Címke: komáromi barnabás számháború

Megvolt a Számháború bemutatója Leányfalun

Vasárnap kellemes izgatottságot éreztem. Végre eljött a mi napunk, gondoltam. Felvettem a kedvenc cipőmet, a kedvenc zakómat és a kedvenc ingemet, hozzá még nyakkendőt is kötöttem (talán két év után először). Krisztián hozott vetítőt, állványt és kábeleket, én beraktam a gurulós bőröndömbe a blu-ray lejátszómat, egy üveg ásványvizet és még egy kis tartalék kábelt, tudván, hogy a megfelelő vezeték hiánya kritikus módon befolyásolhatja a Számháború film premierjét. Szerencsére a faluház jól fel volt szerelve, két szekrény nagyságú hangfaluk és vetítővásznuk is volt. Amikor mindent összekötöttünk mindennel, a projektort beállítottuk és a hangfalakat is úgy ahogy sikerült a megfelelő hangszínre belőni, elkezdtek jönni az emberek. Először nagyon ismerős arcok. Aztán kevésbé ismerős arcok. A végén több, mint 50 ember ült már előttem, gyakorlatilag a székek amiket Bea (a faluház igazgatónője) kirakott, egytől egyig megteltek. A reggeli, kellemes izgatottság ekkorra mássá változott, de így, két nap elteltével sem tudom pontosan meghatározni, hogy mit éreztem akkor, amikor kiálltam a vászon elé. Csodás érzés volt, az biztos. Arra sem emlékszem tisztán, hogy miről beszéltem, azt hiszem hogy szóban megpróbáltam kifejezni hálámat a stáb felé. Ott volt majdnem mindenki, aki részt vett a Számháború film elkészítésében. Még Zsolti is eljött, akinek a remek zenéket köszönhetem. De ott volt az Edzőm is. A szüleim is. Enguc és Lívi is eljöttek, és természetesen Előd is. Aztán még Balázs is megérkezett. Néhányan a szereplők közül még a szüleiket is magukkal hozták. Azt hiszem, egyszerre voltam izgatott, büszke és meghatott, talán ez a három érzelmi komponens most először lépett át minden addig átélt emocionális határértéket bennem. A vetítés sikerült. Sokan odajöttek utána, kezet rázni, gratulálni. Én azt se tudtam, mit mondjak, egyszerűen csak álltam és örültem, meg vigyorogtam, mint a vadalma. Éreztem, hogy ez most nagyon jó. És hogy egy álom vált valóra. Hazafele sokat dumáltunk Krisszel arról, hogy hogyan tovább a filmmel. És valóban, nem sokat írtam itt a blogomon arról, hogy mi lesz a film sorsa, vagyis hát említettem, és lehetett sejteni… hogy soha nem kerül nyilvánosságra. Micsoda??? Jó na, csak vicceltem 🙂 Néhány nap még kell, mert a nézők közül többen is jeleztet bizonyos részleteket (pl. telefonos beszélgetések), amiknek a hangját még utólagosan ki kell javítanom hogy mindenki számára, egy gagyi laptop hangszórón keresztül is tisztább és érthetőbb legyen a filmben zajló párbeszéd. Minya készít weboldalt a filmnek. Azt még meg kell tölteni szöveggel. Írnom kell az Indavideónak, hátha megengedik hogy kitegyük a filmes galériájukba a Számháborút. Egy szó mint száz, ez még csak a kezdet volt. Most viszont itt a hétvége, úgyhogy 1-2 napot pihennem kell, mert mostanság sok idő és energia elment a gép előtt ülve, a videoszerkesztő sávjait húszcentiről bambulva. De megérte minden fáradozás. Úgy érzem, nagyszerű dolgot hoztunk létre. Hamarosan felkerül, és akkor az is láthatja, aki eddig lemaradt 🙂

számháború című amatőr film vetítése leányfalun

Célegyenesben a Számháború

Ma nem mentem sehova, reggeli után azonnal bevágódtam a gép elé, és a fél napot vágással töltöttem. A Számháború nyersanyagának 90%-át már felvettük, úgyhogy elérkezett az idő megvágni mindazt, amit lencsevégre kaptunk.

Múlt héten leforgattuk „a billiárdos jelenetet”, a Tájfun Billiárd Szalon jóvoltából nagyon jó helyszínen lehettünk, kulturált hely volt frankó fény-árnyék viszonyokkal és elég profi billiárdasztallal, amin egy kamera dolly szép egyenletesen mozoghat. A többiek fenomenálisak voltak. Mindenki, aki eljött a forgatásra, tényleg ott volt, mármint ott segítettek, ahol tudtak, leírhatatlan érzés volt azzal szembesülni, hogy másokra is számíthatok, és hogy nem sürgetnek, tiszteletben tartják, amit akarok. Ezért azt hiszem, mindig hálás leszek Nekik, akik beszálltak velem ebbe a projektbe. A nevük ott lesz csupa nagybetűvel, vastagon a stáblistában és az én agy-listámban is.

Csak azért hozom szóba a billiárdos jelenet forgatását, mert arra vártam azóta, hogy megírtam a forgatókönyvet. Már a cselekmény papírra vetésének pillanatától kezdve arról álmodoztam, hogy leforgatjuk azt a jelenetsort, amiben Marc meglátja a TV-ben a nyerő számokat. Most végre, több mint egy évnyi várakozás után, ezen is túl vagyunk.

Bízom benne, hogy Decemberre elkészülünk. Ez persze nem csak rajtam múlik, de megpróbálom tartani magam ehhez. Most nem is csinálok semmit gyakorlatilag, egész héten melózok, edzésre járok és videót vágok. De sose éreztem még ennyire jól magam. Tudom, a Számháború amatőr film lesz csupán, de annyira jó buli elkészíteni, hogy ehhez foghatót még nem tapasztaltam. Hamarosan újra jelentkezem, addig is köszi minden érdeklődőnek a türelmet! 🙂

Számháború projekt vol. 2

Nagy csend nálam mostanában, erre bizony még a madár se jár, de nem is fog, mert ha már a madarak is internetezni fognak az okostelefonjukon, akkor az bizony a világ vége lesz. Rég meséltem az amatőr filmről, amit a barátaimmal készítek, és úgy gondoltam, ideje néhány (bocsánat az elcsépelt és nagyzoló szóért, de jobb nem jutott eszembe) exkluzív információt megosztanom azokkal, akik olvassák ezt az oldalt, és akiket érdekelnek a Számháború amatőr film készítésével kapcsolatos infómorzsák, háttérinformációk.

Ezt a bekezdést azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan valamit kezdeni akarnak amatőr DSLR videós hajlamaikkal és valami többet, jobbat, nagyobbat szeretnének alkotni. Van egy dolog, ami mindennél fontosabb, még annál is, hogy milyen kamerával forgatsz, hányan vagytok, kik a színészek és mennyi pénz áll vagy nem áll rendelkezésre. És ez a fontos dolog az idő. Ez az elsődleges lecke, amit megtanultam a Számháború forgatása közben. Közel egy éve posztolok arról, hogy „képzeljétek lesz egy ilyen kis filmecském…”, és még mindig csak 40 percnyi nyersanyagot vettünk fel a 60-ból. Így már érthető az idő fontossága, ugye? Nem csak a forgatások szervezése igényel jó időérzéket és menedzser vénát, hanem a forgatások megvalósítása is. Nyilván amatőr vagyok és csak tapogatózok a sötétben, de azt kell mondjam, akár kezdő valaki, akár profi, egy nap alatt nem érdemes 3-4 percnyi nyersanyagnál többet felvenni. Utóbbit volt oktatóm, Kolozsi László is megerősítette egy beszélgetésünk alkalmával. Ha minőségi munkát akarsz végezni, az egészséges mennyiség az 3-4 percnyi nyersanyag. Így van rá mód, hogy eltöprengj a részleteken, hogy ügyelj a beállításokra, és hogy ha kültéren forgattok, ne menjen le (vagy keljen fel) a nap, mielőtt a forgatókönyvedben meg van írva. Mindezt nem hivatalos tananyagból olvasom fel, és ezzel nem a saját egómat akarom fényezni. Ezeket tényleg érdemes szem előtt tartania, és elsődleges fontosságú tényként kezelnie minden amatőr filmesnek.

No, visszatérve a Számháborúra. Egész jól haladunk, bár sajnos a tervezett szeptemberi befejezés átnyúlik talán még Novemberbe is. A csapat, akik részt vettek és vesznek a projekt megvalósításában, ritkán szervezhető össze eggyé. Ritkán, de azért megoldjuk. A főszereplőnknek gyermeke született, felesége van, ezért eleve csak 2-hetente tud segíteni. Ugyebár az idő fontossága itt is kiderül. És még sorolhatnám. Ez az amatőr filmkészítés árnyoldala és szépsége is egyben, hogy nem a pénzről szól, hanem a szárnybontogatásról, a hibák felismeréséből. Mindenesetre úgy érzem, nem követtem el hibát sem a befektetett idő, sem az elköltött pénz tekintetében, nagyon kevés olyan dolog van amit ilyen szenvedéllyel képes lennék űzni. Remélem, mindenki mihamarabb megtalálja az életben a maga saját „szenvedélyét”, mert ez végső soron amiért odavagyunk, segíthet abban, hogy rájöjjünk, mit is szeretnénk úgy igazán elérni, megvalósítani.

A legutóbbi forgatás szerintem nagyon jól sikerült, csodával határos módon 10 percnyi nyersanyagot vettünk fel az erdőben, igaz, a végén már mindenki kicsit fáradt, ingerült és éhes volt, többek között én is, ezért úgy viselkedtem, mint egy elégedetlen óvodás. Szerencsére remek társaság tartott velem, utólag is hálás vagyok mindenkinek (ezúttal az erdős jelenet kapcsán Ádám, Balázs, Gábor, Krisztián cimboráimnak) aki most és azelőtt és ezután is beletesz valamit a kis filmecskénkbe. 60 percből 40 már megvan, és ez a lényeg! 😉

Számháború projekt vol. 1

számháború bérgyilkos
nem, nem így fog kinézni. ez csak illusztrésön.

Most már szinte biztos, hogy idén nem lesz kész a Számháború film, jövő tavaszra át kell tolnom. Mindazonáltal néhány jelenetet idén forgatunk le, hogy ne teljen hiába az idő, illetve lesz egy olyan zárt, beltéri szekvencia, amiben nem látszik az aktuális évszak, ugyanakkor ez kb. 5-7 percet tesz ki a komplett filmből, tele vágásokkal, ergo megköveteli az utómunkát. Ezt a bizonyos szekvenciát fogjuk ég idén felvenni, addig is továbbra is folyik a szereplőválogatás.

Kaptam egy nagyon jó tippet, hogy hirdessem meg a neten, fórumokon, vagy facebookon valamilyen csoportban szereplőkeresési szándékomat. Két napja tettem ki a posztot, azóta már ketten fel is kerestek, akik érdeklődtek a kontagonista karakter szerepére. Örülök azért, hogy nem teljesen reménytelen a szereplőválogatás fázisa. Van egy karakter a fejemben, és nem akarom beérni fele vagy negyedannyira megfelelő személlyel, nekem pont olyanra van szükségem. Arra is felhasználhatom a rendelkezésre álló időt, hogy csiszolgassak a forgatókönyvön.

A Számháború c. amatőr film forgatásának előzményei

2013. Szeptemberében beiratkoztam egy forgatókönyvíró képzésre, ahol nagyjából helyretették az agyam, persze az alapvető hibáimra hiába hívták fel a figyelmet, tudtam, hogy nem leszek instant hit, ahogy az angol mondja. De nem ez volt a célom, hanem az, hogy rájöjjek, érdemes-e babusgatnom ezt az álmot? Akadtak támogatóim, akik nem vetették el a Számháború ötletét, de bizonytalan voltam a midpointot és a végső csavart illetően.

2014. Tavaszáig megállás nélkül dolgoztam, gyakran ha hazaértem, még mindig folytattam a munkát, hogy meglegyen régi álmom, a  700D. Egy mikrofonra is szükségem volt, eleinte úgy tűnt, hogy nem lesz pénzem normális felszerelésre. A megérzéseim helyesek voltak: egy amatőr filmesnek is jár legalább egy pár puskamikrofon, azokat a mai napig nem tudtam beszerezni. eleinte úgy döntöttem, hogy a hangot majd egy Zoom H1-essel vesszük fel, igaz, hogy az egy mezei sztereó hangrögzítő, de a neten agyondícsérték a hozzám hasonló, vagy akár még sokkal rutinosabb videósok. Aztán nyáron valami történt. Valami megváltozott az agyamban, mert már a filmről álmodtam, és egyik napról a másikra azon kaptam magam, hogy elkezdtem írni a scriptet. Nem csak azért vettem meg a Canont, hogy fotózgassak vele, és az állvány is ott porosodott a szekrényemben. Augusztus végén felmondtam a munkahelyemen, átmentem egy másik céghez, ahol szabad hétvégét és nyugodtabb munkakörülményeket garantáltak. Így már lehetőségem volt a szabadidőmben tiszta fejjel nekiülni a scriptnek. Minderről korábban részletesen beszámoltam, a korábbi bejegyzésekben, inkább csak afféle összefoglalónak szántam… szóval aztán jött az igazi, tényleg nehéz feladat.

Szereplők?
Bármennyire szerettem volna, hogy nyárra kész legyen a Számháború nyersanyaga, álmodozásom és a felszerelés lassú beszerzése, valamint a szereplők keresése miatt az egész projekt szeptemberre húzódott. Ettől persze még nem lettem rosszkedvű. Akkor már sokkal inkább elszomorodtam, amikor egy csoporttársam, akivel nagyon jó barátok(nak gondoltam magunkat) lettünk a tanfolyam végére, lelkesen ígérte hogy  visszajelez a forgatókönyvvel kapcsolatban, azóta sem hallottam felőle. Ugyanez történt az oktatómmal, aki egyébként nagyon rendes ember,  sokat tanultam tőle. Megkapta a szöveget, aznap visszaírt, hogy most van ideje, el is olvassa. Többet nem írt. Egy pillanatig kétségbeestem, vajon ennyire szar lett az írásom? Lehet, hogy nem kéne erőltetnem? Csak azért nem ír vissza, mert nem akar megbántani? Végül fogtam az összes bennem hömpölygő kételyt, és kidobtam a francba őket. Ha törik, ha szakad, leforgatjuk a filmet, bármilyen jó vagy rossz is lesz a végeredmény. Folytattam a keresést a szereplők után.

Felix a számháború című filmből
Felix

Felix
A kollégám, egyben jó barátom, alkalmasnak tűnt az  egyik negatív szerep megtestesítésére, e-mailben rá is kérdeztem, hátha lenne kedve eljátszani Felix karakterét, és nagy örömömre igent mondott. Kellett még két nagydarab srác, akik a két testőrt játszanák el… no hát velük elhúzodott a keresgélés. Végül a húgom barátját kérdeztem meg, akik amúgy a G4S-nél dolgozik, és volt már katona is, ráadásul fegyverviselési engedélye van, mindamellett nálam fél fejjel magasabb. Így nem is lepődtem meg annyira, amikor az első próbafelvétel közben a kezébe adtam a forgatáshoz használt (airsoft) pisztolyt, és össze vissza húzigálta meg kattogtatta, konstatálva, hogy ez nem igazi fegyver. Összetettem a két kezem, mikor ő is elvállalta a szerepét. A főszereplővel viszont nagyon gondban voltam.

A Számháború c. film főszerreplője Marc, akit Minya Gábor fog eljátszani
Minya Gábor (Marc) a Számháború forgatása közben

Marc
Tudtam magamban, hogy milyennek kell lennie Marcnak, és azt is tudtam, hogy hogyan lehetne jól eljátszani, de hiába tudod, hogyan kell letenni egy repülőgépet, ha épp nem rajta ülsz, hanem az irányítótoronyban. Így aztán sokat agyaltam a kérdésen, volt néhány hosszú éjszakám, mikor csak feküdtem az ágyban, néztem a plafont, és próbáltam rájönni: ki testesítse meg a főszereplőt? A válasz szinte magától érkezett, amikor a YouTube-on keresgélve rátaláltam egy győrújbaráti fiatal srácra, aki vlogos szárnypróbálgatásai mellett DSLR cuccokat is tesztelgetett. A beszédstílusából és a gesztusaiból eszembe jutott egy régi osztálytársam, akivel ősidők óta nem beszéltem, de úgy rémlett, hogy az ilyesmi dolgokra vevő szokott lenni, feltéve, ha van valami kihívás. Szerencsémre Minya Gábor megtartotta eme jó szokását, és mai napig keresi a kihívásokat, így örömmel fogadta a felkérésemet, én pedig dupla annyira örültem, részben, hogy sikerült találnom egy hibátlan, még nálam is alkalmasabb embert a karakter megtestesítésére, másrészt pedig így beállhattam egy mellékszereplő helyébe, kvázi sok teher leesett a vállamról.

Én úgy voltam vele, hogy ha lenne megfelelő számú ember, akkor teljesen nélkülözném magam a Számháborúból, csak a kamera másik oldalán tudjak figyelni arra, hogy minden jól megy. Mikor ez a bejegyzés készül, már tartanak a felvételek, és továbbra is érzem a saját amatőrségemet, de ettől függetlenül a sztori megy és működik, azt hiszem utóbbi a lényeg, előbbi meg majd remélhetőleg enyhül időközben.

Mahmud

Nem tudom, ki az a Mahmud. Csak annyit tudok, hogy ma reggel csattant valami a szobám ablakán és a járdán arabok álltak, azt kiabálták hogy „Mahmud! Mahmud!” Gondolom egy ismerősüket akarták felébreszteni. Vagy eltévesztették a házszámot, vagy azt hitték, hogy az én lakásom valójában Mahmud lakása. Nem tudom, nem is érdekel. Éjjeli 1kor feküdtem le aludni, negyed 7-kor zörrent az ablak. Morogtam egy sort, aztán visszadőltem aludni, délig ki se keltem az ágyból.

Ma gondolkodtam a ‘Számháború‘ végén. Van benne egy rész, amikor lényegében hoppon marad a főgonosz, na annak a mikéntjével kicsit bizonytalan vagyok még. Kihasználtam, hogy szabadnapom volt: könyvet olvastam. Most éppen olyan időszakomat élem, hogy jobban tudok örülni egy könyv elolvasásának, mint ha filmet nézek. Mondjuk a „Nymphomaniac és a Planet Terror” megnézése óta nehezen veszem rá magam, hogy bármilyen filmbe belekezdjek. Ma mégis letöltöttem végre valamit, mégpedig a „Closer”-t, hat vagy hét éve láttam, de azóta elfelejtettem. Érdekes film, dráma. Akkoriban még nem tudtam átérezni azt, ami emészti a főszereplőket, most meg teljesen nyilvánvaló. Nem csak a jóleső érzés kell a teljes élethez, hanem a fájdalom is. Erre rájöttem, mialatt néztem a filmet. Csak sokan ott szúrják el, hogy a fájdalmat nem engedik el és ügyet csinálnak belőle. Nehéz elengedni, ez tény.

Mahmudot napközben már nem keresték. Olvasgatás után elkezdtem írni egy cikket, félbehagytam, de elküldtem két híranyagot helyette, a lényeg, hogy egy percig sem unatkoztam. El kéne mennem néhány hétre pihenni egy helyre, ahol nincs internet, nincs telefon, csak én vagyok, egy halom könyv és jó kaják. Talán azért érzem így, mert nagy nyomás van körülöttem. Talán csak azért érzem, mert az edző kiment Dubaiba és nincs edzés ezen a héten. Nem tudom. Általánosságba véve nincsen rossz kedvem, csendes vagyok kint is és bent is. A furcsa álmokkal viszont nem tudok mihez kezdeni.

Fura hét volt ez…

Ha visszagondolok arra, ahogyan telt ez a hét, akkor vannak vizonyos motívumai, amelyekkel nem tudok kibékülni, vagy éppen ellenkezőleg, meglepnek. Talán anyám kiállítása lenne az utóbbi kategória legkiemelkedő darabja, hiszen jól sikerült és rengetegen elmentek rá. A rossz idővel pedig nem tudok mit kezdeni, bár nem vagyok a napsütés híve, én jobban szeretem, ha szétszórtan felhős az ég és fúj a szél, de ezt az egybefüggő szürke eget már nemcsak unom, hanem utálom is.

uma

Tegnap este fél órán keresztül nem tudtam eldönteni, hogy milyen filmet nézzek. Ez nálam szokatlan, és komoly gondot sejtet. Aztán valamit mégiscsak sikerült választani, jobb híján Lars Von Trier „Nymphomaniac”-jét néztem meg és az első epizód végére megnyugtattam magam, hogy ez még mindig jobb választás volt mint az eredetileg kiszemelt kosztümös dráma John Malkovich-csal meg Uma Thurman-nel. Ráadásul régi kedvencem, Uma szerepel a Nimfomániásban, ami engem teljesen váratlanul ért, mi több, végre nem bugyuta vígjátékos arcát hanem a drámai karakterét vonultatja fel, ami voltaképpen remekül megy neki. Nem is tudtam, hogy ennyire látszik rajta a kor. Vagy hízott? Vagy csak jó munkát végeztek a kosztümösök? Azt se tudom hova tenni, hogy 2x mélyebb hangon szólalt meg, mint amit megszoktam tőle. Persze a film ettől még jól sikerült, rossznak semmiképp sem mondanám, de most nem fogok külön értékelésbe folyni, mindenki nézze meg aztán majd eldönti.

Két éjszakám ráment a 805 Maserati videóra. Hazajöttem a munkából, leültem a gép elé és videót vágtam éjfélig. Ami figyelembe véve a kis klippecske 2:48′ időtartamát, soknak tűnik. Igen, nem könnyű a snitteket zenére igazítani, ráadásul én ebben még kezdő vagyok, mi több, a gépem hiába jó, a Full HD videószerkesztést nem feltétlenül emészti könnyen. Ettől azért még nagyon izgatott voltam, mikor szétküldözgettem mindenkinek a videó linkjét, és a pozitív visszajelzésekből azt szűröm le, hogy igen, videózással kell foglalkoznom és lehetőleg komolyabb szinten… belegondolva, hogy nyáron le kéne forgatni, legalábbis el kéne kezdeni forgatni A Számháborút, ez a kis Maserati csak morzsának tűnik, mégis, mennyire rá voltam feszülve. Ugyanilyen temperamentumot igényel 60 percnyi játékfilm is…? Akkor vár rám még sok-sok virrasztás, de nem érdekel, élvezettel csinálom.

Ma ki akartam menni a szigetre futni, de már jól látom, hogy nem lesz belőle semmi. A futás hiányát kompenzálnom kell itthoni edzéssel és egy kiadós ebéddel, utóbbi még nem tudom, mi legyen, de valami kalóriabombára van szükségem.

mákom van

A rendszergazda itt felejtette a mákos sütijét a bolt konyhájában és mikor hívtam, hogy valamije itt maradt, káromkodott. Miután jóváhagyta és letámadtuk a sütijét, megértem hogy miért volt kiborulva mert az a süti bizony elég ízletes volt.

együttállás festmény kiállítás

Édesanyámnak festménykiállítása lesz pénteken, Együttállás címszóval. Kíváncsi vagyok, lehet hogy magammal viszem a Canont is no nem azért hogy a festményeket kamerázzam bár az se lenne baj, inkább az embereket miközben a képeken tűnődnek. Azt hiszem, még 6 vagy 7 másik kiállító is megy. Egyébként mindenkinek javaslom hogy jöjjön el, aki egy picit is érdeklődik a festészet iránt, mert elfogultság nélkül is anyám most már nagyon jól fest.

Holnap reggel átmegyek a másik boltba, ami tulajdonképpen testvérboltunk. Érkezett oda egy új hangfal amit úgy hívnak hogy B&W 805 Maserati Edition és levideózzuk majd ahogy kicsomagoljuk. Egyelőre nincs morzsám a Számháborúval kapcsolatban. Ma este nekiülök és nyomom, amíg csak tudom, ez már fix.