Bizonyára hallottál már olyat, hogy valamit be kell járatni. Például ha veszel egy kocsit, az akkor még bejáratós. Az új Martens bakancsodat is be kell törni, ami hetekig tartó fájdalommal jár. Az én szakmámban is elkerülhetetlen a bejáratás, mégpedig a hangszóróké. Meg az erősítőké. Meg a kábeleké. Hogy mindez mit jelent abba most nem megyek bele. Azt viszont elmesélem, hogy mikor éreztem először igazán a bejáratás fontosságát.
Hozzászoktunk, hogy ha érkezik egy hangfalszett, akár Revel, akár Indiana Line, akkor azt be kell kötni és járatni néhány napig, vagy néhány hétig, hogy elérje az optimális teljesítményt. Eddig soha nem hallottam olyan hangszórót, aminek ártott volna a járatás. Csak hát a fenébe is, van, hogy elképesztően sokáig tart ez a folyamat. A saját Jamo hangfalaimnak például fél év(!) kellett, hogy elérjék a végleges karakterüket. Sokan vitatkoznak a hifista körökben erről, egyesek szerint nem a bejáratás fontos, mások szerint pedig épp olyan fontos „bemelegített” rendszert hallgatni, mint mondjuk állványra helyezni a hangsugárzókat.
Amikor házimozit hallgatok vagy beüzemelek, mindig lelkiismeretes módon viszonyulok a kipróbálás és járatás témához. Ráfülelek mindenre, még akkor is, ha azt a hangfalat évek óta ismerem. Néha frissítenem kell a memóriámat, másrészt pedig annyi fajta zene és film van, hogy néha egy általunk jól ismert rendszer is képes várakozáson felül vagy alul teljesíteni. Szóval rátérve a lényegre… a kollégámtól kaptam egy CD lemezt, amit az IsoTek kínál System Rejuvenation and Enhancer disc néven. És hogy mit tesz ez a korong? Kellően magnetizálja a félvezetőket, kondicionálja az áramot, bejáratja a hangszórókat, és végül az egész rendszered „harcra kész állapotba” kerül. De mi ebben a pláne? Hogy állítólag ez a CD egy óra alatt elvégzi azt, ami nekem fél évbe került.
Mikor a kollégám odaadta a lemezt, legyintettem és bedobtam a fiókomba, gondoltam újabb mese habbal, én nem hiszek a mágiában, etc. Aztán fél évvel később, amikor takarítottam, kezembe került ez a lemez, ugyanúgy bontatlan, original állapotban. Gondoltam, kipróbálom, úgyis épp a Revel Ultima2 Gem2 hangfalakat kellett járatni, amiknek párja több millió forintba kerül. Szerintem ezek a dobozok fantasztikusan szólnak, igaz hogy nem tetszik az állványuk, de ha mondjuk falra szerelve üzemelnek, egyrészt őrülten csinos látványt nyújtanak, másrészt pedig abszolút high end felbontást, tisztaságot és hangszínpadot produkálnak, és erőlködésnek semmi jelét nem mutatják. Szóval fogtam a lemezt és felraktam annak reményében, hogy hátha történik valami.
Az IsoTek bűbáj cd-je különböző zajokat, hangmintákat tartalmaz, melyek ismétlődve lejátszódnak néhányszor, aztán jön egy következő teszthang, és az ismétlődik, és így tovább. A legérdekesebb az egészben, hogy mindez folyamatos fehér zaj aláfestéssel történik. Míg a frekvenciacsúszkák a felszálló űrhajó hangját szimulálják a szobádban, egy pillanatra sem szűnik meg a kásás, szúrós fehér zaj. Mikor a bugyborékoló pattogás elindult, már nem bírtam idegekkel és úgy döntöttem hogy addig inkább elrohanok a vegyesboltba teát venni, semmint itt gubbasztok és hallgatom ezt a borzalmat. Útközben, nagyokat szippantva a hideg téli pesti levegőből arra gondoltam, hogy 7 900 Ft-ért ez az úgynevezett rendszerfinomító lemez talán mégis csak kicsit túlzás. Aztán vállat vontam, hiszen nem az enyém a lemez, csak kölcsön kaptam, másrészt pedig a puding próbája az evés, ki kellett zárnom a veleményeket és ellenérzéseket magamból. Visszafele ez sikerült is, a haraggal átitatott előítéletemet felváltotta a kíváncsiság és az a gyerekes lelkesedés, ami miatt mai napig hajlandó vagyok részt venni ilyen őrült tesztekben és kísérleteken.
Hazaértem, akkor épp az utolsó, „felrázó” hangminták következtek, amik a lemezben lévő füzetecske leírása alapján „helyrepofozzák” a rég nem járatott hangfalaidat, és újrafrissítik a rendszeredet. Mint egy kis sportkrém futás előtt, tetszik érteni? Leültem hát a rendszer elé, a Revel GEM2 farkasszemet nézett velem, én pedig vele, és feltettem ugyanazt az Oscar Peterson lemezt, amit korábban már annyiszor végighallgattam. Igazi audiofil csemege, talán az egyik legszebb és legtisztább, legjobban átélhető jazzfelvétel amit valaha hallottam. Na. Az első másodpercekben a légzőreflexem ellustult, pontosabban én fojtottam vissza magamba a levegőt, mert ennyire érzékelhető változásra én sem számítottam. A Revel hangfalak valósággal életre keltették a zenét. Eddig csak annyit éreztem, hogy pontosan és hitelesen szól rajtuk a felvétel, korábban picit hallottam a berillium dóm jellegzetes, puhított fényességét, de az gyakorlatilag eltűnt. A sztereó tér játékosabb, merészebb, precízebb és kidolgozottabb lett. Nem sokkal, csak egy kicsivel. És nekem az a kicsi pont elég volt, pont erre a „kicsire” vágytam, hogy ne a rendszert elemezzem, hanem a zenét. Ugyanaz a rendszer profibb, ugyanakkor könnyedebb módon szólalt meg, mint eddig! Mintha valaki olyan beállításokat végzett volna, amik helyükre igazítják a hiányosságokat vagy hibákat. Gyakorlatilag jött az IsoTek brigád, és kisöpörte a szemetet, és visszarakta a vázákat a polcokra, majd udvariasan lerakta a lakáskulcsot vissza a kulcsos szekrénybe. Azelőtt is szép volt az összkép… csak most már rend is van. Tetszik érteni? A Revel GEM2 többé nem produkálta a tőle megszokott bizonytalan fátyolosságot, nem lebegtette a bőgő visszhangját mint valami selyemlepedőt, hanem mindent megragadt és lehozott a földre, az én világomba. Mindez egy szaros kis korong által. Eddig is nagyon tetszett a rendszer, de a CD segített eltüntetni néhány bizonytalanságot.
Azóta az IsoTek CD a fiókom legfelső részén pihen. Akárhányszor új hangfalak vagy erősítők érkeznek, én azon nyomban előkapom a lemezt és lefuttatom a rendszeren. Olcsóbb dobozokkal (pl. Revel F206) is drámai módon javult a sztereó kép, és jobban éreztem az Oscar Peterson albumban, hogy a zenészek a zene élvezetéért játszanak. Azelőtt olyan sterilnek, műszakinak tűnt a felvétel. És én még azt hittem, hogy a hangfalak tehetnek róla. Fenét, sokszor azért mesterkélt a hifi rendszer, mert még nincs bejáratva. Kell a lazaság, kell a természetesség, és a természetesség a bejáratással együtt jön meg igazán. Része lett a rutinnak, hogy az installáció, beüzemelés után a lemezzel még kitakarítsuk a hangszórók gyávaságát, helyette megadva eleve azt a bátorságot és tisztaságot, ami a megfelelő teljesítmény megvalósításához elengedhetetlen. Az a CD olyan nekem, mint egy szemüvegtörlő kendő, nem létfontosságú, mégis szükségszerű. Ezek az apróságok azok, amik egy külső személy számára talán őrültségnek tűnnek. Hangfaljáratás… teszthangok… hangszínpad… miről beszél ez? A valódi, hús-vér zenészek által játszott zene visszanyerése a cél, és az olyan dolgok, mint a szobaakusztika, a minőségi kábelezés, a hangfalak akusztikai elcsatolása, tüskékkel vagy talpakkal, vagy egy ilyen IsotEk korong, 5-10%-ban segítenek közelebb jutni a célhoz.
