Egy nagyon jó (ha nem a legjobb) barátom pincéjét sikerült megkapnunk pár órára, hogy ott forgassuk le a Számháború induló szekvenciájának néhány snittjét, rögtön a történet elején ugyanis már egy kicsit erőszakos jelenet fog jönni, amiben a néző megismerheti a negatív főszereplő világát. Ez az úgynevezett betekintés nekünk három óránkba került plusz utazás, ettől függetlenül mindenki nagyon jó kedvű volt. Köszönettel tartozok újfent, és még mindig azoknak, akik segítségemre voltak és segítenek még, amíg el nem készülünk a filmmel, bárcsak azt mondhatnám, hogy holnapra készek leszünk, de egy amatőr film készítés házilag sok időt igényel, mivel sok embert kell összeegyeztetni. Addig is itt van a fenti kép, ami némiképp sugallja a forgatás hangulatát. Miután szétröhögtük magunkat, elégedetten pakoltam el a felszerelést, a kamerát, a mikrofont, a forgatókönyvet, és már másnap azonnal becsapódtam a számítógép elé, hogy nekiálljak megvágni. Rájöttem, hogy veszélyes vállalkozás éjszakánként videót vágni, mert eleinte sajnálom a pihenésből elvett időmet, de aztán, látva közös munkánk gyümölcsét, mindig izgatott leszek, és a végén már alig akarok leállni a snittek szerkesztgetésével, vagdosásával. A pincés jelenet kipipálva, nekünk nagyon tetszett, remélem, Nektek is fog 🙂
Címke: amatőr film
Majdnem gyilkolás az erdőben
Két héttel ezelőtt egyeztettünk a többiekkel, és hétvégére szerveztünk egy forgatást, melynek helszínéül az erdő szolgált… volna. Sajnos komplikációk adódtak, azt hiszem újra érvényessé vált a mondás miszerint „az ember tervez, Isten végez”.
Minden felszerelés adott volt, és mindenki ráért, de az időjárás előrejelzés szerint esős, zivataros napnak néztünk elébe. Ez nehézséget jelentett, hiszen a Számháború film erdős jelenetét napsütötte viszonyokhoz írtam, és a felszerelésem sem vízálló. Reggel majdnem egy órán keresztül törtem a fejem, a többiek optimistán reagálták le a rossz időt, és azt javasolták, hogy menjünk ki, forgassunk, ha törik, ha szakad. Örülök neki, hogy ilyen lelkes a csapat, jól esett a hozzáállásuk.
Végül is nem mentünk ki, hanem egy jóval közelebbi erdőcskében, itt Pesten felvettünk néhány snittet gyakorlási céllal, hogy ezzel is hasznosan töltsük el a napot, és csiszoljuk a színészi teljesítményt. Ahhoz képest, hogy amatőrként mentünk ki a susnyásba, sokszor meglepődtem Marc és Philip teljesítményén, szerintem ügyesek voltak. Most hétvégére megint esőt mond, tehát remélhetőleg jövő hétvégén már ki tudunk majd menni Leányfalura, hogy meg legyen örökítve a Számháború ominózus gyilkolós része is.
LOUDER!!!
Két hete dolgozom az új munkahelyen. Mostanában nagyon jól alszom, az edzések is jól mennek és készülődök a vasárnapi videózásra. Múlt hét szerdán és tegnap is elmentem a haverokkal egy jazz duó előadására, hogy leteszteljem a H4-et. Nagyon meg vagyok vele elégedve, valamilyen szinten még a Canon képminőségénél is többet nyújt, persze a kettőt nem lehet összehasonlítani, mert a Zoom a hangért felelős, a Canon pedig nem egy profi gép, de ezt mindig is tudtuk.
Péntek este Scooter koncerten voltam, nem szoktam hallgatni, de egyszer ki akartam próbálni. Nem fogom most ide írni hogy mi történt a koncerten, mert úgyse hinné el senki, inkább megtartom magamnak, mielőbb bármit is elkiabálnék. Az új munkahelyen temérdek újdonság vár arra, hogy megismerjem és megtanuljam, mit kell róla tudni. Szombaton a húgom párjának születésnapi házubulijára mentem, épphogy kialudtam a koncert utáni káoszt, máris vettem a cipőmet és vasárnap, hajnali ötkor értem haza.
Most épphogy észhez tértem, de máris kedd este van, és holnap reggel pedig 7 órára megyek edzeni, úgyhogy le is fekszem, mert már túl vagyok a vacsorán meg egy félig megírt fülhallgatós cikken. Hamarosan jobban megismerkedem a házimozi projektorok világával. Egyébként ma megrendeltük a repjegyet a 2014. februári ISE kiállításra, tehát a születésnapom után következő napon repülők Amsterdamba. Ez az év életem legjobb éve. Most érzem igazán, hogy az életem események sorozata, és nem egy érzelmi hullámvasút. Használnak az edzések, és két evezőtúrát is megjártunk, nem is beszélve a befejezett Számháború forgatókönyvről, a vasárnapi blues-próbáról Sanyiékkal, no meg a munkahelyváltásról. Események sorozata.
Elkészült a Számháború forgatókönyve
Hol fog játszódni a Számháború?
A forgatás helyszíne Budapest és Leányfalu lesz, utóbbiból nem sok fog látszani, mivel vidékre kizárólag az erdő miatt kell majd menni. A Pilis remek helyszínként szolgál a tépelődős jelenetek, az erdei séta felvételéhez, ráadásul az ösvények árok-szerűen haladnak felfelé a hegyre, így lehet majd néhány izgalmas snittet készíteni a főhősről, ahogy halad az úton, és fölötte, a fák árnyékában követi a gonosz. Voltam ma az erdőben és jót tett neki ez a nyári sokesős időjárás, nyár vége van, és a fák elképesztően zöldek. Lehet, hogy szeptemberre tolódik a forgatás, de az is lehet, hogy az erdei jeleneteket előbb vesszük fel, nehogy lekéssünk erről a látványról. A fák lombkoronája nagyon sűrű, alig süt be a nap a levelek között, ami ad egy kis drámai hangulatot, ugyanakkor lehet majd kicsit játszani a kontraszttal. A fenti képen épp a kishúgom rohant előre vaktában, úgy csinált, mint ha szitakötő lenne. 🙂 Csak azért mutatom ezt a fotót, mert ezen látszik az ösvény U-betűhöz hasonló alakzata, persze a húgom is aranyos.
A Canon projekt – 4. rész
Immáron másfél hónapja használom a 700D-t de szégyenszemre csak kevés videót készítettem vele, ellenben a cirka 40 nap alatt kb. 600 expót sikerült „belerakni”. Az első hetekben tudatosult bennem, hogy elkövettem a lelkes amatőrök hibáját, vagyis azt reméltem, egy DSLR megad majd mindent, amire nekem mint kezdő filmesnek szükségem lehet. A valóság nem ilyen egyszerű. Régen volt egy kollégám aki azóta felmondott nálunk, ő azt mondta, hogy a DSLR szerinte nem jó döntés mert külön pénzek fognak elmenni a kiegészítőkre.
És a kollégámnak igaza volt, mivel a 700D baromi jó képet készít, de a stabilitás érdekében kelleni fog hozzá egy stabilizátor, kültéri jelenetekhez pedig polár szűrő is kell majd, ráadásul mivel az alaptartozék akksija kb. 40 percnyi videózástól lemerül, egy portrémarkolatot is kell hozzá vennem, amibe már 2 akksi vagy 6 AA méretű elem elfér.
Mindazonáltal mégsem vagyok kétségbeesve, hiszen teljesen tudatosan döntöttem a Canon mellett, de azt hiszem, ezt egy korábbi postomban már elmondtam. Maga a gép egyébként tud kezes lenni, de rengeteg időt és türelmet kell ráfordítani, hogy minden porcikáját kiismerjem. A fókuszgyűrűvel például még kifejezetten ügyetlenül bánok, és alighanem így lesz ez még jó darabig, talán a gyári optika sem feltétlenül finomra van tervezve. Gyakran túlállítom a fókuszgyűrűt, aminek következtében hirtelen újra homályossá válik a látható tartomány. Remegő kezeim miatt pedig még a képstabival együtt is előfordul, hogy kissé lötyög a felvétel. Ellenben a színvilággal nagyon meg vagyok elégedve, még akkor is, ha a gyári objektív fényereje nem teszi lehetővé, hogy félhomályos vagy esti környezetben zajmentes videót rögzíthessek.
A forgatókönyvem vázlatát elküldtem egy volt csoporttársamnak és a volt oktatómnak is, gondoltam, megvárom a jóváhagyásukat, de most bő egy hét után rájöttem, hogy fölösleges várni, jön a nyár és dolgoznom kell, ha őszre kész munkát akarok. Hétvégén megveszek egy elég kezdetleges, de szó szerint kezdésnek megfelelő steady tartót, ami lényegében úgy csökkenti a kamera rázkódását, hogy nem tartod, hanem lógatod félkézzel a gépet. Még nagy dilemma a mikrofon beszerzése, ugyanis a sztereó hangrögzító és a puskamikrofon együttes megvétele nem fog beleférni a nyárba, de a kettő közül valamelyikkel már el tudom kezdeni a forgatást. Ezt a részét még kitalálom.
A 700D brutálisan jó bőrszíneket és kontrasztos képeket készít. Eleinte nem tudtam mit kezdeni a folyamatosan sötét videókkal, az agyontornászott kontraszttal, de Viktor kollégám szó szerint felvilágosított a DSLR gépek finombeállítási lehetőségeiről, így aztán megtudtam, hogy a videokép a kamerán belül is tovább állítható, szín, kontraszt és fényerő tekintetében egyaránt. Így már sokkal kevésbé húznak sötétbe a mozgóképek, és a zajszintet is jobban kordában lehet tartani.
Fura hét volt ez…
Ha visszagondolok arra, ahogyan telt ez a hét, akkor vannak vizonyos motívumai, amelyekkel nem tudok kibékülni, vagy éppen ellenkezőleg, meglepnek. Talán anyám kiállítása lenne az utóbbi kategória legkiemelkedő darabja, hiszen jól sikerült és rengetegen elmentek rá. A rossz idővel pedig nem tudok mit kezdeni, bár nem vagyok a napsütés híve, én jobban szeretem, ha szétszórtan felhős az ég és fúj a szél, de ezt az egybefüggő szürke eget már nemcsak unom, hanem utálom is.
Tegnap este fél órán keresztül nem tudtam eldönteni, hogy milyen filmet nézzek. Ez nálam szokatlan, és komoly gondot sejtet. Aztán valamit mégiscsak sikerült választani, jobb híján Lars Von Trier „Nymphomaniac”-jét néztem meg és az első epizód végére megnyugtattam magam, hogy ez még mindig jobb választás volt mint az eredetileg kiszemelt kosztümös dráma John Malkovich-csal meg Uma Thurman-nel. Ráadásul régi kedvencem, Uma szerepel a Nimfomániásban, ami engem teljesen váratlanul ért, mi több, végre nem bugyuta vígjátékos arcát hanem a drámai karakterét vonultatja fel, ami voltaképpen remekül megy neki. Nem is tudtam, hogy ennyire látszik rajta a kor. Vagy hízott? Vagy csak jó munkát végeztek a kosztümösök? Azt se tudom hova tenni, hogy 2x mélyebb hangon szólalt meg, mint amit megszoktam tőle. Persze a film ettől még jól sikerült, rossznak semmiképp sem mondanám, de most nem fogok külön értékelésbe folyni, mindenki nézze meg aztán majd eldönti.
Két éjszakám ráment a 805 Maserati videóra. Hazajöttem a munkából, leültem a gép elé és videót vágtam éjfélig. Ami figyelembe véve a kis klippecske 2:48′ időtartamát, soknak tűnik. Igen, nem könnyű a snitteket zenére igazítani, ráadásul én ebben még kezdő vagyok, mi több, a gépem hiába jó, a Full HD videószerkesztést nem feltétlenül emészti könnyen. Ettől azért még nagyon izgatott voltam, mikor szétküldözgettem mindenkinek a videó linkjét, és a pozitív visszajelzésekből azt szűröm le, hogy igen, videózással kell foglalkoznom és lehetőleg komolyabb szinten… belegondolva, hogy nyáron le kéne forgatni, legalábbis el kéne kezdeni forgatni A Számháborút, ez a kis Maserati csak morzsának tűnik, mégis, mennyire rá voltam feszülve. Ugyanilyen temperamentumot igényel 60 percnyi játékfilm is…? Akkor vár rám még sok-sok virrasztás, de nem érdekel, élvezettel csinálom.
Ma ki akartam menni a szigetre futni, de már jól látom, hogy nem lesz belőle semmi. A futás hiányát kompenzálnom kell itthoni edzéssel és egy kiadós ebéddel, utóbbi még nem tudom, mi legyen, de valami kalóriabombára van szükségem.
Most már legalább neve is van a készülő kisfilmnek: Számháború
Fogalmam sincs, hogy hányan olvassák a blogomat, de – ha másnak nem is, legalább az utókorért vagy saját jó érzésemért – megmagyarázom, hogy miért nincs bejegyzés napok óta. Röviden és tömören, a forgatókönyvírós tanfolyam hónapokig húzódó vizsgaidőpontja végre megállapodott, immár teljes gőzzel nekifeszültünk a beadandó munkáinknak. És ahogy már korábban említettem, volt is egy saját ötletem, ami alapján elkezdtem kidolgozni egy Treatmentet. És a Treatment néhány perce elkészült.
Ez még csak egy felvonás a sokból, még hátra van a rendes forgatókönyv, ami alsó hangon is hatvan oldal lesz. De a treatment mivel az egész történetet összefoglalja, ezért mondhatom azt, hogy a legfontosabb megvan. És címe is lesz, szerintem egész tűrhető, legalábbis jól mutatna egy DVD-borítón: Számháború. Most már csak le kell ülni, hogy lepötyögjek 50-70 oldalt, utána meg konzultálni kell ismerősökkel és elkészítjük életem első amatőr, kis költségvetésű, egyszerücske, fapados „de a mienk” filmjét. Nem is a vizsga miatt vagyok ideges, hanem mert nagyon akarom hogy ez összejöjjön. Egy kicsit én is nagyravágyó vagyok, de leszarom. Az utóbbi három hét nem telt vidáman, de legalább gond se történt… a lényeg, hogy egyelőre magányosan, folytatom tovább utam a filmkészítés útvesztőiben.