Ezzel a blogbejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog Új esztendőt kívánni. Remélem, hogy aki látja e sorokat, jó testi-lelki egészségnek örvend és reményteli kilátásokkal közelít a jövő felé! Tudom, most nehéz bármiféle kilátással gondolni a jövőre. De én úgy érzem, hogy a 2021-es év sok szempontból jobb lesz az emberiség, az élővilág és a kollektív fejlődés számára egyaránt. Ebben bízok, remélem, hogy ti is ebben bíztok!
Ez az év egyfelől lekorlátozott sokunkat materiálisan, leszűkítette mozgási határainkat. Bekényszerültünk az otthonunkba, a négy fal közé. Kénytelenek voltunk lemondani sok kalandról és élményről. Sokan elvesztették az állásukat, másoknak törölték régóta várt nyaralását. És a lista bizonyára sokáig folytatódna. Nekem nincsen okom panaszra. Hálás lehetek azért, amiért megmaradt a munkám hálás lehetek azért, mert a párommal együtt lehettem idén, közösen fejlődhettünk, lépkedhettünk tovább saját utunkon. Azt gondolom, hogy akik élnek, azoknak kivétel nélkül, a veszteségekkel együtt adott is 2020. Egzisztenciális értelemben sikeres évem volt, és ennek nagyon örülök. De érzelmileg ez nekem is iszonyatosan nehéz esztendő volt. Hogy miért volt nehéz számomra, azt nem kívánom az internet orrára kötni. Talán elég annyit közölnöm minderről, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, a maga démonai, amellyel/amikkel meg kell küzdenie élete során. Számomra is több volt a küzdelem és gyötrődés, mint korábban bármikor.
De így utólag, a rossz dolgokért is hálás vagyok. A fájdalmas, kellemetlen, rossz emlékek is megváltoztak így utólag, visszatekintve. A nemkívánatos, bántó élmények is tanulságokra világítottak rá némi idő elteltével. Rájöttem, hogy én is változhatok, változtathatok a hozzáállásomon, a látásmódomon. Kiderült, hogy amit „én”-nek gondolok, ami belül van, az lehet több és mélyebb. És azt vettem észre, hogy mikor ráébredtem saját fejlődési lehetőségeimre, amikor rájöttem, hogy milyen úton szabadulhatok ki egy nehéz helyzetből, hogy hogyan változtathatok a látásmódomon a jó érdekében. Akkor a változással érkező „jó” végül egy közös „jóvá” alakult. Ebből azt feltételezem, hogy a jólét, a lelki béke minden ember érdeke, mindannyian többé és jobbá tehetjük közös terünket, ha saját magunk és mások jólétének is megpróbálunk figyelmet szentelni. Számomra legalábbis ezek a munkahelyi, magánéletbeli kihívások, konfliktusok, amelyeket részint a COVID-19 intézkedések okoztak, végül ugyanúgy sikerélménnyé alakultak. Lehet, hogy mást állítana egy egészségügyi, vagy vendéglátós dolgozó.
2020 tehát nehéz és emiatt emlékezetes év volt, alighanem az egész emberiség számára. De azt gondolom, hogy mindaz, ami idén történt, csupán figyelmeztetés volt nekünk, mindannyiunknak, hogy a káosz elkerüléséhez a rendre kell összpontosítanunk. Jelzés arra, hogy jobban becsüljük meg azt, amink van, amiről /remélhetőleg csak átmenetileg/ le kellett mondani. Gondolok itt a családi összejövetelekre, a bulikra, a színház- és koncertlátogatásokra és természetesen az utazásra. Végül mégsem éreztem magam bezártnak, mert hétvégén a közeli utcákban, erdei ösvényeken is „túrázhattam”. Nem tűntek távolinak a rokonaim, mert a nehéz helyzet közvetlenebbé tette közöttünk a párbeszédet és növelte az egymásra utaltság érzetét. Hálát éreztem, hogy vannak körülöttem olyanok, akikre számíthatok és akik rám is számíthatnak. Jó érzés volt hasznossá tenni magam.
A fenti gondolatok kissé kuszának tűnhetnek annak, aki nem ismeri ezt az oldalamat. A műszaki bolond, filmőrült és irodai alkalmazott éneim mellett viszont létezik ez a merengő, sok dologba belemerülő elmélkedő énem. Régen hagytam, hogy ez az énem járjon körül minden szöveget és alkotást, amely kijött belőlem és nagyrészt ezen a blogon is publikálva volt. Idén keveset írtam a blogra és mostanra, év végére rendeződtek annyira a soraim, hogy ki merjem jelenteni: az alkotó Bari visszatért. Boldog, egészségben, sikerben, jókedvben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!