Megtört a jég, most már nem csak blog, hanem vlog formájában is megosztom gondolataimat Veletek 🙂 Első kissé werk-jellegű, dokumentarista hangvételű videómban választ adok jó néhány kérdésre, amelyek részben bennem gyülemlettek fel, részben pedig gyakorta feltették nekem őket ismerőseim az elmúlt 1-2 évben. További szép napot!
Címke: számháború film
Itt megtekinthető a Számháború c. teljes (amatőr) film
Számháború előzetes
Szegény Döme, hetekig kérlelt hogy végre valami előzetes-féleséget összetákoljak amatőr filmünk hájpolására. Most végre, másfél héttel az offline bemutató után és egy héttel az online publikálás előtt megtörtént. Jobb később, mint soha, nemde? A filmről korábbi posztjaimban és a Számháború film Facebook oldalán számos egyéb információ található, jövő hét Vasárnaptól (2016.01.10) bárki számára ingyenesen megtekinthető lesz a világhálón (YouTube, Indavideo, Facebook, és amit még találok). Előre is köszönöm mindenkinek a megosztásokat!
Megvolt a Számháború bemutatója Leányfalun
Vasárnap kellemes izgatottságot éreztem. Végre eljött a mi napunk, gondoltam. Felvettem a kedvenc cipőmet, a kedvenc zakómat és a kedvenc ingemet, hozzá még nyakkendőt is kötöttem (talán két év után először). Krisztián hozott vetítőt, állványt és kábeleket, én beraktam a gurulós bőröndömbe a blu-ray lejátszómat, egy üveg ásványvizet és még egy kis tartalék kábelt, tudván, hogy a megfelelő vezeték hiánya kritikus módon befolyásolhatja a Számháború film premierjét. Szerencsére a faluház jól fel volt szerelve, két szekrény nagyságú hangfaluk és vetítővásznuk is volt. Amikor mindent összekötöttünk mindennel, a projektort beállítottuk és a hangfalakat is úgy ahogy sikerült a megfelelő hangszínre belőni, elkezdtek jönni az emberek. Először nagyon ismerős arcok. Aztán kevésbé ismerős arcok. A végén több, mint 50 ember ült már előttem, gyakorlatilag a székek amiket Bea (a faluház igazgatónője) kirakott, egytől egyig megteltek. A reggeli, kellemes izgatottság ekkorra mássá változott, de így, két nap elteltével sem tudom pontosan meghatározni, hogy mit éreztem akkor, amikor kiálltam a vászon elé. Csodás érzés volt, az biztos. Arra sem emlékszem tisztán, hogy miről beszéltem, azt hiszem hogy szóban megpróbáltam kifejezni hálámat a stáb felé. Ott volt majdnem mindenki, aki részt vett a Számháború film elkészítésében. Még Zsolti is eljött, akinek a remek zenéket köszönhetem. De ott volt az Edzőm is. A szüleim is. Enguc és Lívi is eljöttek, és természetesen Előd is. Aztán még Balázs is megérkezett. Néhányan a szereplők közül még a szüleiket is magukkal hozták. Azt hiszem, egyszerre voltam izgatott, büszke és meghatott, talán ez a három érzelmi komponens most először lépett át minden addig átélt emocionális határértéket bennem. A vetítés sikerült. Sokan odajöttek utána, kezet rázni, gratulálni. Én azt se tudtam, mit mondjak, egyszerűen csak álltam és örültem, meg vigyorogtam, mint a vadalma. Éreztem, hogy ez most nagyon jó. És hogy egy álom vált valóra. Hazafele sokat dumáltunk Krisszel arról, hogy hogyan tovább a filmmel. És valóban, nem sokat írtam itt a blogomon arról, hogy mi lesz a film sorsa, vagyis hát említettem, és lehetett sejteni… hogy soha nem kerül nyilvánosságra. Micsoda??? Jó na, csak vicceltem 🙂 Néhány nap még kell, mert a nézők közül többen is jeleztet bizonyos részleteket (pl. telefonos beszélgetések), amiknek a hangját még utólagosan ki kell javítanom hogy mindenki számára, egy gagyi laptop hangszórón keresztül is tisztább és érthetőbb legyen a filmben zajló párbeszéd. Minya készít weboldalt a filmnek. Azt még meg kell tölteni szöveggel. Írnom kell az Indavideónak, hátha megengedik hogy kitegyük a filmes galériájukba a Számháborút. Egy szó mint száz, ez még csak a kezdet volt. Most viszont itt a hétvége, úgyhogy 1-2 napot pihennem kell, mert mostanság sok idő és energia elment a gép előtt ülve, a videoszerkesztő sávjait húszcentiről bambulva. De megérte minden fáradozás. Úgy érzem, nagyszerű dolgot hoztunk létre. Hamarosan felkerül, és akkor az is láthatja, aki eddig lemaradt 🙂
Számháború amatőr film bemutató most vasárnap!
Szelekovszky Bea, a leányfalusi faluház igazgatója volt olyan kedves, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a ház nagytermét, ami szerintem méltó helyszín a Számháború első nyilvános bemutatójához.
A filmről most nem írok, mert már a forgatókönyvről és a forgatásról is posztoltam korábban, inkább csak nagy vonalakban vázolnám, hogy hol tartunk jelenleg, és hogy miért vagyok ultra izgatott!!!
Szóval a mi kis filmünk elkészült, az utolsó forgatás is megvolt. A nyersanyag 90%-át már megvágtam, Zsoltinak köszönhetően pedig zene is lesz jó pár jelenethez. Több, mint egy évig csináltuk, te jó éég!! De minden pillanat megérte, mert nagyon jó volt a társaság és minden felvétel élmény volt, komolyan.
Mostanában nehezen alszom, általában éjfélig, de inkább éjjel egyig a monitor előtt szoktam ülni és húszcentiről bámulom a képsávokat, próbálom úgy összeilleszteni, simítani és vágni a snitteket, hogy az eredmény valamilyen szinten elviselhető legyen. Rettenetesen izgulok, de ez inkább amolyan egészséges izgalom, nem negatívan értem. Alighanem hiányozni fog ez a pörgés.
Mindenkit örömmel látok Vasárnap (12.27-ikén) a nagyteremben, 18:00-kor. Nem azért szeretném megmutatni a filmet, mert annyira professzionális lett, hanem azért, mert úgy érzem, hogy közösen, a stábbal, a résztvevőkkel valami jópofát, valami különlegeset sikerült alkotnunk. Találkozunk ott!
Célegyenesben a Számháború
Ma nem mentem sehova, reggeli után azonnal bevágódtam a gép elé, és a fél napot vágással töltöttem. A Számháború nyersanyagának 90%-át már felvettük, úgyhogy elérkezett az idő megvágni mindazt, amit lencsevégre kaptunk.
Múlt héten leforgattuk „a billiárdos jelenetet”, a Tájfun Billiárd Szalon jóvoltából nagyon jó helyszínen lehettünk, kulturált hely volt frankó fény-árnyék viszonyokkal és elég profi billiárdasztallal, amin egy kamera dolly szép egyenletesen mozoghat. A többiek fenomenálisak voltak. Mindenki, aki eljött a forgatásra, tényleg ott volt, mármint ott segítettek, ahol tudtak, leírhatatlan érzés volt azzal szembesülni, hogy másokra is számíthatok, és hogy nem sürgetnek, tiszteletben tartják, amit akarok. Ezért azt hiszem, mindig hálás leszek Nekik, akik beszálltak velem ebbe a projektbe. A nevük ott lesz csupa nagybetűvel, vastagon a stáblistában és az én agy-listámban is.
Csak azért hozom szóba a billiárdos jelenet forgatását, mert arra vártam azóta, hogy megírtam a forgatókönyvet. Már a cselekmény papírra vetésének pillanatától kezdve arról álmodoztam, hogy leforgatjuk azt a jelenetsort, amiben Marc meglátja a TV-ben a nyerő számokat. Most végre, több mint egy évnyi várakozás után, ezen is túl vagyunk.
Bízom benne, hogy Decemberre elkészülünk. Ez persze nem csak rajtam múlik, de megpróbálom tartani magam ehhez. Most nem is csinálok semmit gyakorlatilag, egész héten melózok, edzésre járok és videót vágok. De sose éreztem még ennyire jól magam. Tudom, a Számháború amatőr film lesz csupán, de annyira jó buli elkészíteni, hogy ehhez foghatót még nem tapasztaltam. Hamarosan újra jelentkezem, addig is köszi minden érdeklődőnek a türelmet! 🙂
Számháború projekt vol. 2
Nagy csend nálam mostanában, erre bizony még a madár se jár, de nem is fog, mert ha már a madarak is internetezni fognak az okostelefonjukon, akkor az bizony a világ vége lesz. Rég meséltem az amatőr filmről, amit a barátaimmal készítek, és úgy gondoltam, ideje néhány (bocsánat az elcsépelt és nagyzoló szóért, de jobb nem jutott eszembe) exkluzív információt megosztanom azokkal, akik olvassák ezt az oldalt, és akiket érdekelnek a Számháború amatőr film készítésével kapcsolatos infómorzsák, háttérinformációk.
Ezt a bekezdést azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan valamit kezdeni akarnak amatőr DSLR videós hajlamaikkal és valami többet, jobbat, nagyobbat szeretnének alkotni. Van egy dolog, ami mindennél fontosabb, még annál is, hogy milyen kamerával forgatsz, hányan vagytok, kik a színészek és mennyi pénz áll vagy nem áll rendelkezésre. És ez a fontos dolog az idő. Ez az elsődleges lecke, amit megtanultam a Számháború forgatása közben. Közel egy éve posztolok arról, hogy „képzeljétek lesz egy ilyen kis filmecském…”, és még mindig csak 40 percnyi nyersanyagot vettünk fel a 60-ból. Így már érthető az idő fontossága, ugye? Nem csak a forgatások szervezése igényel jó időérzéket és menedzser vénát, hanem a forgatások megvalósítása is. Nyilván amatőr vagyok és csak tapogatózok a sötétben, de azt kell mondjam, akár kezdő valaki, akár profi, egy nap alatt nem érdemes 3-4 percnyi nyersanyagnál többet felvenni. Utóbbit volt oktatóm, Kolozsi László is megerősítette egy beszélgetésünk alkalmával. Ha minőségi munkát akarsz végezni, az egészséges mennyiség az 3-4 percnyi nyersanyag. Így van rá mód, hogy eltöprengj a részleteken, hogy ügyelj a beállításokra, és hogy ha kültéren forgattok, ne menjen le (vagy keljen fel) a nap, mielőtt a forgatókönyvedben meg van írva. Mindezt nem hivatalos tananyagból olvasom fel, és ezzel nem a saját egómat akarom fényezni. Ezeket tényleg érdemes szem előtt tartania, és elsődleges fontosságú tényként kezelnie minden amatőr filmesnek.
No, visszatérve a Számháborúra. Egész jól haladunk, bár sajnos a tervezett szeptemberi befejezés átnyúlik talán még Novemberbe is. A csapat, akik részt vettek és vesznek a projekt megvalósításában, ritkán szervezhető össze eggyé. Ritkán, de azért megoldjuk. A főszereplőnknek gyermeke született, felesége van, ezért eleve csak 2-hetente tud segíteni. Ugyebár az idő fontossága itt is kiderül. És még sorolhatnám. Ez az amatőr filmkészítés árnyoldala és szépsége is egyben, hogy nem a pénzről szól, hanem a szárnybontogatásról, a hibák felismeréséből. Mindenesetre úgy érzem, nem követtem el hibát sem a befektetett idő, sem az elköltött pénz tekintetében, nagyon kevés olyan dolog van amit ilyen szenvedéllyel képes lennék űzni. Remélem, mindenki mihamarabb megtalálja az életben a maga saját „szenvedélyét”, mert ez végső soron amiért odavagyunk, segíthet abban, hogy rájöjjünk, mit is szeretnénk úgy igazán elérni, megvalósítani.
A legutóbbi forgatás szerintem nagyon jól sikerült, csodával határos módon 10 percnyi nyersanyagot vettünk fel az erdőben, igaz, a végén már mindenki kicsit fáradt, ingerült és éhes volt, többek között én is, ezért úgy viselkedtem, mint egy elégedetlen óvodás. Szerencsére remek társaság tartott velem, utólag is hálás vagyok mindenkinek (ezúttal az erdős jelenet kapcsán Ádám, Balázs, Gábor, Krisztián cimboráimnak) aki most és azelőtt és ezután is beletesz valamit a kis filmecskénkbe. 60 percből 40 már megvan, és ez a lényeg! 😉
A Számháború egyik jelenetét már Leányfalun is forgattuk
Egy nagyon jó (ha nem a legjobb) barátom pincéjét sikerült megkapnunk pár órára, hogy ott forgassuk le a Számháború induló szekvenciájának néhány snittjét, rögtön a történet elején ugyanis már egy kicsit erőszakos jelenet fog jönni, amiben a néző megismerheti a negatív főszereplő világát. Ez az úgynevezett betekintés nekünk három óránkba került plusz utazás, ettől függetlenül mindenki nagyon jó kedvű volt. Köszönettel tartozok újfent, és még mindig azoknak, akik segítségemre voltak és segítenek még, amíg el nem készülünk a filmmel, bárcsak azt mondhatnám, hogy holnapra készek leszünk, de egy amatőr film készítés házilag sok időt igényel, mivel sok embert kell összeegyeztetni. Addig is itt van a fenti kép, ami némiképp sugallja a forgatás hangulatát. Miután szétröhögtük magunkat, elégedetten pakoltam el a felszerelést, a kamerát, a mikrofont, a forgatókönyvet, és már másnap azonnal becsapódtam a számítógép elé, hogy nekiálljak megvágni. Rájöttem, hogy veszélyes vállalkozás éjszakánként videót vágni, mert eleinte sajnálom a pihenésből elvett időmet, de aztán, látva közös munkánk gyümölcsét, mindig izgatott leszek, és a végén már alig akarok leállni a snittek szerkesztgetésével, vagdosásával. A pincés jelenet kipipálva, nekünk nagyon tetszett, remélem, Nektek is fog 🙂
Majdnem gyilkolás az erdőben
Két héttel ezelőtt egyeztettünk a többiekkel, és hétvégére szerveztünk egy forgatást, melynek helszínéül az erdő szolgált… volna. Sajnos komplikációk adódtak, azt hiszem újra érvényessé vált a mondás miszerint „az ember tervez, Isten végez”.
Minden felszerelés adott volt, és mindenki ráért, de az időjárás előrejelzés szerint esős, zivataros napnak néztünk elébe. Ez nehézséget jelentett, hiszen a Számháború film erdős jelenetét napsütötte viszonyokhoz írtam, és a felszerelésem sem vízálló. Reggel majdnem egy órán keresztül törtem a fejem, a többiek optimistán reagálták le a rossz időt, és azt javasolták, hogy menjünk ki, forgassunk, ha törik, ha szakad. Örülök neki, hogy ilyen lelkes a csapat, jól esett a hozzáállásuk.
Végül is nem mentünk ki, hanem egy jóval közelebbi erdőcskében, itt Pesten felvettünk néhány snittet gyakorlási céllal, hogy ezzel is hasznosan töltsük el a napot, és csiszoljuk a színészi teljesítményt. Ahhoz képest, hogy amatőrként mentünk ki a susnyásba, sokszor meglepődtem Marc és Philip teljesítményén, szerintem ügyesek voltak. Most hétvégére megint esőt mond, tehát remélhetőleg jövő hétvégén már ki tudunk majd menni Leányfalura, hogy meg legyen örökítve a Számháború ominózus gyilkolós része is.
Elkezdtünk felkészülni a Számháború forgatására (újra)
Tegnap találkoztam Philip-pel és Felix-szel, hogy kicsit átvegyük a számháború általuk eljátszott sorait. Szétröhögtük az agyunkat többször is. Volt, hogy már a könnyeimet kellett visszatartanom, úgy röhögtem a kettejük által folytatott párbeszéden. Ha ez az amatőr film tényleg ilyen jó lesz, gondoltam, akkor már csak-csak lesz 1-2 néző akinek tetszeni fog. Teljesen tisztában voltam vele, miközben a szövegeket olvastuk, hogy mindenhol lehetne a sztori még egy kicsit jobb, komolyabb, vagy esetleg viccesebb, de egy történetnél nem lehet az örökkévalóságig a csiszolgatásokkal foglalkozni, sokszor a legegyszerűbb az, ha az ösztöneidre és a megérzéseidre hagyatkozol. Most én is ezt teszem.