Nyakunkon a nyár, kezdődik a strandszezon, ilyenkor sokan kimerészkednek a szabadba egy kis aktív testmozgásra. Mai cikkünk pontosan ezért íródott. Az egyik legnagyobb fülhallgató-gyártóként ismert német Sennheiser cég, „Adidas Sport” termékvonalából kiválasztottunk hármat, hogy kiderítsük: miért érdemes velük sportolni? Bővebben >>
Címke: sport
Evezők diadala
Minek az érdeme….
Régi haverom elhívott futni a szigetre. Tavaly november óta egy tapodtat nem futottam. Arra számítottam, hogy majd olyan huszonnyolc, huszonkilcenc perc között lesz a köridő, erre a stopper 27,22-t mutatott. Őszintén meglepődtem, mivel tavaly ha nagyon megerőltettem magam is csak 28:30-at sikerült kihozni. Most is kapkodtam a levegőt, meg ömlött rólam a víz, de a pulzusom egy percen belül visszaállt normális szintre. Ennyit számít, ha rendszeresen edz az ember. Nem semmi.
5,3 km
Rutin lett a szigetkör is. Felveszem a melegítőmet. Eszembe jut, hogy még mindig nem vettem futós melegítőt. Sima tréning göncökben vágok neki. Na nem, mint ha ettől romlana az önbecsülésem. Csak azért látom, hogy sokan mások kimondottan „futós cuccban” futnak. Mert ha valaki úgy istenigazából fut és rendszeresen fut, akkor fel is kell öltözni hozzá. Futós cipő. Nem is kell részleteznem, ebben tulajdonképpen látok is értelmet. Cicanaci, vagy kevésbé extrém személyiségeknek lélegző tréningnadrág. Futás közben is szellőzik a lábad, hát nem fantasztikus? Nem vagyok meghökkenve ezeken a csúcstechnológiával készült rongyokon, csak egyszerűen eddig nem érdekeltek. Most meg mindenhol és mindenkin ilyeneket látok. Bizonyára jó lehet úgy futni, hogy az izzadságodat egyből elvezeti a ruhád. Majd meglátjuk, de most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy a kör háromnegyedénél megelőzött valaki. Aztán megtorpant mert szemből jött az ismerőse és ketten visszafele indultak. Én ennek azért örvendtem, mert így újra fennált az érzet, hogy egyedül vagyok az egész pályán ebben a randa novemberi szürkületben. Aztán meglepetésemre, az illető aki korábban visszafordult, most újra megelőzött! 1-2 percig hagytam őt hogy előttem szaladjon, aztán az utolsó 800 méteren megelégeltem a dolgot. Kiléptem, jó nagy szellős, kitartott lábmozgással, közben próbáltam nagyobb levegőket venni. Utóbbi valahogy nem jött össze. A tüdőm irdatlanul tágulni kezdett, míg már úgy éreztem; menten átszakítja a bordáimat. Érzetre ez egész felsőtestem egy nagy, izzó vasként szúró, izzadságban áztatott tüdő lett. Még hogy a futás jó dolog! Egy nagy büdös fenét! Én itt mindjárt meghalok, közben meg a futás az egyik legkedveltebb sport? Persze én csináltam rosszul, mert a tartalék energiámat hirtelenjében húztam le a mentális vécén. Enyhe ájulás és hányinger kerülgetett, de végül sikerült lefutni azt a bizonyos szigetkört. Jóllehet, a legjobb időmet (28:30) még nem döntöttem meg, de hát most nem is ez volt a cél. Kicsit fújtattam még utána, aztán rohantam tovább a villamoshoz. Mert ha ilyen novemberi hidegben egy szál gagyában és hosszú ujjúban szaladgál az ember, abból könnyen lehet megfázás. Szerencsém volt, mondanom se kell, azúta sincsen semmi bajom, sőt egész jól vagyok. Nem is a futást élvezem, sokkal inkább az utána bekövetkező elégedettséget és örömöt, hogy jé, megint kibírtam ájulás, halál és ízületi sérülés nélkül. Végül is az őseink nap mint nap ezt csinálták reggeltől estig, nemde?
Kettlebell
Múlt hét péntek óta eljárok kettlebell edzésekre, apum volt az ötletgazda aztán a margitszigeten futás kezdett unalmassá válni. Hát, az első alkalommal 3x kerültem ájulás közeli állapotba, utána 2 napig nem bírtam megemelni a lábam az izomláztól, de maga az edzés nagyon jó volt. Tulajdonképpen legkevésbé a vasgolyó emelésére kell izomerőt fordítani, közben az egész testedet átmozgatod, úgyhogy a vége totális kimerülés. Tetszik! Ma is voltunk, már eggyel nagyobb súllyal, talán tíz kilóval kellett dolgozni, a torna sokkal kevésbé volt megterhelő, de most még mindig remeg a lábam ha sétálok :-). Aki az edzést tartja, elég profi és gyógytornát is oktat szóval figyeli hogy helyes-e a tartásunk meg ilyenek.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy rendszerint elhanyagolom a lábaimat. Ha otthon edzek, akkor is csak fekvőtámaszt kézisúlyzót meg haspadot használok, lábmunka semmi. A futás átmozgat, de kocogástól nem erősödik a láb, csak ég a zsír. Egy évig eljártam úszni, az meg inkább hátra és vállra edzett. Most meg mivel minden kettlebell edzésen vagy százszor kell guggolni, behozhatom a lemaradást. Na megyek pihenni… 🙂
Átalakulás
Mióta itt lakunk, már vagy tízszer kimentem a szigetre futni. Szégyellem, de a múlt hét teljesen kimaradt, valahogy a munka átvette az irányítást. Mindazonáltal észrevehető, hogy a rendszeres futás kezdi meghozni a hatásait. Mivel a sok mozgást sok zabálással kompenzálom, látványos fogyásról még nem beszélhetek, bár sikerült stabilan lejjebb adnom 2,5 kilóval. Jóval érdekesebb, hogy a combizmaim elkezdtek fejlődni és azt veszem észre, hogy néhány nadrágomat már nem csak a dagadt segg problémája, hanem a vaskosodó comb problémája miatt sem tudom felvenni. De ez összességében pozitív. Meg a vádlimon is kezdtek megjelenni ilyen barázdák, ezt hívják szakzsargonban szálkásodásnak. Pedig még csak kb. tízszer voltam. Mi lesz fél év múlva? Nem tudom, de látom magamat egy év múlva hogy röhögve, saját magamat szánva olvasom ugyanezt a bejegyzést, akkor már legyintve mindezen, meg hogy egyáltalán ezt blogtémaként vetettem fel…
Lássunk valami érdekesebbet! Szombaton kezdődik a forgatókönyvíró tanfolyam, tűkön ülök. A jelenlegi projektemet (Azaz a nemrég elkezdett forgatókönyvet) lefagyasztottam, félreraktam szent helyére hogy nyugodtan várjon, míg elmém új információkkal és ötletekkel bővül, és kiegészített arzenállal tudok nekiveselkedni forgatókönyvem továbbírásának.
A munkahelyi dolgokról nem szeretnék nyilatkozni. Katasztrófa, nagyjából ennyi.
Esténként olvasok, lefekvés előtt kb. fél órát. De fontos, hogy nem szabad fekve, mert akkor elalszol, ülve kell és akkor még figyelni is tudsz. Kipróbáltam, és bevált. Jee…
Hallgassátok meg Anya Marina legújabb, Felony Flats c. albumát! Nagyon állat!
Zsebkamera
Sokszor jó lenne, ha lapulna a zsebemben egy zsebkamera. Megörökíteni azokat a pillanatokat, amelyeken épp nevetni akarok, vagy amiktől szóhoz se tudok jutni. Például ma reggel nyitottuk a boltot, Zsófi ahogy becsúsztatta a kulcsot a rács zárába, pont mögötte egy krapek lelépett a járdáról és odapisált egy furgon háta mögé. Arccal az utcai forgalomnak és az utca másik oldalának. Mondanom se kell, volt felháborodás. Egy profi minőségű zsebkamera kéne, ami kíméletlenül előtárja a részleteket. Akkor lenne aztán igazán ütős ez a „meglepetés csokor”. Magába foglalná a legszélsőségesebb élményeimet, a balesetektől kezdve a legjobb viccelődéseken át egészen a legfantasztikusabb pillanatokig. Ahogy beérünk végre a híd alá evezés közben, és a hangunkat visszaverik a pillérek. Ahogy reggel egyedül úszok a medencében és a napfény megtöri az első vízfodrokat. A cigányok ordibálását kint az utcán, az éjszaka kellős közepén. Vagy éppen ahogy felszállunk egy repülőgéppel, úton Berlin, Amszterdam, vagy tudomisén merre. Sokszor jó lenne egy ilyen zsebkamera, persze valameddig a telefon is megfelel erre a célra. Boldog és szép Augusztust mindenkinek!
Futás kenuzni
Tegnapelőtt megint kimentem a szigetre, ezúttal sikerült 29 perc alatt teljesíteni a teljes kört, igaz, a végére már kis híján elájultam. A legkeményebb rész az volt, amikor átértem a sziget másik felére, ahova sütött a nap. A vízről is tükröződött némi fény, az ég felhőtlen volt, a hőmérséklet 35 fok körül lehetett, igencsak ömlött rólam az izzadtság. De sikerült. A lábaim most is sajogni kezdtek másnap, de már csak sokkal kisebb mértékű volt a fájdalom és kevesebb ponton.
Tegnap pedig elmentünk evezni Előddel és Enguccal. Először kivettünk egy három fős kenut, amivel majdnem beborultunk, végül kértünk egy négyszemélyes, nagyobb, hosszabb, stabilabb csónakot, azzal már nem volt gond. Ráadásul Előd javaslatára másik evezőt vittem maqammal, ami a korábbi fehér fejes egyesületi lapátokhoz képest lényegesen nagyobb felületű és húzóerejű volt. Mondanom se kell, hamar megjártuk a Megyeri-híd oda-vissza körünket, két és fél óra alatt erőlködés nélkül megoldottuk. Útközben csatahajók cirkáltak körülöttünk, a katonai telepnél épp nyílt napot tartottak. Láttunk rengeteg kacsát is. Vagy ötven réce vonult előttünk a partról a hullámokra, aztán mikor megláttak minket, izgágán beljebb evickéltek a folyóba. Találtunk egy nadrágot is a vízben, de nem volt benne hulla, csak egy bokor. Aztán miután kiizzadtunk negyven liter vizet és sikerült megint néhány árnyalatnyit barnulni, kiszálltunk a csónakból és faltunk egy jó hekket. Mondanom se kell, az alvással nem volt gond.
Margit sziget futás először, hosszú kihagyás után
Régen járkáltam kocogni, még mikor Leányfalun laktam. Dorogon is elmentem, talán kétszer vagy háromszor, de ott az uszoda közelsége miatt teljesen abbahagytam a futást. Aztán most, hogy beköltöztünk Pestre, ahol az úszójegy kétszer annyiba kerül, mint vidéken, a mérleg meg 84 kilót mutat, gondótam, ideje kipróbálni ezt a szigetkört, vagy micsodát. Első próbálkozásra 31 perc alatt sikerült lefutni, nem tudtam, hogy ez jó időnek számít-e, én 40 percre számítottam. Sikerült saját várakozásomon felül megcsinálnni, igaz, utána tíz percig nem bírtam megmozdulni, meg furcsa volt a jobb talpam belső felére állni. Elszokottság! A neten kiderült, hogy aki 25 percet futott, az már valóban űbernek számít. Ömlött rólam a víz, valahol a gyomrom alatt különös szúrást éreztem sokáig. De még élek! Szinte teljesen elfelejtettem, milyen az, amikor 5 kilométert futva teszek meg. Ha tartom nyár végéig ezt a tervet, hogy heti 1x (de inkább 2x) meglátogatom a Margit szigetet és alkalmanként eljárok edzőterembe, meg kenuzni, még az is lehet, hogy újra formába jövök.