolly szép egyenletesen mozoghat. A többiek fenomenálisak voltak. Mindenki, aki eljött a forgatásra, tényleg ott volt, mármint ott segítettek, ahol tudtak, leírhatatlan érzés volt azzal szembesülni, hogy másokra is számíthatok, és hogy nem sürgetnek, tiszteletben tartják, amit akarok. Ezért azt hiszem, mindig hálás leszek Nekik, akik beszálltak velem ebbe a projektbe. A nevük ott lesz csupa nagybetűvel, vastagon a stáblistában és az én agy-listámban is.
Csak azért hozom szóba a billiárdos jelenet forgatását, mert arra vártam azóta, hogy megírtam a forgatókönyvet. Már a cselekmény papírra vetésének pillanatától kezdve arról álmodoztam, hogy leforgatjuk azt a jelenetsort, amiben Marc meglátja a TV-ben a nyerő számokat. Most végre, több mint egy évnyi várakozás után, ezen is túl vagyunk.
Bízom benne, hogy Decemberre elkészülünk. Ez persze nem csak rajtam múlik, de megpróbálom tartani magam ehhez. Most nem is csinálok semmit gyakorlatilag, egész héten melózok, edzésre járok és videót vágok. De sose éreztem még ennyire jól magam. Tudom, a Számháború amatőr film lesz csupán, de annyira jó buli elkészíteni, hogy ehhez foghatót még nem tapasztaltam. Hamarosan újra jelentkezem, addig is köszi minden érdeklődőnek a türelmet! 🙂
Számháború projekt vol. 2
Nagy csend nálam mostanában, erre bizony még a madár se jár, de nem is fog, mert ha már a madarak is internetezni fognak az okostelefonjukon, akkor az bizony a világ vége lesz. Rég meséltem az amatőr filmről, amit a barátaimmal készítek, és úgy gondoltam, ideje néhány (bocsánat az elcsépelt és nagyzoló szóért, de jobb nem jutott eszembe) exkluzív információt megosztanom azokkal, akik olvassák ezt az oldalt, és akiket érdekelnek a Számháború amatőr film készítésével kapcsolatos infómorzsák, háttérinformációk.
Ezt a bekezdést azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan valamit kezdeni akarnak amatőr DSLR videós hajlamaikkal és valami többet, jobbat, nagyobbat szeretnének alkotni. Van egy dolog, ami mindennél fontosabb, még annál is, hogy milyen kamerával forgatsz, hányan vagytok, kik a színészek és mennyi pénz áll vagy nem áll rendelkezésre. És ez a fontos dolog az idő. Ez az elsődleges lecke, amit megtanultam a Számháború forgatása közben. Közel egy éve posztolok arról, hogy „képzeljétek lesz egy ilyen kis filmecském…”, és még mindig csak 40 percnyi nyersanyagot vettünk fel a 60-ból. Így már érthető az idő fontossága, ugye? Nem csak a forgatások szervezése igényel jó időérzéket és menedzser vénát, hanem a forgatások megvalósítása is. Nyilván amatőr vagyok és csak tapogatózok a sötétben, de azt kell mondjam, akár kezdő valaki, akár profi, egy nap alatt nem érdemes 3-4 percnyi nyersanyagnál többet felvenni. Utóbbit volt oktatóm, Kolozsi László is megerősítette egy beszélgetésünk alkalmával. Ha minőségi munkát akarsz végezni, az egészséges mennyiség az 3-4 percnyi nyersanyag. Így van rá mód, hogy eltöprengj a részleteken, hogy ügyelj a beállításokra, és hogy ha kültéren forgattok, ne menjen le (vagy keljen fel) a nap, mielőtt a forgatókönyvedben meg van írva. Mindezt nem hivatalos tananyagból olvasom fel, és ezzel nem a saját egómat akarom fényezni. Ezeket tényleg érdemes szem előtt tartania, és elsődleges fontosságú tényként kezelnie minden amatőr filmesnek.
No, visszatérve a Számháborúra. Egész jól haladunk, bár sajnos a tervezett szeptemberi befejezés átnyúlik talán még Novemberbe is. A csapat, akik részt vettek és vesznek a projekt megvalósításában, ritkán szervezhető össze eggyé. Ritkán, de azért megoldjuk. A főszereplőnknek gyermeke született, felesége van, ezért eleve csak 2-hetente tud segíteni. Ugyebár az idő fontossága itt is kiderül. És még sorolhatnám. Ez az amatőr filmkészítés árnyoldala és szépsége is egyben, hogy nem a pénzről szól, hanem a szárnybontogatásról, a hibák felismeréséből. Mindenesetre úgy érzem, nem követtem el hibát sem a befektetett idő, sem az elköltött pénz tekintetében, nagyon kevés olyan dolog van amit ilyen szenvedéllyel képes lennék űzni. Remélem, mindenki mihamarabb megtalálja az életben a maga saját „szenvedélyét”, mert ez végső soron amiért odavagyunk, segíthet abban, hogy rájöjjünk, mit is szeretnénk úgy igazán elérni, megvalósítani.
A legutóbbi forgatás szerintem nagyon jól sikerült, csodával határos módon 10 percnyi nyersanyagot vettünk fel az erdőben, igaz, a végén már mindenki kicsit fáradt, ingerült és éhes volt, többek között én is, ezért úgy viselkedtem, mint egy elégedetlen óvodás. Szerencsére remek társaság tartott velem, utólag is hálás vagyok mindenkinek (ezúttal az erdős jelenet kapcsán Ádám, Balázs, Gábor, Krisztián cimboráimnak) aki most és azelőtt és ezután is beletesz valamit a kis filmecskénkbe. 60 percből 40 már megvan, és ez a lényeg! 😉
2 hét múlva kezdődik a forgatás.
Számháború projekt vol. 1
Most már szinte biztos, hogy idén nem lesz kész a Számháború film, jövő tavaszra át kell tolnom. Mindazonáltal néhány jelenetet idén forgatunk le, hogy ne teljen hiába az idő, illetve lesz egy olyan zárt, beltéri szekvencia, amiben nem látszik az aktuális évszak, ugyanakkor ez kb. 5-7 percet tesz ki a komplett filmből, tele vágásokkal, ergo megköveteli az utómunkát. Ezt a bizonyos szekvenciát fogjuk ég idén felvenni, addig is továbbra is folyik a szereplőválogatás.
Kaptam egy nagyon jó tippet, hogy hirdessem meg a neten, fórumokon, vagy facebookon valamilyen csoportban szereplőkeresési szándékomat. Két napja tettem ki a posztot, azóta már ketten fel is kerestek, akik érdeklődtek a kontagonista karakter szerepére. Örülök azért, hogy nem teljesen reménytelen a szereplőválogatás fázisa. Van egy karakter a fejemben, és nem akarom beérni fele vagy negyedannyira megfelelő személlyel, nekem pont olyanra van szükségem. Arra is felhasználhatom a rendelkezésre álló időt, hogy csiszolgassak a forgatókönyvön.
A Számháború c. amatőr film forgatásának előzményei
2013. Szeptemberében beiratkoztam egy forgatókönyvíró képzésre, ahol nagyjából helyretették az agyam, persze az alapvető hibáimra hiába hívták fel a figyelmet, tudtam, hogy nem leszek instant hit, ahogy az angol mondja. De nem ez volt a célom, hanem az, hogy rájöjjek, érdemes-e babusgatnom ezt az álmot? Akadtak támogatóim, akik nem vetették el a Számháború ötletét, de bizonytalan voltam a midpointot és a végső csavart illetően.
2014. Tavaszáig megállás nélkül dolgoztam, gyakran ha hazaértem, még mindig folytattam a munkát, hogy meglegyen régi álmom, a 700D. Egy mikrofonra is szükségem volt, eleinte úgy tűnt, hogy nem lesz pénzem normális felszerelésre. A megérzéseim helyesek voltak: egy amatőr filmesnek is jár legalább egy pár puskamikrofon, azokat a mai napig nem tudtam beszerezni. eleinte úgy döntöttem, hogy a hangot majd egy Zoom H1-essel vesszük fel, igaz, hogy az egy mezei sztereó hangrögzítő, de a neten agyondícsérték a hozzám hasonló, vagy akár még sokkal rutinosabb videósok. Aztán nyáron valami történt. Valami megváltozott az agyamban, mert már a filmről álmodtam, és egyik napról a másikra azon kaptam magam, hogy elkezdtem írni a scriptet. Nem csak azért vettem meg a Canont, hogy fotózgassak vele, és az állvány is ott porosodott a szekrényemben. Augusztus végén felmondtam a munkahelyemen, átmentem egy másik céghez, ahol szabad hétvégét és nyugodtabb munkakörülményeket garantáltak. Így már lehetőségem volt a szabadidőmben tiszta fejjel nekiülni a scriptnek. Minderről korábban részletesen beszámoltam, a korábbi bejegyzésekben, inkább csak afféle összefoglalónak szántam… szóval aztán jött az igazi, tényleg nehéz feladat.
Szereplők?
Bármennyire szerettem volna, hogy nyárra kész legyen a Számháború nyersanyaga, álmodozásom és a felszerelés lassú beszerzése, valamint a szereplők keresése miatt az egész projekt szeptemberre húzódott. Ettől persze még nem lettem rosszkedvű. Akkor már sokkal inkább elszomorodtam, amikor egy csoporttársam, akivel nagyon jó barátok(nak gondoltam magunkat) lettünk a tanfolyam végére, lelkesen ígérte hogy visszajelez a forgatókönyvvel kapcsolatban, azóta sem hallottam felőle. Ugyanez történt az oktatómmal, aki egyébként nagyon rendes ember, sokat tanultam tőle. Megkapta a szöveget, aznap visszaírt, hogy most van ideje, el is olvassa. Többet nem írt. Egy pillanatig kétségbeestem, vajon ennyire szar lett az írásom? Lehet, hogy nem kéne erőltetnem? Csak azért nem ír vissza, mert nem akar megbántani? Végül fogtam az összes bennem hömpölygő kételyt, és kidobtam a francba őket. Ha törik, ha szakad, leforgatjuk a filmet, bármilyen jó vagy rossz is lesz a végeredmény. Folytattam a keresést a szereplők után.
Felix
A kollégám, egyben jó barátom, alkalmasnak tűnt az egyik negatív szerep megtestesítésére, e-mailben rá is kérdeztem, hátha lenne kedve eljátszani Felix karakterét, és nagy örömömre igent mondott. Kellett még két nagydarab srác, akik a két testőrt játszanák el… no hát velük elhúzodott a keresgélés. Végül a húgom barátját kérdeztem meg, akik amúgy a G4S-nél dolgozik, és volt már katona is, ráadásul fegyverviselési engedélye van, mindamellett nálam fél fejjel magasabb. Így nem is lepődtem meg annyira, amikor az első próbafelvétel közben a kezébe adtam a forgatáshoz használt (airsoft) pisztolyt, és össze vissza húzigálta meg kattogtatta, konstatálva, hogy ez nem igazi fegyver. Összetettem a két kezem, mikor ő is elvállalta a szerepét. A főszereplővel viszont nagyon gondban voltam.
Marc
Tudtam magamban, hogy milyennek kell lennie Marcnak, és azt is tudtam, hogy hogyan lehetne jól eljátszani, de hiába tudod, hogyan kell letenni egy repülőgépet, ha épp nem rajta ülsz, hanem az irányítótoronyban. Így aztán sokat agyaltam a kérdésen, volt néhány hosszú éjszakám, mikor csak feküdtem az ágyban, néztem a plafont, és próbáltam rájönni: ki testesítse meg a főszereplőt? A válasz szinte magától érkezett, amikor a YouTube-on keresgélve rátaláltam egy győrújbaráti fiatal srácra, aki vlogos szárnypróbálgatásai mellett DSLR cuccokat is tesztelgetett. A beszédstílusából és a gesztusaiból eszembe jutott egy régi osztálytársam, akivel ősidők óta nem beszéltem, de úgy rémlett, hogy az ilyesmi dolgokra vevő szokott lenni, feltéve, ha van valami kihívás. Szerencsémre Minya Gábor megtartotta eme jó szokását, és mai napig keresi a kihívásokat, így örömmel fogadta a felkérésemet, én pedig dupla annyira örültem, részben, hogy sikerült találnom egy hibátlan, még nálam is alkalmasabb embert a karakter megtestesítésére, másrészt pedig így beállhattam egy mellékszereplő helyébe, kvázi sok teher leesett a vállamról.
Én úgy voltam vele, hogy ha lenne megfelelő számú ember, akkor teljesen nélkülözném magam a Számháborúból, csak a kamera másik oldalán tudjak figyelni arra, hogy minden jól megy. Mikor ez a bejegyzés készül, már tartanak a felvételek, és továbbra is érzem a saját amatőrségemet, de ettől függetlenül a sztori megy és működik, azt hiszem utóbbi a lényeg, előbbi meg majd remélhetőleg enyhül időközben.
LOUDER!!!
Két hete dolgozom az új munkahelyen. Mostanában nagyon jól alszom, az edzések is jól mennek és készülődök a vasárnapi videózásra. Múlt hét szerdán és tegnap is elmentem a haverokkal egy jazz duó előadására, hogy leteszteljem a H4-et. Nagyon meg vagyok vele elégedve, valamilyen szinten még a Canon képminőségénél is többet nyújt, persze a kettőt nem lehet összehasonlítani, mert a Zoom a hangért felelős, a Canon pedig nem egy profi gép, de ezt mindig is tudtuk.
Péntek este Scooter koncerten voltam, nem szoktam hallgatni, de egyszer ki akartam próbálni. Nem fogom most ide írni hogy mi történt a koncerten, mert úgyse hinné el senki, inkább megtartom magamnak, mielőbb bármit is elkiabálnék. Az új munkahelyen temérdek újdonság vár arra, hogy megismerjem és megtanuljam, mit kell róla tudni. Szombaton a húgom párjának születésnapi házubulijára mentem, épphogy kialudtam a koncert utáni káoszt, máris vettem a cipőmet és vasárnap, hajnali ötkor értem haza.
Most épphogy észhez tértem, de máris kedd este van, és holnap reggel pedig 7 órára megyek edzeni, úgyhogy le is fekszem, mert már túl vagyok a vacsorán meg egy félig megírt fülhallgatós cikken. Hamarosan jobban megismerkedem a házimozi projektorok világával. Egyébként ma megrendeltük a repjegyet a 2014. februári ISE kiállításra, tehát a születésnapom után következő napon repülők Amsterdamba. Ez az év életem legjobb éve. Most érzem igazán, hogy az életem események sorozata, és nem egy érzelmi hullámvasút. Használnak az edzések, és két evezőtúrát is megjártunk, nem is beszélve a befejezett Számháború forgatókönyvről, a vasárnapi blues-próbáról Sanyiékkal, no meg a munkahelyváltásról. Események sorozata.
Elkészült a Számháború forgatókönyve
Készülőben a Számháború forgatókönyve
