Úgy érzem, tipikus csapdába estem. A tanulni vágyás tornádója és a mindent akarás bipoláris bombája örvénylik fejem fölött. Gondoltam, oké, akkor havi egy könyvet majd elolvasok filmezés témában. De hogyan szoríthatok időt egyszerre olvasásra és filmnézésre? Hát jó, ennek apropójából úgy döntöttem, akkor bizonyos estéken olvasok, máskor filmet nézek, és lesznek persze olyan esték is, amikor kimondottan a tananyaggal fogok foglalkozni, mert hogy fél éven belül valamiféle vizsgát kell majd tennünk a filmes suliban. Szóval este lefekszem filmet nézni, és mondjuk elindítom a Harmadik Típusú találkozásokat (ami egyébként ahhoz képest, hogy mikor és miről készült, valóban megérdemeli, hogy korszakalkotónak nevezzék). Feltűnik, hogy magyar operatőre volt. Hát akkor meg kéne nézni a többi Zsigmond Vilmos filmet is, nem? De mi van a többi magyar operatőrrel, rendezővel, akik szintén letettek valami fontosat az asztalra? És akkor még nem néztem meg a nem kevésbé számottevő, vagyis hát nekem fontos Kurosawa maradék műveit, etc, etc. És úgy érzem, szelektálnom kéne, de nem tudom, mi alapján. Alighanem ilyenkor nincs mit tenni, neked kell magadban felállítanod egy fontossági sorrendet. Másfelől lépten nyomon azt éreztem, hogy feltörik bennem a fiatal, általános iskolás énem spontánságra vágyó természete. Hogy ne elhatározásból üljek le valamit megnézni csak azért mert az magyar, vagy mert annak ez és ez volt a rendezője, hanem csak úgy kifutni a lakásból, át a Corvin Moziba, és befalni egy filmet találomra, olyat, ami a logline és a cím/szereposztás alapján szimpatikusnak tűnik. Mohóság alakult ki bennem.
Megvettem az 501 Filmrendező c. könyvet, ami lexikális ismeretek bővítéséhez fantasztikus eszköz, másfelől ahhoz, hogy a benne lévő személyek munkáit megismerd, nem elég a több száz oldal elolvasása, a nevekhez fűződő, több száz filmet is meg kell ehhez nézned. Gondoltam sebaj, minden nap olvasgatom egy kicsit, és akkor hosszú távon csak ragad rám valami. Eközben a jófogáson is keresgéltem antikvár, témába vágó írásokat, így bukkantam rá a két kötetes „Új Film Lexikonra” (valamikor a ’70-es évekből, hehe), nem tudtam nemet mondani, hát azt is megvettem. Igen ám, ez a kis adattár viszont kapacitását és tartalmát tekintve bármennyire régi, még többszörösen ráver a fentebb említett 501 Filmrendezőre. Leizzadtam, míg hazacipeltem. Ezzel párhuzamosan elhatároztam, hogy előfizetek a VOX mozimagazinra is, mert hát nem szabad folyamatosan a múltból meríteni, az aktualitásokkal is tisztában kell lennünk, ugye? De hogy a filmelmélet kategóriájában szerzett tudásomat külföldi forrásokkal is gyarapítsam, rendeltem egy ezzel foglalkozó, amerikai publikációt (Theory Of Film), ami szintén nem csekély anyag, kb. 350 oldal, tömény elmélkedés és fogalombombázás, az angol nyelv legékesebb szókincshasználatával persze, amihez az én középfokú nyelvtudásom már nem elég, tehát olvasása közben folyamatos szótárazgatás is szükséges. Melyikkel kezdjem? Melyiket memorizáljam? Melyik fontosabb? Melyik hasznosabb?
Alighanem amikor ismereteket bővítünk, ebben a témában, vagy bármiben, az iparművészettől az életvitelig, ilyenkor nincs „helyes” út. Egy élet sajnos kevés ahhoz, hogy mindent megtudj, de talán az a fontos, mint minden más hobbi/szenvedély esetében, hogy a lényegről ne maradj le. Jobban mondva hogy amit TE keresel, azt konkrétan, célirányosan keresd. Specifikusan, és egyúttal kísérletezve. Hogy alapvető lépéseket megtegyél, hogy a fontos fázisokat megtapasztald. Vannak azok a bizonyos alapok, ismeretek és szakmai tudás terén egyaránt. Azt hiszem, az alapokhoz kell visszamennem, bármit is jelentsen mindez.
