Barimedia bemutatkozó videó

❗️Fontos hírem van❗️

📹Fő szenvedélyem a videózás. Öt éve, mikor elkészítettem barátaim segítségével az egyórás független filmem, a Számháborút, áttörés történt. Akkor rájöttem, hogy ez már nem pusztán hobbi. Professzionális szinten akartam folytatni a mozgóképgyártást.
⏱Évek óta készítek reklámanyagokat, videókat cégeknek és vállalkozásoknak. Elérkezett az idő, hogy a tartalomgyártást egyénileg, professzionális szinten folytassam. Mostantól független szakemberként hasznosítom, amit eddigi munkáim során, forgatókönyvíró képzésen és a HSC stábiskolában tanulhattam.
Ha tartalomkészítésre van szükséged, akkor válaszd alábbi szolgáltatásaim bármelyikét:
✅Termékfilm készítés -» Igényes videókat gyártok, amelyekkel reklámozhatod terméked
✅Profilvideó készítés -» cégek, vállalkozások, szolgáltatások bemutatására
✅SEO Szövegírás -» Ha nincsen időd folyamatosan a webáruházad leírásain agyalni
✅Márkaépítés, keresőptimalizálás kreatív ötletekkel!

A kreatív tartalmak tárháza nyitva áll!
🥁🥁🥁🥁🥁
További infókért látogass el a barimedia.hu-ra!🙏🏻

Milyen film a The Father (Az apa)?

Az öregedő apa elutasítja gyermeke segítségét. Miközben próbál rájönni a körülötte lévő változásokra, egyre jobban kételkedik szeretteiben, saját elméjében és végül a valóságában is.

Anthony Hopkins eddigi legjobb alakítása, minden másodpercnyi játékidő, amit maga után hagyott, hitelességről és a karakter átéléséről ad bizonyságot. Olivia Colman és a többiek nem kevésbé tették oda magukat.

A történet felépítése egyszerre óvatos és kreatív, az elme, emlékek és tér érzékelése egyre inkább viszályba lépnek egymással. Minél többet ért meg a néző, annál kevesebbet ért a főszereplő. Ez még Christopher Nolan – Mementójánál is nemesebb szintre emeli az emlékbajos karakter bemutatását, más kérdés, hogy a történetmesélés itt javarészt lineáris, vagyis ahogy halad az idő, egymásra építve, nem pedig rapszodikusan kapjuk az információt.

A végkifejlet szívbe markoló és nem pozitív felhanggal hagyja a nézőt stáblistát bámulni. Az értelmes és fontos filmeknél azonban elnézhető, hogy nem felemelő, vagy katartikus befejezéssel záródjanak. Ettől függetlenül nehéz téma, amihez kell egy alaphangulat és rugalmasság, különben könnyen könnyekben találja magát a néző, kihagyni viszont nem érdemes.

Usher TD-10 termékbemutató videó

Múlt hétvégén szerkesztő kollégámmal a Home Movie hifi szaküzletben jártunk, ahova nemrég egy high end ritkaságnak is nevezhető hangfal érkezett. Ez a Tajvanról származó monstrum az Usher nevű cég egyik legkomolyabb minőségű terméke. Körülbelül két órát töltöttünk a meghallgatásával. Természetesen ennyi még nem volt elég ahhoz, hogy alaposan kiismerjük, feltérképezzük képességeit. De azért elég alapos ízelítőnek bizonyult ahhoz, hogy a fenti, néhány perces videót leforgassuk, megemlítve benne az első benyomásokat. A videó készítéséhez az alábbi eszközöket használtam:

  • Blackmagic Pocket Cinema Camera 4K (most csak full HD-ban dolgoztunk)
  • Sigma 30 mm 1.4 DC DN MFT objektív
  • Venus Optics Laowa 7.5 mm f/2 MFT objektív
  • Sennheiser AVX vezeték nélküli csiptetős mikrofon
  • Manfrotto MVH502A 502 állványfej, hozzá Dörr állvány

Utólag belátom, hogy néhány beállítás nem a legjobb, de így legalább tudom, hogy legközelebb hogyan alkalmazzak igényesebb kameraállásokat. Ha ki szeretnéd próbálni ezeket a hangfalakat, akkor megteheted a Home Movie bemutatótermében. Én személy szerint az otthoni kipróbálás híve vagyok. De belátom, hogy ezeket nem olyan egyszerű csak úgy hazacipelni egy laza tesztelésre. Remélem érdekes volt számodra a videó! Köszönet Krisznek és Mikinek, akik közreműködtek az anyag elkészítésében!

Mi a foglalkozásom?

Igyekszem hasznos lenni és jól teljesíteni a munkában. De… mi a foglakozásom? Egy fogorvos rávágja: fogorvos vagyok. De a saját foglalkozásomat nem tudom ennyire egyszerűen kategorizálni. Ugyanis több dologgal foglalkozom. Munkával töltött éveimben megfigyelhető egy stabil ösvény, a szórakoztató elektronikához fűződő, többnyire kereskedelemhez kapcsolódó munkaviszonyok. Jelenleg is főleg kereskedelmi ügyintézőként dolgozom. Ez elsőre meglehetősen üres és semmitmondó érzetet kelthet. A munkahelyi leírásom angolul: export manager. Külföldi partnerekkel kommunikálok, Magyarországon kívüli cégeknek segítek lebonyolítani rendeléseket.

De mi az igazi foglalkozásom? Neked nem volt még ebben részed? Hogy úgy érezted, van egy olyan képességed, ami téged jellemez, és amiért valóban igényt tart rád a társadalom?

Számomra ez a történetmesélés és a videókészítés. Úgy érzem, ez az, ami valóban én vagyok, amibe bármikor és bármeddig hajlandó lennék energiát fektetni. Inspirálni, motiválni másokat, jókedvre deríteni, gondolkodásra késztetni. Csakhogy van egy apró bökkenő: jelenlegi munkakörnyezetem nem a videókészítő, kreatív énemre tart igényt.

Barátaimmal gyakran beszélgetek erről és hasonló cipőben járnak velem. Nem álmaink munkáját végezzük, de végezzük, mert valamiből élni kell, és mivel tisztességes bérezésben részesülünk, inkább elviseljük egy darabig azt, ami van. Gondoljuk mi.

De mikor érkezik el a várakozás vége? Mikor van itt az ideje annak, hogy kézbe vegyem az irányítást és megteremtsem a saját munkámhoz való feltételeket, járni kezdjem a saját utamat, elválva a kényelmes, eddig járt ösvénytől? Örök dilemma, hogy érdemes-e a tehetséget pénzre cserélni, vagy inkább jobb kockára tenni mindent a „saját” életcélok érdekében?

Mi a foglalkozásom? A mai világban komplex körülmények dominálnak. Összetett módon kell kihasználnom az emberi értékeimet. Úgy érzem, hogy nem elég, ha egy dologhoz értek. Több dologhoz kell értenem ahhoz, hogy segíthessem az embereket és miközben hatékonyságra törekszem, fejlődőképes is maradjak. Az én foglalkozásom tehát maga a foglalkozás. Foglalkozom olyan dolgokkal, amikkel muszáj, akkor is, ha nincs kedvem. Foglalkozom mindennel, amit fontosnak tartok. Foglalkozom mindazzal, ami segít előrébb jutni az igazi énemhez. Mert akkor talán mindenkinek jobb lesz.

Év végi üdvözlet

Ezzel a blogbejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog Új esztendőt kívánni. Remélem, hogy aki látja e sorokat, jó testi-lelki egészségnek örvend és reményteli kilátásokkal közelít a jövő felé! Tudom, most nehéz bármiféle kilátással gondolni a jövőre. De én úgy érzem, hogy a 2021-es év sok szempontból jobb lesz az emberiség, az élővilág és a kollektív fejlődés számára egyaránt. Ebben bízok, remélem, hogy ti is ebben bíztok!

Ez az év egyfelől lekorlátozott sokunkat materiálisan, leszűkítette mozgási határainkat. Bekényszerültünk az otthonunkba, a négy fal közé. Kénytelenek voltunk lemondani sok kalandról és élményről. Sokan elvesztették az állásukat, másoknak törölték régóta várt nyaralását. És a lista bizonyára sokáig folytatódna. Nekem nincsen okom panaszra. Hálás lehetek azért, amiért megmaradt a munkám hálás lehetek azért, mert a párommal együtt lehettem idén, közösen fejlődhettünk, lépkedhettünk tovább saját utunkon. Azt gondolom, hogy akik élnek, azoknak kivétel nélkül, a veszteségekkel együtt adott is 2020. Egzisztenciális értelemben sikeres évem volt, és ennek nagyon örülök. De érzelmileg ez nekem is iszonyatosan nehéz esztendő volt. Hogy miért volt nehéz számomra, azt nem kívánom az internet orrára kötni. Talán elég annyit közölnöm minderről, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, a maga démonai, amellyel/amikkel meg kell küzdenie élete során. Számomra is több volt a küzdelem és gyötrődés, mint korábban bármikor.

De így utólag, a rossz dolgokért is hálás vagyok. A fájdalmas, kellemetlen, rossz emlékek is megváltoztak így utólag, visszatekintve. A nemkívánatos, bántó élmények is tanulságokra világítottak rá némi idő elteltével. Rájöttem, hogy én is változhatok, változtathatok a hozzáállásomon, a látásmódomon. Kiderült, hogy amit „én”-nek gondolok, ami belül van, az lehet több és mélyebb. És azt vettem észre, hogy mikor ráébredtem saját fejlődési lehetőségeimre, amikor rájöttem, hogy milyen úton szabadulhatok ki egy nehéz helyzetből, hogy hogyan változtathatok a látásmódomon a jó érdekében. Akkor a változással érkező „jó” végül egy közös „jóvá” alakult. Ebből azt feltételezem, hogy a jólét, a lelki béke minden ember érdeke, mindannyian többé és jobbá tehetjük közös terünket, ha saját magunk és mások jólétének is megpróbálunk figyelmet szentelni. Számomra legalábbis ezek a munkahelyi, magánéletbeli kihívások, konfliktusok, amelyeket részint a COVID-19 intézkedések okoztak, végül ugyanúgy sikerélménnyé alakultak. Lehet, hogy mást állítana egy egészségügyi, vagy vendéglátós dolgozó.

2020 tehát nehéz és emiatt emlékezetes év volt, alighanem az egész emberiség számára. De azt gondolom, hogy mindaz, ami idén történt, csupán figyelmeztetés volt nekünk, mindannyiunknak, hogy a káosz elkerüléséhez a rendre kell összpontosítanunk. Jelzés arra, hogy jobban becsüljük meg azt, amink van, amiről /remélhetőleg csak átmenetileg/ le kellett mondani. Gondolok itt a családi összejövetelekre, a bulikra, a színház- és koncertlátogatásokra és természetesen az utazásra. Végül mégsem éreztem magam bezártnak, mert hétvégén a közeli utcákban, erdei ösvényeken is „túrázhattam”. Nem tűntek távolinak a rokonaim, mert a nehéz helyzet közvetlenebbé tette közöttünk a párbeszédet és növelte az egymásra utaltság érzetét. Hálát éreztem, hogy vannak körülöttem olyanok, akikre számíthatok és akik rám is számíthatnak. Jó érzés volt hasznossá tenni magam.

A fenti gondolatok kissé kuszának tűnhetnek annak, aki nem ismeri ezt az oldalamat. A műszaki bolond, filmőrült és irodai alkalmazott éneim mellett viszont létezik ez a merengő, sok dologba belemerülő elmélkedő énem. Régen hagytam, hogy ez az énem járjon körül minden szöveget és alkotást, amely kijött belőlem és nagyrészt ezen a blogon is publikálva volt. Idén keveset írtam a blogra és mostanra, év végére rendeződtek annyira a soraim, hogy ki merjem jelenteni: az alkotó Bari visszatért. Boldog, egészségben, sikerben, jókedvben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!

Ma reggel előttem bunyóztak egy autóban

Ma reggel akkora eső volt, hogy bringa helyett inkább autóval mentem be dolgozni. Jöttem az Árpád hídon, be volt állva rendesen az út. Kb. a híd közepén jártunk, amikor elkezdett megindulni a sor, már 30/40 km/h-val lehetett haladni. Ekkor az előttem lévő kis fehér Yaris váratlanul lefékezett és láttam, hogy akik ketten ültek az autóban, ököllel ütötték, püfölték egymást. De ez nem holmi csicskapofon osztogatásnak bizonyult: erőből, hevesen csépelte a sofőr azt, aki mellette ült, az anyósülésen. A másik illető nem kevésbé intenzíven vágott vissza. Miközben megálltam mögöttük, egyik kezemmel az elakadásjelzőre nyomtam, hogy hirtelen torpanásomtól ne jöjjenek belém, a másik kezemmel rányomtam a dudára. Ekkor abbamaradt az elfajuló cicaharc és a Yaris újra elindult. Igazából innen már nehezemre esett a környezetemet figyelni, mert minden tudatalatti fókuszom a Yaris hátsó ablakára terelődött, és azt figyeltem, hogy mikor fog újra lefékezni. A két ember mérgesen kapkodta a fejét egymás felé, valószínűleg vitatkoztak valamin, de nem történt újabb csetepaté. A Hungárián elváltak útjaink. Nem tudhatom, hogy mi történt valójában és mi váltotta ki ezt belőlük. De azt gondolom, ez nem volt egészséges. És talán Ti máshogy gondoljátok, de biztonságosnak se mondanám, hogy valaki ilyen fejjel áll neki közlekedni. Lehet, hogy valamelyiküknek segítségre lenne szüksége. Ha azt gondolom, hogy „semmi közöm hozzá” hogy mi bajuk volt, akkor az maximum félig igaz, leginkább önámítás. Nagyon is van közöm, közünk ahhoz, hogy „mi” és „mások” mit csinálnak az autóban, amikor egymás között autózunk. Mindannyiunk érdeke, hogy előzékenyen, figyelemmel és toleranciával viszonyuljunk egymáshoz. Ha van közöttetek olyan, akiben felhalmozódtak a negatív energiák, akkor sokfajta módszer létezik ezek elengedésére. Éljetek a lehetőséggel, mindenkinek jobb lesz.

Termékgyártós videó a Sigma 30 mm f/1.4 DC DN objektívvel

Ma levideóztam Peti kollégámat, ahogy összeszerelt egy USB kábelt. E célra kizárólag a Sigma 30 mm f/1.4 DC DN fix objektívet használtam. Talán segítség lehet a videó azoknak, akik hasonló célra szeretnének videóra (is alkalmas) fix objektívet. Kb. 4,5/5,6 blendével dolgoztam. A kamerára (BMPCC4K) tettem egy LED lámpát is, mert a műhely alapból kissé sötét.

Néhány tanács hangfal választáshoz

Az elmúlt 11 évben sok ismétlődő kérdést kaptam hangfal választással kapcsolatban. Arra gondoltam, hogy készíteni kéne egy videót, amiben ezeket a kérdéseket megválaszolom. Mindezt megpróbáltam úgy lekerekíteni, hogy kezdők, laikusok számára is hasznos tartalmat kínáljak. A videó, amelynek elkészítése nemcsak az én érdemem hanem Krisz és Miki kollégáké is, alább megtekinthető.

A forgatás BMPCC4K kamerával, Laowa 7.5 mm / Samyang 14 mm / Sigma 30 mm DC DN MFT objektívekkel és Sennheiser AVX vezeték nélküli mikrofonnal történt.

Amikor rájöttem, hogy otthon is lehet jógázni

A jógáról már akkor is tudtam, hogy hasznos, amikor el sem kezdtem, mivel édesanyám és a bátyám is kipróbálták, huzamosabb ideig végeztek gyakorlatokat és mindketten dicsérték. Mások is javasolták, hogy próbáljam ki (többek között az edzőim). Én azonban évekig csak halogattam, mert arra gondoltam, hogy ahhoz idő, meg jó tanár kell, hogy az alapokat jól elsajátíthassam. Ráadásul a heteim már meglehetősen betáblázva teltek, nem fért bele a napi rutinba egy másfél-kétórás blokk a jógának.

Néhány éve a párom valahogy rávett, hogy kipróbáljak vele egy videós pilates tréninget (volt neki vhonnan egy ilyen DVD lemeze) és akkor tudatosult bennem (egyrészt az, hogy ez a könnyű, „csajosnak” kinéző mozgássor még relatív fittségem ellenére is igencsak megterhel, másrészt pedig azt,) hogy kezdő gyakorlatokhoz nem feltétlenül kell, hogy egy oktató álljon mellettem, amennyiben hatékonyan be tudja mutatni, hogy mit és hogyan kell csinálni. Aztán vhogy rátaláltam a Yoga With Adriene YouTube csatornára, ami szerintem főleg kezdőkre összpontosít, ezért nekem kapóra jött.

Akiknek gondot okoz az angol nyelv, azoknak a Jóga Életmód nevű, magyar csatorna is nagy segítséget jelenthet. Utóbbi kicsit más stílusú (az Adriene kicsit lazább, vidámabb, a Jóga Életmód pedig valahogy profibb és letisztultabb, már ha ez megfelelő kifejezés). De alapvetően mindkettő alkalmas arra, hogy otthonról jógázzak. Reggel elindítom a tévén vagy a telefonomon a YouTube-ot és máris jógázhatok a nappalim kellős közepén. Megvan a napindító lazító gyakorlatsorom anélkül, hogy elhagytam volna a lakást, jobban telik utána a nap és szellemileg is felfrissít. És mi minden van még, ami ilyen könnyedén otthon is elvégezhető! Azért jó, hogy az információ áramlás ilyen előnyökkel is jár, nem?

COVID-19 elmélkedés a Home Office nyugalmában

Két éve berendezkedtem az itthoni munkára… Aztán váratlanul úgy hozta az élet, hogy bejárós irodai munkám lett, és egyértelmű pozitívumok mellett persze, de le kellett mondanom a home office-ról. Most a globális egészségügyi helyzet úgy hozta, hogy teljesülhetett a korábbi álmom. Persze nem vagyok otthon egész héten (heti 2 napot a munkahelyemen töltök, hogy az ottani folyamatokkal se legyen gond), de akkor is, számomra ez a helyzet most olyan, mint egy ajándék. Hirtelen hihetetlen mennyiségű idővel gazdagodtunk. Sokan.

Eközben persze hallgatom a rádiót, olvasom a híreket és nézem a WHO statisztikáját és látom, hogy a járvány milyen áldozatokkal jár. Szóval csak az egyik szemem nevet. A másik azonban nem sír, mert úgy érzem, hogy siránkozással nem oldanék meg semmit. Egyéni szinten próbálok alkalmazkodni ahhoz, ami történik. Minek ellenállni és keseregni? Inkább gyakorlom az önuralmat és persze mint mindenki más, csendben reménykedek.

Még egy gondolat motoszkál a fejemben: tisztelettel adózok a mentősöknek, egészségügyi dolgozóknak, akik most el sem tudom képzelni, hogy mennyire feszített tempóban kell, hogy teljesítsenek. Míg én vígan fogyasztom váratlanul jött szabad óráimat, addig nekik még aludni is alig van idejük. A futárokról, árufeltöltőkről nem is beszélve. Egy kicsit most mindenki felé elismerést és reményt próbálok sugározni, akik képesek értelmes és/vagy emberi módon kezelni ezt az egész helyzetet.

Másfelől: nem érzem, hogy pánik lenne. Persze ez lehet, hogy a sok home office hatása. De a munkatársaim mind teljesen normálisan kezelik. A párom is. A szüleim is értelmesen és óvatosan állnak hozzá épp úgy, mint a nagyszüleim. Senki sem tudja, hogy mi lesz, de közben senki nem veszti el a fejét. Ilyenkor jövök rá, hogy milyen erős emberek vesznek körül. És ez jó érzés. Épp úgy mint az, amit legbelül gondolok: ez egy esély a változtatásra. Talán bebeszélem, de azt gondolom, hogy a Föld tudja, mit teszünk vele és így terheli cserébe a számlánkat. Vagy talán hülyeséget írok?