Amikor rájöttem, hogy otthon is lehet jógázni

A jógáról már akkor is tudtam, hogy hasznos, amikor el sem kezdtem, mivel édesanyám és a bátyám is kipróbálták, huzamosabb ideig végeztek gyakorlatokat és mindketten dicsérték. Mások is javasolták, hogy próbáljam ki (többek között az edzőim). Én azonban évekig csak halogattam, mert arra gondoltam, hogy ahhoz idő, meg jó tanár kell, hogy az alapokat jól elsajátíthassam. Ráadásul a heteim már meglehetősen betáblázva teltek, nem fért bele a napi rutinba egy másfél-kétórás blokk a jógának.

Néhány éve a párom valahogy rávett, hogy kipróbáljak vele egy videós pilates tréninget (volt neki vhonnan egy ilyen DVD lemeze) és akkor tudatosult bennem (egyrészt az, hogy ez a könnyű, „csajosnak” kinéző mozgássor még relatív fittségem ellenére is igencsak megterhel, másrészt pedig azt,) hogy kezdő gyakorlatokhoz nem feltétlenül kell, hogy egy oktató álljon mellettem, amennyiben hatékonyan be tudja mutatni, hogy mit és hogyan kell csinálni. Aztán vhogy rátaláltam a Yoga With Adriene YouTube csatornára, ami szerintem főleg kezdőkre összpontosít, ezért nekem kapóra jött.

Akiknek gondot okoz az angol nyelv, azoknak a Jóga Életmód nevű, magyar csatorna is nagy segítséget jelenthet. Utóbbi kicsit más stílusú (az Adriene kicsit lazább, vidámabb, a Jóga Életmód pedig valahogy profibb és letisztultabb, már ha ez megfelelő kifejezés). De alapvetően mindkettő alkalmas arra, hogy otthonról jógázzak. Reggel elindítom a tévén vagy a telefonomon a YouTube-ot és máris jógázhatok a nappalim kellős közepén. Megvan a napindító lazító gyakorlatsorom anélkül, hogy elhagytam volna a lakást, jobban telik utána a nap és szellemileg is felfrissít. És mi minden van még, ami ilyen könnyedén otthon is elvégezhető! Azért jó, hogy az információ áramlás ilyen előnyökkel is jár, nem?

Filmelmélet – kinek fontos?

Úgy érzem, tipikus csapdába estem. A tanulni vágyás tornádója és a mindent akarás bipoláris bombája örvénylik fejem fölött. Gondoltam, oké, akkor havi egy könyvet majd elolvasok filmezés témában. De hogyan szoríthatok időt egyszerre olvasásra és filmnézésre? Hát jó, ennek apropójából úgy döntöttem, akkor bizonyos estéken olvasok, máskor filmet nézek, és lesznek persze olyan esték is, amikor kimondottan a tananyaggal fogok foglalkozni, mert hogy fél éven belül valamiféle vizsgát kell majd tennünk a filmes suliban. Szóval este lefekszem filmet nézni, és mondjuk elindítom a Harmadik Típusú találkozásokat (ami egyébként ahhoz képest, hogy mikor és miről készült, valóban megérdemeli, hogy korszakalkotónak nevezzék). Feltűnik, hogy magyar operatőre volt. Hát akkor meg kéne nézni a többi Zsigmond Vilmos filmet is, nem? De mi van a többi magyar operatőrrel, rendezővel, akik szintén letettek valami fontosat az asztalra? És akkor még nem néztem meg a nem kevésbé számottevő, vagyis hát nekem fontos Kurosawa maradék műveit, etc, etc. És úgy érzem, szelektálnom kéne, de nem tudom, mi alapján. Alighanem ilyenkor nincs mit tenni, neked kell magadban felállítanod egy fontossági sorrendet. Másfelől lépten nyomon azt éreztem, hogy feltörik bennem a fiatal, általános iskolás énem spontánságra vágyó természete. Hogy ne elhatározásból üljek le valamit megnézni csak azért mert az magyar, vagy mert annak ez és ez volt a rendezője, hanem csak úgy kifutni a lakásból, át a Corvin Moziba, és befalni egy filmet találomra, olyat, ami a logline és a cím/szereposztás alapján szimpatikusnak tűnik. Mohóság alakult ki bennem.

Megvettem az 501 Filmrendező c. könyvet, ami lexikális ismeretek bővítéséhez fantasztikus eszköz, másfelől ahhoz, hogy a benne lévő személyek munkáit megismerd, nem elég a több száz oldal elolvasása, a nevekhez fűződő, több száz filmet is meg kell ehhez nézned. Gondoltam sebaj, minden nap olvasgatom egy kicsit, és akkor hosszú távon csak ragad rám valami. Eközben a jófogáson is keresgéltem antikvár, témába vágó írásokat, így bukkantam rá a két kötetes „Új Film Lexikonra” (valamikor a ’70-es évekből, hehe), nem tudtam nemet mondani, hát azt is megvettem. Igen ám, ez a kis adattár viszont kapacitását és tartalmát tekintve bármennyire régi, még többszörösen ráver a fentebb említett 501 Filmrendezőre. Leizzadtam, míg hazacipeltem. Ezzel párhuzamosan elhatároztam, hogy előfizetek a VOX mozimagazinra is, mert hát nem szabad folyamatosan a múltból meríteni, az aktualitásokkal is tisztában kell lennünk, ugye? De hogy a filmelmélet kategóriájában szerzett tudásomat külföldi forrásokkal is gyarapítsam, rendeltem egy ezzel foglalkozó, amerikai publikációt (Theory Of Film), ami szintén nem csekély anyag, kb. 350 oldal, tömény elmélkedés és fogalombombázás, az angol nyelv legékesebb szókincshasználatával persze, amihez az én középfokú nyelvtudásom már nem elég, tehát olvasása közben folyamatos szótárazgatás is szükséges. Melyikkel kezdjem? Melyiket memorizáljam? Melyik fontosabb? Melyik hasznosabb?

Alighanem amikor ismereteket bővítünk, ebben a témában, vagy bármiben, az iparművészettől az életvitelig, ilyenkor nincs „helyes” út. Egy élet sajnos kevés ahhoz, hogy mindent megtudj, de talán az a fontos, mint minden más hobbi/szenvedély esetében, hogy a lényegről ne maradj le. Jobban mondva hogy amit TE keresel, azt konkrétan, célirányosan keresd. Specifikusan, és egyúttal kísérletezve. Hogy alapvető lépéseket megtegyél, hogy a fontos fázisokat megtapasztald. Vannak azok a bizonyos alapok, ismeretek és szakmai tudás terén egyaránt. Azt hiszem, az alapokhoz kell visszamennem, bármit is jelentsen mindez. 

Időfókusz, időgazdálkodás tréning by Komáromi Kolos

Elsőre talán elidegenít minket a témával való törődéstől maga a megnevezés, hogy „Időgazdálkodás”. Elsőre talán túl komoly, vagy túl komolytalan. Pedig maga az eszköz, az eljárás és a folyamat, hogy gazdálkodjunk az idővel, magyarra lefordítva annyit tesz, hogy ‘tudatában vagyunk annak, amit éppen és amiért teszünk’. Ennél semmivel sem bonyolultabb az egész. Kolos mutatott néhány tippet, módszert, aminek köszönhetően hatékonyabban tudom a magam javára fordítani a rendelkezésre álló időt. Persze ez van, akinél nem igényel tanfolyamot. Én is úgy gondoltam, hogy nyilván felnőtt emberként tudom, mivel töltsem az időmet. Aztán jöttek problémák, a munka és a szabadidő közti egyensúly felborulásával, a türelmetlen munkakörrel és a be nem fejezett, magáncélú projektekkel, megvalósítatlan álmokkal. Bármibe fogunk, nem árt, ha tudjunk bánni az idővel. Hálás leszek mindig Kolosnak, amiért segített ebben jobbá válni.

Keresőoptimalizálós agytágítás

konf_smallMa nem mentem dolgozni, helyette beültem egy webmarketing szemináriumra. Hét órás agytágítás. Bocsánat, öt és fél, mert volt ebédszünet meg néhány tízperces pihenő. Nem emlékszem ehhez hasonló alkalomra; hogy ennyire sok információhoz jussak ilyen rövid idő alatt. Egyszerre szembesültem azzal, hogy a webmarketing mi mindenből tevődik össze, és azzal, hogy a mi honlapunk sehol se tart. Az elején totyogunk… bakker! Napi nyolc órában kéne fejlesztenem a hangcenter.hu-t, és akkor is csak talán lennénk top3 látogatottak a témában mondjuk… karácsonyra. Nem arról van szó, hogy nincs hozzá kedvem. Nagyon is van hozzá kedvem. Csak részben volt lelkesítő ez az előadás, részben kiábrándultam, mert újra szembesülnöm kell azzal, ami sajnos az egész országban jellemző; hogy az emberek nem tudnak egy adott feladatra koncentrálni, hanem egy főre rengeteg munka jut. Jó ez, vagy rossz? Nem tudom.