számháború kisfilm – Bari Blogja

Célegyenesben a Számháború

Ma nem mentem sehova, reggeli után azonnal bevágódtam a gép elé, és a fél napot vágással töltöttem. A Számháború nyersanyagának 90%-át már felvettük, úgyhogy elérkezett az idő megvágni mindazt, amit lencsevégre kaptunk.

Múlt héten leforgattuk „a billiárdos jelenetet”, a Tájfun Billiárd Szalon jóvoltából nagyon jó helyszínen lehettünk, kulturált hely volt frankó fény-árnyék viszonyokkal és elég profi billiárdasztallal, amin egy kamera dolly szép egyenletesen mozoghat. A többiek fenomenálisak voltak. Mindenki, aki eljött a forgatásra, tényleg ott volt, mármint ott segítettek, ahol tudtak, leírhatatlan érzés volt azzal szembesülni, hogy másokra is számíthatok, és hogy nem sürgetnek, tiszteletben tartják, amit akarok. Ezért azt hiszem, mindig hálás leszek Nekik, akik beszálltak velem ebbe a projektbe. A nevük ott lesz csupa nagybetűvel, vastagon a stáblistában és az én agy-listámban is.

Csak azért hozom szóba a billiárdos jelenet forgatását, mert arra vártam azóta, hogy megírtam a forgatókönyvet. Már a cselekmény papírra vetésének pillanatától kezdve arról álmodoztam, hogy leforgatjuk azt a jelenetsort, amiben Marc meglátja a TV-ben a nyerő számokat. Most végre, több mint egy évnyi várakozás után, ezen is túl vagyunk.

Bízom benne, hogy Decemberre elkészülünk. Ez persze nem csak rajtam múlik, de megpróbálom tartani magam ehhez. Most nem is csinálok semmit gyakorlatilag, egész héten melózok, edzésre járok és videót vágok. De sose éreztem még ennyire jól magam. Tudom, a Számháború amatőr film lesz csupán, de annyira jó buli elkészíteni, hogy ehhez foghatót még nem tapasztaltam. Hamarosan újra jelentkezem, addig is köszi minden érdeklődőnek a türelmet! 🙂

Számháború projekt vol. 2

Nagy csend nálam mostanában, erre bizony még a madár se jár, de nem is fog, mert ha már a madarak is internetezni fognak az okostelefonjukon, akkor az bizony a világ vége lesz. Rég meséltem az amatőr filmről, amit a barátaimmal készítek, és úgy gondoltam, ideje néhány (bocsánat az elcsépelt és nagyzoló szóért, de jobb nem jutott eszembe) exkluzív információt megosztanom azokkal, akik olvassák ezt az oldalt, és akiket érdekelnek a Számháború amatőr film készítésével kapcsolatos infómorzsák, háttérinformációk.

Ezt a bekezdést azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan valamit kezdeni akarnak amatőr DSLR videós hajlamaikkal és valami többet, jobbat, nagyobbat szeretnének alkotni. Van egy dolog, ami mindennél fontosabb, még annál is, hogy milyen kamerával forgatsz, hányan vagytok, kik a színészek és mennyi pénz áll vagy nem áll rendelkezésre. És ez a fontos dolog az idő. Ez az elsődleges lecke, amit megtanultam a Számháború forgatása közben. Közel egy éve posztolok arról, hogy „képzeljétek lesz egy ilyen kis filmecském…”, és még mindig csak 40 percnyi nyersanyagot vettünk fel a 60-ból. Így már érthető az idő fontossága, ugye? Nem csak a forgatások szervezése igényel jó időérzéket és menedzser vénát, hanem a forgatások megvalósítása is. Nyilván amatőr vagyok és csak tapogatózok a sötétben, de azt kell mondjam, akár kezdő valaki, akár profi, egy nap alatt nem érdemes 3-4 percnyi nyersanyagnál többet felvenni. Utóbbit volt oktatóm, Kolozsi László is megerősítette egy beszélgetésünk alkalmával. Ha minőségi munkát akarsz végezni, az egészséges mennyiség az 3-4 percnyi nyersanyag. Így van rá mód, hogy eltöprengj a részleteken, hogy ügyelj a beállításokra, és hogy ha kültéren forgattok, ne menjen le (vagy keljen fel) a nap, mielőtt a forgatókönyvedben meg van írva. Mindezt nem hivatalos tananyagból olvasom fel, és ezzel nem a saját egómat akarom fényezni. Ezeket tényleg érdemes szem előtt tartania, és elsődleges fontosságú tényként kezelnie minden amatőr filmesnek.

No, visszatérve a Számháborúra. Egész jól haladunk, bár sajnos a tervezett szeptemberi befejezés átnyúlik talán még Novemberbe is. A csapat, akik részt vettek és vesznek a projekt megvalósításában, ritkán szervezhető össze eggyé. Ritkán, de azért megoldjuk. A főszereplőnknek gyermeke született, felesége van, ezért eleve csak 2-hetente tud segíteni. Ugyebár az idő fontossága itt is kiderül. És még sorolhatnám. Ez az amatőr filmkészítés árnyoldala és szépsége is egyben, hogy nem a pénzről szól, hanem a szárnybontogatásról, a hibák felismeréséből. Mindenesetre úgy érzem, nem követtem el hibát sem a befektetett idő, sem az elköltött pénz tekintetében, nagyon kevés olyan dolog van amit ilyen szenvedéllyel képes lennék űzni. Remélem, mindenki mihamarabb megtalálja az életben a maga saját „szenvedélyét”, mert ez végső soron amiért odavagyunk, segíthet abban, hogy rájöjjünk, mit is szeretnénk úgy igazán elérni, megvalósítani.

A legutóbbi forgatás szerintem nagyon jól sikerült, csodával határos módon 10 percnyi nyersanyagot vettünk fel az erdőben, igaz, a végén már mindenki kicsit fáradt, ingerült és éhes volt, többek között én is, ezért úgy viselkedtem, mint egy elégedetlen óvodás. Szerencsére remek társaság tartott velem, utólag is hálás vagyok mindenkinek (ezúttal az erdős jelenet kapcsán Ádám, Balázs, Gábor, Krisztián cimboráimnak) aki most és azelőtt és ezután is beletesz valamit a kis filmecskénkbe. 60 percből 40 már megvan, és ez a lényeg! 😉

Számháború projekt vol. 1

számháború bérgyilkos — nem, nem így fog kinézni. ez csak illusztrésön.

Most már szinte biztos, hogy idén nem lesz kész a Számháború film, jövő tavaszra át kell tolnom. Mindazonáltal néhány jelenetet idén forgatunk le, hogy ne teljen hiába az idő, illetve lesz egy olyan zárt, beltéri szekvencia, amiben nem látszik az aktuális évszak, ugyanakkor ez kb. 5-7 percet tesz ki a komplett filmből, tele vágásokkal, ergo megköveteli az utómunkát. Ezt a bizonyos szekvenciát fogjuk ég idén felvenni, addig is továbbra is folyik a szereplőválogatás.

Kaptam egy nagyon jó tippet, hogy hirdessem meg a neten, fórumokon, vagy facebookon valamilyen csoportban szereplőkeresési szándékomat. Két napja tettem ki a posztot, azóta már ketten fel is kerestek, akik érdeklődtek a kontagonista karakter szerepére. Örülök azért, hogy nem teljesen reménytelen a szereplőválogatás fázisa. Van egy karakter a fejemben, és nem akarom beérni fele vagy negyedannyira megfelelő személlyel, nekem pont olyanra van szükségem. Arra is felhasználhatom a rendelkezésre álló időt, hogy csiszolgassak a forgatókönyvön.

Mahmud

Nem tudom, ki az a Mahmud. Csak annyit tudok, hogy ma reggel csattant valami a szobám ablakán és a járdán arabok álltak, azt kiabálták hogy „Mahmud! Mahmud!” Gondolom egy ismerősüket akarták felébreszteni. Vagy eltévesztették a házszámot, vagy azt hitték, hogy az én lakásom valójában Mahmud lakása. Nem tudom, nem is érdekel. Éjjeli 1kor feküdtem le aludni, negyed 7-kor zörrent az ablak. Morogtam egy sort, aztán visszadőltem aludni, délig ki se keltem az ágyból.

Ma gondolkodtam a ‘Számháború‘ végén. Van benne egy rész, amikor lényegében hoppon marad a főgonosz, na annak a mikéntjével kicsit bizonytalan vagyok még. Kihasználtam, hogy szabadnapom volt: könyvet olvastam. Most éppen olyan időszakomat élem, hogy jobban tudok örülni egy könyv elolvasásának, mint ha filmet nézek. Mondjuk a „Nymphomaniac és a Planet Terror” megnézése óta nehezen veszem rá magam, hogy bármilyen filmbe belekezdjek. Ma mégis letöltöttem végre valamit, mégpedig a „Closer”-t, hat vagy hét éve láttam, de azóta elfelejtettem. Érdekes film, dráma. Akkoriban még nem tudtam átérezni azt, ami emészti a főszereplőket, most meg teljesen nyilvánvaló. Nem csak a jóleső érzés kell a teljes élethez, hanem a fájdalom is. Erre rájöttem, mialatt néztem a filmet. Csak sokan ott szúrják el, hogy a fájdalmat nem engedik el és ügyet csinálnak belőle. Nehéz elengedni, ez tény.

Mahmudot napközben már nem keresték. Olvasgatás után elkezdtem írni egy cikket, félbehagytam, de elküldtem két híranyagot helyette, a lényeg, hogy egy percig sem unatkoztam. El kéne mennem néhány hétre pihenni egy helyre, ahol nincs internet, nincs telefon, csak én vagyok, egy halom könyv és jó kaják. Talán azért érzem így, mert nagy nyomás van körülöttem. Talán csak azért érzem, mert az edző kiment Dubaiba és nincs edzés ezen a héten. Nem tudom. Általánosságba véve nincsen rossz kedvem, csendes vagyok kint is és bent is. A furcsa álmokkal viszont nem tudok mihez kezdeni.

Fura hét volt ez…

Ha visszagondolok arra, ahogyan telt ez a hét, akkor vannak vizonyos motívumai, amelyekkel nem tudok kibékülni, vagy éppen ellenkezőleg, meglepnek. Talán anyám kiállítása lenne az utóbbi kategória legkiemelkedő darabja, hiszen jól sikerült és rengetegen elmentek rá. A rossz idővel pedig nem tudok mit kezdeni, bár nem vagyok a napsütés híve, én jobban szeretem, ha szétszórtan felhős az ég és fúj a szél, de ezt az egybefüggő szürke eget már nemcsak unom, hanem utálom is.

Tegnap este fél órán keresztül nem tudtam eldönteni, hogy milyen filmet nézzek. Ez nálam szokatlan, és komoly gondot sejtet. Aztán valamit mégiscsak sikerült választani, jobb híján Lars Von Trier „Nymphomaniac”-jét néztem meg és az első epizód végére megnyugtattam magam, hogy ez még mindig jobb választás volt mint az eredetileg kiszemelt kosztümös dráma John Malkovich-csal meg Uma Thurman-nel. Ráadásul régi kedvencem, Uma szerepel a Nimfomániásban, ami engem teljesen váratlanul ért, mi több, végre nem bugyuta vígjátékos arcát hanem a drámai karakterét vonultatja fel, ami voltaképpen remekül megy neki. Nem is tudtam, hogy ennyire látszik rajta a kor. Vagy hízott? Vagy csak jó munkát végeztek a kosztümösök? Azt se tudom hova tenni, hogy 2x mélyebb hangon szólalt meg, mint amit megszoktam tőle. Persze a film ettől még jól sikerült, rossznak semmiképp sem mondanám, de most nem fogok külön értékelésbe folyni, mindenki nézze meg aztán majd eldönti.

Két éjszakám ráment a 805 Maserati videóra. Hazajöttem a munkából, leültem a gép elé és videót vágtam éjfélig. Ami figyelembe véve a kis klippecske 2:48′ időtartamát, soknak tűnik. Igen, nem könnyű a snitteket zenére igazítani, ráadásul én ebben még kezdő vagyok, mi több, a gépem hiába jó, a Full HD videószerkesztést nem feltétlenül emészti könnyen. Ettől azért még nagyon izgatott voltam, mikor szétküldözgettem mindenkinek a videó linkjét, és a pozitív visszajelzésekből azt szűröm le, hogy igen, videózással kell foglalkoznom és lehetőleg komolyabb szinten… belegondolva, hogy nyáron le kéne forgatni, legalábbis el kéne kezdeni forgatni A Számháborút, ez a kis Maserati csak morzsának tűnik, mégis, mennyire rá voltam feszülve. Ugyanilyen temperamentumot igényel 60 percnyi játékfilm is…? Akkor vár rám még sok-sok virrasztás, de nem érdekel, élvezettel csinálom.

Ma ki akartam menni a szigetre futni, de már jól látom, hogy nem lesz belőle semmi. A futás hiányát kompenzálnom kell itthoni edzéssel és egy kiadós ebéddel, utóbbi még nem tudom, mi legyen, de valami kalóriabombára van szükségem.

mákom van

A rendszergazda itt felejtette a mákos sütijét a bolt konyhájában és mikor hívtam, hogy valamije itt maradt, káromkodott. Miután jóváhagyta és letámadtuk a sütijét, megértem hogy miért volt kiborulva mert az a süti bizony elég ízletes volt.

Édesanyámnak festménykiállítása lesz pénteken, Együttállás címszóval. Kíváncsi vagyok, lehet hogy magammal viszem a Canont is no nem azért hogy a festményeket kamerázzam bár az se lenne baj, inkább az embereket miközben a képeken tűnődnek. Azt hiszem, még 6 vagy 7 másik kiállító is megy. Egyébként mindenkinek javaslom hogy jöjjön el, aki egy picit is érdeklődik a festészet iránt, mert elfogultság nélkül is anyám most már nagyon jól fest.

Holnap reggel átmegyek a másik boltba, ami tulajdonképpen testvérboltunk. Érkezett oda egy új hangfal amit úgy hívnak hogy B&W 805 Maserati Edition és levideózzuk majd ahogy kicsomagoljuk. Egyelőre nincs morzsám a Számháborúval kapcsolatban. Ma este nekiülök és nyomom, amíg csak tudom, ez már fix.

Canon is here

MEGVAN! 🙂

Fél év kitartó munka, sok álmatlan éjszaka, több tízezer legépelt karakter és a sorozatos éjszakába nyúló melók után végre, itt tarthatom a kezemben. Fantasztikus érzés! És a masina is remek!

Most pár napra eltűnök… ennek oka nem más, mint az ujjnyi vastag felhasználói kézikönyv, no meg a hétvégi grillparti.

Most pedig, hogy ezt kipipálhatom, visszatérhetek a „Számháború” forgatókönyvének további csiszolgatására. Üdvey!

Most már legalább neve is van a készülő kisfilmnek: Számháború

Fogalmam sincs, hogy hányan olvassák a blogomat, de – ha másnak nem is, legalább az utókorért vagy saját jó érzésemért – megmagyarázom, hogy miért nincs bejegyzés napok óta. Röviden és tömören, a forgatókönyvírós tanfolyam hónapokig húzódó vizsgaidőpontja végre megállapodott, immár teljes gőzzel nekifeszültünk a beadandó munkáinknak. És ahogy már korábban említettem, volt is egy saját ötletem, ami alapján elkezdtem kidolgozni egy Treatmentet. És a Treatment néhány perce elkészült.

Ez még csak egy felvonás a sokból, még hátra van a rendes forgatókönyv, ami alsó hangon is hatvan oldal lesz. De a treatment mivel az egész történetet összefoglalja, ezért mondhatom azt, hogy a legfontosabb megvan. És címe is lesz, szerintem egész tűrhető, legalábbis jól mutatna egy DVD-borítón: Számháború. Most már csak le kell ülni, hogy lepötyögjek 50-70 oldalt, utána meg konzultálni kell ismerősökkel és elkészítjük életem első amatőr, kis költségvetésű, egyszerücske, fapados „de a mienk” filmjét. Nem is a vizsga miatt vagyok ideges, hanem mert nagyon akarom hogy ez összejöjjön. Egy kicsit én is nagyravágyó vagyok, de leszarom. Az utóbbi három hét nem telt vidáman, de legalább gond se történt… a lényeg, hogy egyelőre magányosan, folytatom tovább utam a filmkészítés útvesztőiben.