Szelekovszky Bea, a leányfalusi faluház igazgatója volt olyan kedves, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a ház nagytermét, ami szerintem méltó helyszín a Számháború első nyilvános bemutatójához.
A filmről most nem írok, mert már a forgatókönyvről és a forgatásról is posztoltam korábban, inkább csak nagy vonalakban vázolnám, hogy hol tartunk jelenleg, és hogy miért vagyok ultra izgatott!!!
Szóval a mi kis filmünk elkészült, az utolsó forgatás is megvolt. A nyersanyag 90%-át már megvágtam, Zsoltinak köszönhetően pedig zene is lesz jó pár jelenethez. Több, mint egy évig csináltuk, te jó éég!! De minden pillanat megérte, mert nagyon jó volt a társaság és minden felvétel élmény volt, komolyan.
Mostanában nehezen alszom, általában éjfélig, de inkább éjjel egyig a monitor előtt szoktam ülni és húszcentiről bámulom a képsávokat, próbálom úgy összeilleszteni, simítani és vágni a snitteket, hogy az eredmény valamilyen szinten elviselhető legyen. Rettenetesen izgulok, de ez inkább amolyan egészséges izgalom, nem negatívan értem. Alighanem hiányozni fog ez a pörgés.
Mindenkit örömmel látok Vasárnap (12.27-ikén) a nagyteremben, 18:00-kor. Nem azért szeretném megmutatni a filmet, mert annyira professzionális lett, hanem azért, mert úgy érzem, hogy közösen, a stábbal, a résztvevőkkel valami jópofát, valami különlegeset sikerült alkotnunk. Találkozunk ott!