Címke: videó készítés

Ezért volt 2018 elképesztően tartalmas év

Akárhonnan is nézem, 2018 volt életem eddigi egyik (ha nem a leg)tartalmasabb éve. Nem tudom, hogy Veletek, olvasóimmal és ismerőseimmel, mi minden történt, de velem annyi minden, hogy fejből össze se tudnám számolni. Ezért leültem a naptáram elé, és átlapoztam 2018-at. Őszintén meglepődtem.

Szakmai eredményeim

Először is 2018 elején eljöttem addigi munkahelyemről, a Házimozi Stúdióból. Otthagytam egy kényelmes, számomra sok szempontból kedvező állást azért, hogy karrieremet tovább vigyem, frissítsem. Csapatban akartam dolgozni. Ezért február 1-étől a KáCsa Audió csapatát erősítettem tovább. Részt vettem a cég új honlapjának elindításában, ami nem kis meló volt, de megérte, mert sok tekintetben felülmúlja a régi honlapot.

Tavaly több, mint 100 teszt cikket írtam az AV-Online magazinnak. Idén „csak” kb. 90 terméket tudtam tesztelni, viszont sokkal több híranyagot írtam és szinte minden általam tesztelt terméket magam fényképeztem.  Az AV-Online YouTube csatornája idén 1574 új feliratkozóval gyarapodott (és 110-en iratkoztak le, ami hozzátartozik a statisztikához és az eredmény így is felülmúlja bármelyik előző évünket). Nagybátyám, Komáromi Kolos két partnerével értékesítési tréninget tartott Saleskultúra néven. Számomra is komoly agytágítás volt ez az előadás, amelyről jómagam készítettem rövid összefoglaló videót.

Idén megismerkedtem Lesó Péterrel, aki kandalló építéssel foglalkozik, remek szakember, érti a dolgát. Segítettem neki YouTube csatornát indítani és termékbemutató videókat készíteni. Készítettem videókat a KáCsa Audiónak is, de mindent összevetve idén (még) nem a videózásba fektettem a legtöbb energiát.

https://www.facebook.com/komaromibarnabas/videos/2000619053310158/

A kamera nem jött össze (még). Viszont…

Korábban posztoltam róla, hogy erre az évre egy nagy projektet szántam. Szerezni egy új kamerát (Blackmagic Pocket Cinema Camera 4K). Másfél év alatt sikeresen összekuporgattam rá a pénzt. Azonban olyan sok előrendelést adtak le világszerte, hogy a kamera jó esetben is csak 2019. január/február környékére fog megérkezni. Szükségem volt viszont egy új számítógépre, mivel a régi AMD-alapú PC-m nem igazán alkalmas 4K-s videók szerkesztésére és az íróasztalomon porosodó, 10 éves, 17 colos monitorok sajna mostanra inkább hátráltattak a munkában. Aztán jött egy iMac. Amióta ezt a gépet használom, úgy érzem, fokozatosan egyre több időt kapok vissza az életembe.

Az íróasztalom állapota 2018. december 31-én

A kultúra oltárán

A munka monotonná teszi a mindennapokat. Ezért ha nem is sokszor, de igyekeztünk rendszeresen kikapcsolódni, áldozni a kultúra oltárán is, amennyire a lehetőségeink megengedték. Így aztán idén többet voltam moziban, mint bármely korábbi évben. Összefoglaltam a legjobb címeket, amiket idén moziba ülve néztünk meg:

Yuja Wang is ellátogatott Budapestre. Áprilisban meghallgathattuk őt is a Müpában, Daishin Kashimoto és Andreas Ottensamer társaságában. Ez volt az első Müpa látogatásom, melynek alkalmával megfigyelhettem a koncertterem monumentális orgonáját. Kíváncsi voltam a hangszerre, ezért ősszel visszamentünk és Tasi Csaba orgona-diplomakoncertjének keretein belül meghallgattuk, hogy mit tud a cucc. Mázlista vagyok, amiért a szüleim nem tudtak elmenni a Zeneakadémiában előadott Sárik Péter trió koncertre, az is őrületesen jó élmény volt! WOW, mennyire tudnak játszani!

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1978398055532258&set=a.297524953619585&type=3

Szintén idén először látogattam el Magyar Filmdíj átadóra. Felemelő élmény volt látni, hogy a hazai ipar is fejlődik és hogy ilyen kicsi országban is milyen sok kreatív, alázatos egyéniség színesíti a szakmáját.

Színházba is beugrottunk néhányszor, amik nekem legjobban tetszettek: Marie Jones – Kövek a zsebben és a Katonában előadott Nők Iskolája voltak.

Niki nagyon szerette volna megnézni a Budai Várban megszervezett Frida Kahlo kiállítást, de olyan hosszú volt a sor, hogy inkább a szomszéd épületben lévő Bacon, Freud és a Londoni iskola festészete galériára vettünk jegyet. Egyáltalán nem bántuk meg, elképesztő festményeket láttunk!

Egyéb kiruccanások

Korábbi posztomban említettem Szlovéniát. Idén ez volt a „nyaralásunk”, mindenkinek csak ajánlani tudom. Jóllehet, munka miatt, de Münchenben is töltöttem néhány napot. Az egyetlen dolog, amit kissé bánok, hogy idén keveset eveztem. Volt egy komolyabb kétnapos Esztergom-Leányfalu evezőtúránk, de más alkalom nem igazán nyílt arra, hogy lapátot ragadjak. Viszont Nikinek sikerült szerezni egy biciklit, így együtt tekerhettünk nagyokat, ha éppen jó idő volt és menni akartunk valahová. Sorolhatnám még, hogy hol voltunk, merre jártunk, a lényeg, hogy nem unatkoztunk egy percig sem. Emlékezetes volt a „Beszarsz” horror szabadulós szoba látogatása is, amit a szabadulós játékok iránt nyitott személyeknek csak ajánlani tudok 😀

https://www.facebook.com/beszarsz18/photos/a.557162304392787/1814303445345327/?type=3&eid=ARBdJsxxWzM6XGqnMAaePSvRHLGbuVa1eSQKVxIi6AVGz4_G9j4kkhA7muYk8sCzd2gx3uuiacTmYS-j&__xts__%5B0%5D=68.ARDnjiKgRVLz6jV5jxen-36I41s6xMrZeDFltB34yYkNIuWztLzCXCJGbso17QSDBGdvBtW1BNnhg9bkp0vk0ky-x5gyyLKqL-FFJkBU0UToFz3paSbLKlW7p6nqlLEgYr2juREgqBNlOXoxaWKPFitfbNA9ud84ZGGtOeGuJ_QQiI4t_y7e7L4atoOu1KOffO2iAddA-u5YEkuTlKXI9EswSpBgTClaAlaL671cOMnn52QLKtTkPgr6badIJcSukCMX4Bku6FI8pIjPQxBpQd6_JZ5eLyG-RWO3a0k24imi9xk2KNy26I87Fl8GX7hvw-ci&__tn__=EHH-R

Filmes próbálkozások

Nikivel két rövidfilmet is forgattunk, mindkettő pályázatra készült. Az egyik „A Mi Kultúránk”, a másik pedig a „Józsefváros, ahogy én látom” volt. Utóbbi fogadtatása a Facebook-on pozitív volt (legalábbis nagyon sok reakciót váltott ki, több, mint 500-szor nézték meg. A pályázat eredményhirdetését azonban az utolsó pillanatban elhalasztották és azóta sem tudom, hogy a zsűri mit gondolt az alkotásunkról. Ettől függetlenül jó volt végre videózni egy kicsit.

Milyen lesz 2019?

Fogalmam sincs, azonban tele vagyok/vagyunk tervekkel. Egyre jobban a videókészítés felé fogom terelni energiáimat, azonban míg nem szerzek benne elég tapasztalatot, továbbra is megmaradok külső munkatársként, marketing asszisztensként a korábbi munkahelyeim felé és úgy néz ki, hogy édesapám vállalkozását is erősíteni fogom. Emellett már érik a fejemben egy új forgatókönyv ötlete. Nem tudom, hogy Neked, olvasómnak mennyire volt jó/rossz év 2018. Nekem is voltak kellemetlen, fájdalmas és szomorú élményeim idén, de végső soron a sikerek, a jó közös élmények, a barátokkal és családtagokkal szerzett új emlékek tették minden korábbinál jobbá és tartalmasabbá számomra ezt az évet. Remélem, hogy Neked, Nektek is hoz sok jót és újat 2019! NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

A szívességekről

Naív vagyok, nem titok. De nem idióta. Még ha utóbbit néha életem egyes pillanataiban kétségbe is vonom, előbbi vitathatatlanul hátránnyal jár. Egyszer szívességet tettem egy ismerősömnek, és rengeteget tanultam belőle. Most másodszor tettem ugyanannak a személynek szívességet, és bizonyos szempontból ismét naív voltam, talán hibát követtem el, de most tanultam is belőle.

Név nélkül címzem mai elmélkedésem, mivel nem az a lényeg, hogy kivel történt, hanem hogy mit tanulhattam belőle. Azt viszont meg kell említenem, hogy az illető két éve nekem tett egy szívességet, amiért cserébe úgy gondoltam, hálával tartozok neki. Tehát megkért, hogy segítsek felvenni neki egy videót. Bízva az eszközeim képességében és saját lelkesedésemben, bevállaltam. A nyersanyag a zenekar egyik tagjához került, mert ő meggyőződéssel állította, hogy saját boszorkánykonyhája által szépen megvágja, szerkeszti majd a képet úgy, hogy az jó legyen. Most nem fogom ide linkelni a „kész” munkát, mert azzal egyből kiderülne, hogy miről, és kiről volt szó. Annyi legyen elég, hogy a zenész által kreált műsor redukálta a kamerám eredeti felbontását, és a képarányt is leméretezte 16:9-ről 4:3-ra úgy, hogy a hasznos kép egy középre száműzött fekete sáv lett. Aki érti utóbbi mondatom tartalmát, remélem együttérez velem ha azt mondom, húztam a hajam a videó láttán. Ennyi erővel egy tizenöt éves mini DV kamerát is használhattak volna, mindek vittem akkor a 700D-t?

Eltelt néhány év azóta. A 700D-t viszont mai napig használom, nem volt még arra pénz, hogy nagyobb gépre váltsak (ha úgy hozza a jövő, meg is fog történni bizonyára). Ismét felkeresett a zenekar frontembere, hogy más felállásban, más számokat felvehetnénk ismét. Meg is történt a videózás. Nem mondanám, hogy profi munkát végeztem, hozzáteszem, nem is arra kértek. Egyszerűen csak felszereltem a nagylátót, mert annak jó a mélységélessége, viszont a környezet sötét volt, így fekete-fehérre kellett állítanom a profilt, hogy senkit ne zavarjon a zaj. A szürkeárnyalat hozzáadott egy különleges hangulatot az eredményhez. A videó felvétele 2,5, az utómunka 4 órát vett igénybe, a feltöltés újabb fél óra volt. Így hét órát fordítottam a zenészekre az életemből, szívességből. A mozgóképért való rajongásom és a tapasztalatszerzési vágyam által vezérelve. Hozzáteszem, nem az volt a vágyam, hogy meg is hálálják ezt bármivel. Arra viszont nem számítottam volna, hogy ilyen üzenetet kapok: szia, „egy barátunk kritizálta a videódat annak képélessége miatt, mert szerinte nem lett jobb egy telefonos felvételnél, ezért, ha nem haragszol, ezt most nem tesszük közzé. A videót felvesszük újra mással, de azért a jövőben még gondolunk rád.”

A fenti szöveg ennél a valóságban jóval kedvesebb és elnézés kéréssel gazdagabb volt, csak azért írtam le így, hogy tömörebb legyen az eredetihez képest. A stílus az eredményen most nem változtat, azt gondolom. A kedvesség ellenére talán nem lepek meg senkit azzal, hogy ezek után kicsit dühös voltam. Nem azért, mert rossz embernek tettem szívességet. Amennyire ismerem, ő alapvetően jó ember, semmi bajom nincs vele. Hanem azért, mert hét óra az életemből a kukában landolt. Először nyilván mint ilyenkor mindenki, morogtam magamban és a sebeimet nyalogattam. Aztán leültem egyedül és átgondoltam újra ezt az egészet. Arra jöttem rá, hogy ez a „szívesség” és a tapasztalatszerzési vágyam valahol félúton, egy mellékvágányon ugyan, de mégis kielégítették egymást. Itt nem a videó felvétele és szerkesztése közben jött meg a minden búért kárpótló „új élmény”, hanem a csalódás által. Amikor beütött a felismerés, hogy mégsem kellett nekik a munkám. Ebből megtanultam, hogy legközelebb mielőtt szívességet vállalok, belegondolok, hogy tényleg akarok-e annyi órát az életemből ráfordítani, akkor is, ha esetleg a segítségem zérót fog érni a másiknak? Továbbá azt is megtanultam, hogy előre át kell beszélni a részleteket a másikkal. Mit szeretnél pontosan? Mi lesz utána? Mi az, amit garantálsz? Lesz eredmény, vagy ez csak kísérlet? Lesz közös öröm, vagy ez csak önkielégítés? Ráadásul a fentebb szerzett tapasztalatot most meg is osztottam veled, olvasóval, úgyhogy mégsem volt hiába az a hét óra (plusz fél óra, ami ennek a posztnak a megírásába telt).

Fura hét volt ez…

Ha visszagondolok arra, ahogyan telt ez a hét, akkor vannak vizonyos motívumai, amelyekkel nem tudok kibékülni, vagy éppen ellenkezőleg, meglepnek. Talán anyám kiállítása lenne az utóbbi kategória legkiemelkedő darabja, hiszen jól sikerült és rengetegen elmentek rá. A rossz idővel pedig nem tudok mit kezdeni, bár nem vagyok a napsütés híve, én jobban szeretem, ha szétszórtan felhős az ég és fúj a szél, de ezt az egybefüggő szürke eget már nemcsak unom, hanem utálom is.

uma

Tegnap este fél órán keresztül nem tudtam eldönteni, hogy milyen filmet nézzek. Ez nálam szokatlan, és komoly gondot sejtet. Aztán valamit mégiscsak sikerült választani, jobb híján Lars Von Trier „Nymphomaniac”-jét néztem meg és az első epizód végére megnyugtattam magam, hogy ez még mindig jobb választás volt mint az eredetileg kiszemelt kosztümös dráma John Malkovich-csal meg Uma Thurman-nel. Ráadásul régi kedvencem, Uma szerepel a Nimfomániásban, ami engem teljesen váratlanul ért, mi több, végre nem bugyuta vígjátékos arcát hanem a drámai karakterét vonultatja fel, ami voltaképpen remekül megy neki. Nem is tudtam, hogy ennyire látszik rajta a kor. Vagy hízott? Vagy csak jó munkát végeztek a kosztümösök? Azt se tudom hova tenni, hogy 2x mélyebb hangon szólalt meg, mint amit megszoktam tőle. Persze a film ettől még jól sikerült, rossznak semmiképp sem mondanám, de most nem fogok külön értékelésbe folyni, mindenki nézze meg aztán majd eldönti.

Két éjszakám ráment a 805 Maserati videóra. Hazajöttem a munkából, leültem a gép elé és videót vágtam éjfélig. Ami figyelembe véve a kis klippecske 2:48′ időtartamát, soknak tűnik. Igen, nem könnyű a snitteket zenére igazítani, ráadásul én ebben még kezdő vagyok, mi több, a gépem hiába jó, a Full HD videószerkesztést nem feltétlenül emészti könnyen. Ettől azért még nagyon izgatott voltam, mikor szétküldözgettem mindenkinek a videó linkjét, és a pozitív visszajelzésekből azt szűröm le, hogy igen, videózással kell foglalkoznom és lehetőleg komolyabb szinten… belegondolva, hogy nyáron le kéne forgatni, legalábbis el kéne kezdeni forgatni A Számháborút, ez a kis Maserati csak morzsának tűnik, mégis, mennyire rá voltam feszülve. Ugyanilyen temperamentumot igényel 60 percnyi játékfilm is…? Akkor vár rám még sok-sok virrasztás, de nem érdekel, élvezettel csinálom.

Ma ki akartam menni a szigetre futni, de már jól látom, hogy nem lesz belőle semmi. A futás hiányát kompenzálnom kell itthoni edzéssel és egy kiadós ebéddel, utóbbi még nem tudom, mi legyen, de valami kalóriabombára van szükségem.