Az elmúlt 11 évben sok ismétlődő kérdést kaptam hangfal választással kapcsolatban. Arra gondoltam, hogy készíteni kéne egy videót, amiben ezeket a kérdéseket megválaszolom. Mindezt megpróbáltam úgy lekerekíteni, hogy kezdők, laikusok számára is hasznos tartalmat kínáljak. A videó, amelynek elkészítése nemcsak az én érdemem hanem Krisz és Miki kollégáké is, alább megtekinthető.
A forgatás BMPCC4K kamerával, Laowa 7.5 mm / Samyang 14 mm / Sigma 30 mm DC DN MFT objektívekkel és Sennheiser AVX vezeték nélküli mikrofonnal történt.
Címke: hifi hangfal
Számít az, hogy egy hifi hány wattos?
Gyakran hallom azt, hogy az emberek úgy hivatkoznak egy hangfalra, hangrendszerre, hangtechnikai komponensre, hogy az X vagy Y wattos. Azt mondják sokan hogy „100 wattos hangfalam van” vagy „200 wattos erősítővel hajtom”. És azt gondolják, hogy ezeknek a számoknak jelentősége van. A többi embert pedig összezavarja ez az egész wattszámosdi. Megfelelő tájékozódás hiányában azt hiszik, hogy ez egy olyan adat, ami nagyon fontos, és ha egy erősítő és hangfal wattszáma nem egyezik, akkor a komponensek tönkre fognak menni.
A Rodeaudio.hu honlapon található egy cikk, ami nagyon jól kifejti, hogy miért nem kell a wattokat annyira komolyan venni. Ha egyszer és mindenkorra meg akarod érteni a technikai hátteret, akkor csekkold az előbb belinkelt cikket!
Paul McGowan, a PS Audio alapító elnöke is kifejtette már tanulságos magyarázatait a wattokkal kapcsolatban. És nagyon örülök neki, hogy elmagyarázta, mert sokan azt hiszik, hogy minél több wattos egy hangfal, annál jobban szól:
És ha már ennyire csámcsogok a témán, hadd füzzek hozzá még valamit: a hangfalaknál a „wattos” kifejezés kissé helytelen. Sokan a passzív (tehát külön erősítővel hajtható) hangfalnál is azt mondják, hogy X wattos, de valójában a wattszám nem a teljesítményt, hanem a terhelhetőséget jelöli. Aktív (tehát beépített erősítővel rendelkező) hangfal esetében pedig a beépített erősítő teljesítményére utal. Valójában azonban a wattszámokon kívül más tényezők is közrejátszanak abban, hogy a hangfal/hangrendszer végeredményül:
- Mennyire tud nagy hangnyomásszintet kelteni
- Mennyire magas érzékenységű (azaz mennyire könnyen/nehezen hajtható)
- Mennyire szól jól
Mindezzel csak annyit szerettem volna jelezni, hogy a zenei élményt és a „teljesítményt” nem lehet egyetlen számmal kifejezni. Mint ahogy egy ember teljesítőképességét sem lehet egyetlen számmal osztályozni, hiszen sokféle területen produkálhatunk különböző szintű eredményeket. És nem csak egy eredménytől függ az, hogy valami jó vagy rossz, hanem az eredmények összességétől. Köszönöm, ha elolvastad mai agymenésemet!
Beüzemeltük a 10 milliós hifi rendszert
Korábban is meséltem a munkahelyemről, ugye? Nos, ma nem hétköznapi áru érkezett. Ati kollégámmal szépen felhúztuk a fehér „telepítős” kesztyűnket, majd szépen elindultunk, hogy kinyissünk egy 70 kilós faládát, közvetlenül a 40 kilós kartonkocka után. Egy pár hangfalról, és egy erősítőről beszélünk. Utóbbi a hifista körökben aránylag ismert, egyesek talán hallottak róla.
Nevezetesen egy Mark Levinson. A legújabb, az új gyárból, 2 x 200 W teljesítményű, típus szerint No. 585 integrált sztereó erősítő. Ez nem kínában, hanem az USA-ban készül, de nem csak ezért kerül 4,3 millió forintba. Mint minden a világon, a hangszergyártástól kezdve a kerékpárokig (az autókról nem is beszélve) a csillagos égig, és annál is tovább ér. Ez az erősítő a példa arra, hogy bizony, bármennyire jó lehet egy hifi rendszer, a szomszédban egy napon úgyis hallani fogsz valami jobbat. Amiért aztán megesz a fene. De most egy pillanatra tekintsünk el az ártól. Nézzetek rá. Nézzétek meg ezt a tömör alumínium gépszörnyet. Egy mérnöki műremek. Azok a tárcsák és gombok rajta, minden betű lézerrel kivágva. A hangja pedig hát… ecsetelhetném, hogy milyen hangot produkált, de ezt élőben kell hallani, úgy érzem, írni felesleges róla.
Na most, egy erősítő önmagában nem fog hangot produkálni. Hangfal is kelleni fog hozzá. Amint láthatjátok, abból sem akármi került a szobába. Ez egy ugyancsak amerikai, viszont dán hangszórókészlettel ellátott „doboz”, CNC-vel megmunkált alumínium testből. Ne tévesszen meg az alig 1 méter magasság, önmagában az ember nehezen tart meg egy ilyen laza 30 kilós tornyot. Ezt úgy hívják egyébként, hogy YG Carmel. Megmunkálását tekintve ipari különlegesség, jelenleg két ujjal meg tudom számolni azokat a cégeket, akik ilyen technológiákkal dolgoznak, és hajlamosak ilyen anyagmennyiséget és gyártási munkálatot áldozni a jó hangért. A felhasznált komponensek és a speciális gépek miatt az ár egészen sokkoló lehet elsőre. A Carmel párja kerül 6 millió forintba. Hozzá kell tennem, hogy miután meghallgattuk, sikerült megérteni a vastag tollal írt cédula okát. Halkan megjegyzem, hogy a Carmel a YG Acoustics legkisebb és legolcsóbb terméke. Tehát nála csak nagyobbak vannak a cég kínálatában.
A csúcsminőségű hifik szépsége, hogy a funkciójuk túlmutat az árukon. Lehet számokkal dobálózni (elvégre a tápkábelt, hangfalkábeleket és tápszűrőt még hozzá sem adtam a végösszeghez), de felesleges. Itt egy élményről beszélünk. Amikor leülsz, és a hanginformációt átadja a rendszer, bitről bitre. Hallod a mikrofonok karakterisztikáját. A digitális jelsűrűséget. A dinamikai határokat. A hangszerek különálló frekvenciáit. Lényegében a virtuális valóságba való menekülés az, amit erőlködés nélkül megvalósíthatsz, ha ilyet hallgatsz. Mennyit ér a zene valakinek? Nehéz megmondani, nem? Mégis hogyan szabod meg, hogy egy komplett zenekar hanghatásának visszaadása mennyire értékes? Nem az érték a lényeg, hanem az érzés. Amikor beülsz egy Koenigsegg volánja mögé, akkor sem azon gondolkozol, hogy melyik csavar miért és hova került. Hanem egy számodra eddig idegen dimenzióba kerülsz át, biztonságosan, zökkenőmentesen, egy gombnyomásra.
Ilyen gondolatok suhantak át rajtam, miközben kicsomagoltuk az erősítőt és a hangfalakat. Aztán leültünk hallgatni, nem tudom, mennyi időt töltöttünk a szobában, talán egy órát. Aztán mentünk vissza dolgozni.
Ejtek néhány szót a Meridian hangfalakról
A Meridian külön kategóriát képvisel a hangfalgyártásban. Nem minden tekintetben jobb, mint mások, de az biztos, hogy másként gondolkoznak, ha zenehallgatás a cél. Angol cég, made in UK termékskálával. A videóban megpróbáltam összefoglalni néhány szóba, hogy mitől különlegesek a Meridian digitális aktív hangfalak. A videóhoz a „szokásos” kép ill. hangrögzítő felszerelésemet használtam (Canon 700D, Zoom H4n, Rode NT1 puskamikrofonnal). Ha van bármi kérdésed a videóval kapcsolatban, írj kommentet nyugodtan. További szép napot!
Rossz szoba vs. kis hangfal = jó hang
Ez a hangfal nagyon brutál. A Revel tud valamit…
Pofás kis angol hangsugárzó
Olasz hifi motyó
Meghallgattam, tetszett! Revel Ultima2 Gem2
Még amikor kijártam promóterkedni a MediaMarkt-ba, volt szerencsém a JBL hangfalakhoz. Mármint azokhoz a hangfalakhoz, amiket a JBL legolcsóbb részében találsz. Akkor úgy gondoltam, hogy amerikai hangfalat nem érdemes venni, mert a 180 000 Ft-os ES90 álló dobozokat szénné alázták a feleannyiba kerülő Jamo S 606-ok (is). Persze azóta sok mindenre rájöttem, többek között arra is, hogy amerika nagyon is ért hangfalgyártáshoz, csak éppen „olcsónak” titulált terméket nem szabad tőlük vásárolni. Itt van például a Revel Ultima2 sorozata, az egyik legjobb a világon, legalábbis sokan ezt mondták és ezt írták róla. Ne csak olvass. Hallgass meg mindent, amit tudsz. Ha egy bemutatóterem tart raktáron egy terméket, akkor próbáld ki, látogass el hozzájuk és örömmel fognak fogadni téged! Egy hónapon keresztül teszteltem a GEM2-ket, és nagyon megszerettem őket. Tény, hogy én az ormótlan állványukra nem tartanék igényt, de a falra felszerelve, azzal a diszkrét megjelenésükkel, egyszerűen hibátlanok. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy pozitívan csalódtam, eddig úgy gondoltam, hogy az angolokon és a dánokon kívül mástól nem érdemes hangdobozt vásárolni, most pedig komoly kétségek ébredtek bennem.
A munka zaja
Bizonyára hallottál már olyat, hogy valamit be kell járatni. Például ha veszel egy kocsit, az akkor még bejáratós. Az új Martens bakancsodat is be kell törni, ami hetekig tartó fájdalommal jár. Az én szakmámban is elkerülhetetlen a bejáratás, mégpedig a hangszóróké. Meg az erősítőké. Meg a kábeleké. Hogy mindez mit jelent abba most nem megyek bele. Azt viszont elmesélem, hogy mikor éreztem először igazán a bejáratás fontosságát.
Hozzászoktunk, hogy ha érkezik egy hangfalszett, akár Revel, akár Indiana Line, akkor azt be kell kötni és járatni néhány napig, vagy néhány hétig, hogy elérje az optimális teljesítményt. Eddig soha nem hallottam olyan hangszórót, aminek ártott volna a járatás. Csak hát a fenébe is, van, hogy elképesztően sokáig tart ez a folyamat. A saját Jamo hangfalaimnak például fél év(!) kellett, hogy elérjék a végleges karakterüket. Sokan vitatkoznak a hifista körökben erről, egyesek szerint nem a bejáratás fontos, mások szerint pedig épp olyan fontos „bemelegített” rendszert hallgatni, mint mondjuk állványra helyezni a hangsugárzókat.
Amikor házimozit hallgatok vagy beüzemelek, mindig lelkiismeretes módon viszonyulok a kipróbálás és járatás témához. Ráfülelek mindenre, még akkor is, ha azt a hangfalat évek óta ismerem. Néha frissítenem kell a memóriámat, másrészt pedig annyi fajta zene és film van, hogy néha egy általunk jól ismert rendszer is képes várakozáson felül vagy alul teljesíteni. Szóval rátérve a lényegre… a kollégámtól kaptam egy CD lemezt, amit az IsoTek kínál System Rejuvenation and Enhancer disc néven. És hogy mit tesz ez a korong? Kellően magnetizálja a félvezetőket, kondicionálja az áramot, bejáratja a hangszórókat, és végül az egész rendszered „harcra kész állapotba” kerül. De mi ebben a pláne? Hogy állítólag ez a CD egy óra alatt elvégzi azt, ami nekem fél évbe került.
Mikor a kollégám odaadta a lemezt, legyintettem és bedobtam a fiókomba, gondoltam újabb mese habbal, én nem hiszek a mágiában, etc. Aztán fél évvel később, amikor takarítottam, kezembe került ez a lemez, ugyanúgy bontatlan, original állapotban. Gondoltam, kipróbálom, úgyis épp a Revel Ultima2 Gem2 hangfalakat kellett járatni, amiknek párja több millió forintba kerül. Szerintem ezek a dobozok fantasztikusan szólnak, igaz hogy nem tetszik az állványuk, de ha mondjuk falra szerelve üzemelnek, egyrészt őrülten csinos látványt nyújtanak, másrészt pedig abszolút high end felbontást, tisztaságot és hangszínpadot produkálnak, és erőlködésnek semmi jelét nem mutatják. Szóval fogtam a lemezt és felraktam annak reményében, hogy hátha történik valami.
Az IsoTek bűbáj cd-je különböző zajokat, hangmintákat tartalmaz, melyek ismétlődve lejátszódnak néhányszor, aztán jön egy következő teszthang, és az ismétlődik, és így tovább. A legérdekesebb az egészben, hogy mindez folyamatos fehér zaj aláfestéssel történik. Míg a frekvenciacsúszkák a felszálló űrhajó hangját szimulálják a szobádban, egy pillanatra sem szűnik meg a kásás, szúrós fehér zaj. Mikor a bugyborékoló pattogás elindult, már nem bírtam idegekkel és úgy döntöttem hogy addig inkább elrohanok a vegyesboltba teát venni, semmint itt gubbasztok és hallgatom ezt a borzalmat. Útközben, nagyokat szippantva a hideg téli pesti levegőből arra gondoltam, hogy 7 900 Ft-ért ez az úgynevezett rendszerfinomító lemez talán mégis csak kicsit túlzás. Aztán vállat vontam, hiszen nem az enyém a lemez, csak kölcsön kaptam, másrészt pedig a puding próbája az evés, ki kellett zárnom a veleményeket és ellenérzéseket magamból. Visszafele ez sikerült is, a haraggal átitatott előítéletemet felváltotta a kíváncsiság és az a gyerekes lelkesedés, ami miatt mai napig hajlandó vagyok részt venni ilyen őrült tesztekben és kísérleteken.
Hazaértem, akkor épp az utolsó, „felrázó” hangminták következtek, amik a lemezben lévő füzetecske leírása alapján „helyrepofozzák” a rég nem járatott hangfalaidat, és újrafrissítik a rendszeredet. Mint egy kis sportkrém futás előtt, tetszik érteni? Leültem hát a rendszer elé, a Revel GEM2 farkasszemet nézett velem, én pedig vele, és feltettem ugyanazt az Oscar Peterson lemezt, amit korábban már annyiszor végighallgattam. Igazi audiofil csemege, talán az egyik legszebb és legtisztább, legjobban átélhető jazzfelvétel amit valaha hallottam. Na. Az első másodpercekben a légzőreflexem ellustult, pontosabban én fojtottam vissza magamba a levegőt, mert ennyire érzékelhető változásra én sem számítottam. A Revel hangfalak valósággal életre keltették a zenét. Eddig csak annyit éreztem, hogy pontosan és hitelesen szól rajtuk a felvétel, korábban picit hallottam a berillium dóm jellegzetes, puhított fényességét, de az gyakorlatilag eltűnt. A sztereó tér játékosabb, merészebb, precízebb és kidolgozottabb lett. Nem sokkal, csak egy kicsivel. És nekem az a kicsi pont elég volt, pont erre a „kicsire” vágytam, hogy ne a rendszert elemezzem, hanem a zenét. Ugyanaz a rendszer profibb, ugyanakkor könnyedebb módon szólalt meg, mint eddig! Mintha valaki olyan beállításokat végzett volna, amik helyükre igazítják a hiányosságokat vagy hibákat. Gyakorlatilag jött az IsoTek brigád, és kisöpörte a szemetet, és visszarakta a vázákat a polcokra, majd udvariasan lerakta a lakáskulcsot vissza a kulcsos szekrénybe. Azelőtt is szép volt az összkép… csak most már rend is van. Tetszik érteni? A Revel GEM2 többé nem produkálta a tőle megszokott bizonytalan fátyolosságot, nem lebegtette a bőgő visszhangját mint valami selyemlepedőt, hanem mindent megragadt és lehozott a földre, az én világomba. Mindez egy szaros kis korong által. Eddig is nagyon tetszett a rendszer, de a CD segített eltüntetni néhány bizonytalanságot.
Azóta az IsoTek CD a fiókom legfelső részén pihen. Akárhányszor új hangfalak vagy erősítők érkeznek, én azon nyomban előkapom a lemezt és lefuttatom a rendszeren. Olcsóbb dobozokkal (pl. Revel F206) is drámai módon javult a sztereó kép, és jobban éreztem az Oscar Peterson albumban, hogy a zenészek a zene élvezetéért játszanak. Azelőtt olyan sterilnek, műszakinak tűnt a felvétel. És én még azt hittem, hogy a hangfalak tehetnek róla. Fenét, sokszor azért mesterkélt a hifi rendszer, mert még nincs bejáratva. Kell a lazaság, kell a természetesség, és a természetesség a bejáratással együtt jön meg igazán. Része lett a rutinnak, hogy az installáció, beüzemelés után a lemezzel még kitakarítsuk a hangszórók gyávaságát, helyette megadva eleve azt a bátorságot és tisztaságot, ami a megfelelő teljesítmény megvalósításához elengedhetetlen. Az a CD olyan nekem, mint egy szemüvegtörlő kendő, nem létfontosságú, mégis szükségszerű. Ezek az apróságok azok, amik egy külső személy számára talán őrültségnek tűnnek. Hangfaljáratás… teszthangok… hangszínpad… miről beszél ez? A valódi, hús-vér zenészek által játszott zene visszanyerése a cél, és az olyan dolgok, mint a szobaakusztika, a minőségi kábelezés, a hangfalak akusztikai elcsatolása, tüskékkel vagy talpakkal, vagy egy ilyen IsotEk korong, 5-10%-ban segítenek közelebb jutni a célhoz.