Az előző hét olyan kis semmilyen volt, néha kicsit vidám, néha kicsit szomorú, a halászlé lett az egyetlen maradandó emlék. Meg a piros zokni, no comment 🙂
Ugyanis megkötöttem életem legjobb bizniszét: a nagymamám gépe elromlott, és felajánlottam neki hogy megjavítom egy finom halászléért cserébe. Péntek este nagy eső volt. Bementem az irodába, de a nagy hadonászásban elhajlítottam az esernyőmet. Aztán találtam a rossmanban egy ezresért olyan esernyőt, ami olyan hosszú nyelű, kanyarral a végén. Ezt ugyan nem lehet kabátzseb-kompatibilis méretűre összecsomagolni, de legalább nem fordítja ki a szél, és jól megy a pál utcai fiúk hangulatú szövetkabátomhoz.
A lényeg nem maradt ki: abból a pompás halászléből szombaton 6 tánnyérral benyomtam, és még vittem magammal egy tejfölös dobozt, ami szintén színültig tele volt halászlével. Hogy mennyire isteni volt! Annyi cérnametélttel, hogy felülről inkább egy vörös cérnamezőnek tűnt a tányérom tartalma. Na meg felturbózva egy kis erős paprikával. Ez a halászlé minden szempontból felülírta, kárpótolta, eltörölte az egész hetet, noha én nem az az ember vagyok aki „még egy halászlének is tud örülni”. Egyszerűen csak tényleg fantasztikus volt, na.
Az edző újfajta edzést tartott pénteken. Zseniális abban, ahogy az elvégzendő gyakorlatodat ártatlan arccal kimondja. Mint ha az arcával azt akarná kifejezni, hogy „pajtás, sajnálom, de ha akarod hívom a mentőket”. De nem kegyetlen, tud nevetni és nevettetni. Végül is csak négy gyakorlatot kellett végeznünk, de százasával. A hétvége abból állt, hogy a saját izomlázamon röhögve próbáltam megküzdeni azzal a kevés lépcsővel, ami a lakásig elvezet. Most hétfő van, és még mindig kicsit robotzsarusan megy a lépés, no nem mint ha puhánynak érezném magam, egyszerűen csak ilyen ez a bell. Az edző nagyon érti a dolgát, október óta járunk, és hétről hétre érzem magamon a fejlődést. Nem ez a lényeg? De.
Ma reggel láttam, hogy a La Grande Bellezza megkapta a külföldi filmért járó Oscart. És ha azt mondom hogy rohadtul megérdemli, még azzal is keveset mondok. Meg kéne néznem harmadszorra is, de kivárom a megfelelő alkalmat. Ezt nem lehet csak úgy befalni, két és fél óra, le kell ülni hozzá. Egyébként ha már filmről írok, írok egy kicsit zenéről is, konkértan a Thievery Corporation-ról, akiknek megjelent egy vadonatúj friss és ropogós lemeze „saudade” címen, de sajnos a korábbi kiadásokhoz képest monotonnak tűnik. Ettől függetlenül kellemes hallgatni való.
A memóriamodulok és a processzor berakása nem jelentett problémát – mondhatni rutinművelet. A processzorhűtő felszerelése sem okozott gondot, hozzáteszem, eleinte nagyon meglepődtem a kicsike processzorhűtő láttán. Még nagyobb meglepetést okozott az alaplapi, 8-tűs APU-tápcsatlakozás, a tavaly vásárolt tápegységemen ugyanis „csak” 4-tűs csatlakozó van. Ráadásul az alaplap használati leírásában azt taglalják, hogy egy AMD FM2 processzorhoz minimum 500 wattos tápegység kell, különben a rendszer instabillá válhat. Hát ettől igencsak beparáztam. Beszéltem egy régi PC-kben jártas ismerősömmel és édesapámmal, aki csakugyan összerakott már 1-2 gépet, és mindketten azt mondták (a munkatársamat beleértve), hogy a jelenlegi 4-tűs tápcsatlakozóm nem fog gondot okozni – ugyanúgy stabilan fog futni a rendszer és a nagy hatásfokú, Chieftec 450 wattos tápom is bőven elegendő. Így aztán nyugodt szívvel zárhattam le a számítógépház oldallapját. Más nem volt hátra, mint feltelepíteni a Windows 7-et. Maga az installáció nem ment látványosan gyorsan, hozzátenném, hogy most a rendszer egy öt éves, 7200 RPM WD SATA2 vinyóra van rárakva.
A régi számítógépem. Béke legyen vele! 🙂
Miután felraktam az új windows-t (eddig csak xp-t használtam), jöttek a fokozatos, pozitív meglepetések. Elkezdtem feltelepíteni a meghajtó programokat. A képszerkesztőt. A videoszerkesztőt. A vírusírtó programot. És a gép változatlanul villámgyors maradt. Béke, nyugalom és boldogság áradt bennem szét. Sose volt még ennyire jó érzés számítógépet használni. A korábbi konfigomhoz rengeteg türelem kellett, nőtt is miatta pár ősz hajszálam, nem egyszer ki akartam vágni az ablakon az egészet. Most már egyértelmű, hogy nem a régi hardver volt a hibás, hanem egyszerűen eltelt 8 év egy mai rendszer összehasonlíthatatlanul gyorsabb. Futtatom a videoszerkesztőt, dobálom rá az anyagokat az idősávra – és a gép még csak meg se reccen. Néha néha egy-két tizedmásodpercre elgondolkodik, aztán megint szélsebesen dolgozik tovább, közben a processzorhűtő 7 centis ventilátora alig hallhatóan suhog. Na EZ felhasználói élmény! Kíváncsiságból feltelepítettem az NFS Hot Pursuit új változatát, közepes grafikai beállításokkal meseszépen fut, natív felbontásban. Elindítottam néhány HD anyagot vimeón, azonnal betöltöttek és szaggatás nélkül lejátszotta őket a gép. Ugyanez történt a normál .mkv és .mp4 nagy felbontású videókkal is. Egy szó, mint száz, végre van egy számítógépem, amin élmény dolgozni! Megérte dolgozni érte, megérte félretenni a pénzt, egy hatékony és (remélem) megbízható munkaeszközre tettem szert. Majd tavasszal ki fogom bővíteni egy SSD-meghajtóval, mert a mostani WD merevlemez lefolytja az amúgy 7 pont körüli hardvereket 5,9-es eredményre. Akárhogy is, ez most így nagyon jó. Ideje elkezdeni komolyabban foglalkozni a videoszerkesztővel!
Videokártya és 4 magos processzor összegyúrva? Ez már nem a Pentium 4-es kategória!
Mivel a Zajosketrec (az eddigi számítógépem) bekrepált, elérkezett az ideje hogy vásároljak egy új számítógépet. Az eddigi gépem finoman szólva is elavult, ami engem nem zavart, egészen addig, míg mondjuk videókat szerettem volna rajta szerkeszteni. Nos videoszerkesztésre a jó öreg konfig tökéletesen alkalmatlan volt. Még a legalapvetőbb feladatok (vágás, hangsáv szerkesztés) is megizzasztották a kis egymagos P4-es procit, az 1 giga ddr400-as RAM és az AGP-s GPU pedig gondolom sok modern user számára felér egy jól eső, klasszikus viccnek. Elérkezett az idő. Úgy döntöttem tehát, hogy szép lassan összespórolok annyi pénzt, amiből egy viszonylag kellemes konfigurációt elő lehet állítani. Holnap este megérkezik az utolsó alkatrész, amivel már működőképes PC-t tudok összerakni, később ha lesz rá keret, sort kerítek egy diszkrét VGA-kártyára is, hogy az APU-ba integrált egyszerűcske videokártyának legyen egy kis támogatása. Ami még fontosabb, ismerőseim javaslatára és a szaksajtó írásait elnézve is felfogtam, hogy ha jó teljesítményt szeretnék elérni, szükségem lesz egy SSD-meghajtóra is. Végeredményben ha minden jól megy, lesz egy olyan gép, amivel házilag lehet videókat szerkeszteni mondjuk Powerdirector, Sony vegas vagy Premiere elements progikkal, (remélem) bármilyen jellegű szaggatás nélkül. A szokásos videó magyarosítás, szinkronizálás mellett szép lassan el szeretnénk foglalkozni komolyabb mozgóképek szerkesztésével, meg hát nemsokára elkészül a forgatókönyv, amivel csakugyan lehetne mit kezdeni. De most egyelőre hagyjuk a hosszú távú terveket, nézzük, mivel lehet majd mindezt megvalósítani!
Pénteken érkezik:
Alaplap
GIGABYTE sFM2 GA-F2A55M-HD2
~ 17.000 Ft
Processzor
AMD FM2 A8-Series A8 5500 – 3,20GHz
~ 27.000 Ft
Memória
Kingston 8GB/1600MHz DDR-3 HyperX
~ 15.000 Ft
Optikai meghajtó
Asus DVD-író (OEM)
~ 5.000 Ft
Márciusban érkezik:
SSD
128 GB Kingston
~ 24.000 Ft
Videokártya
Sapphire Ati HD6670 Ultimate 1GB DDR5
~ 25.000 Ft
Szóval tűkön ülve várom, hogy megjöjjenek az alkatrészek. Miután összeraktam a gépet, tapasztalataimat megosztom Veletek itt a blogon. Még az is lehet, hogy lekamerázom, hogyan sikerült összerakni, elvégre most már remélhetőleg lesz mivel megvágni a nyersanyagot!
Tavaly nyár óta rendszeresen eljárok úszni, és ezt a szokásomat meg is tartom, mert a heti 1-2 alkalmi uszodalátogatás meghozta az eredményt. Igaz, felszedtem pár kilót, de jó irányba haladok. Elhatároztam, hogy idén befejezem a forgatókönyvet (igaz, ez már tavaly is bekövetkezhetett volna), és több figyelmet szentelek a szájharmonikázásra. 2012 a munka éve volt. Csaknem kétszer annyit kerestem, mint az előző évben, igaz, ezt az összeget sikerült el is költeni. Vettem egy szemüveget, netbookot, irodaszéket, íróasztalt, voltunk Hollókőn, kellett új táp a gépembe, és egyéb apróságok. Apropó táp, a gépem végleg bedöglött, úgyhogy új pc-t kell építenem. Csábító lenne spórolni egy iMac-re, de nincs hozzá türelmem meg úgy mentalitásom hogy félmilliót költsek egy számítógépre. Nagyjából egy évbe telne összespórolni annyi pénzt, viszont szükségem lenne egy mihamarabb használható munkaállomásra. Ezért maradok a PC vonalon, alkalmi kép-hangszerkesztésre bármi jobban megfelelne mint a 8 évig szolgáló P4 konfigom. Szóval 2012 rengeteg munkával, kevés problémával telt, néha közbejött egy-két izgalmas pillanat is, természetesen. Nem annyira az izgalom, sokkal inkább az öröm miatt marad emlékezetes a pulóverem elvesztése, és végre hallgattam a barátnőmre, ami azt eredményezte, hogy visszakerüljön hozzám a frissen elvesztett ruhadarab. Emlékezetes marad látogatásom Amszterdamban, Pozsonyban és Berlinben, amit az AV-Online-os szerkesztői munkám nélkül nem tudtam volna megvalósítani. Mindhárom város pazar emlékeket hagyott bennem. Szintén remek volt a állatkertivel egybekötött cirkuszlátogatás. Volt még néhány remek alkalom, néhány vidám, néhány szomorú, de most egy sem jut eszembe. Akik ismernek, azok úgyis tudják, hogy inkább előretekintő típus vagyok, nem sokat rágódok a múlton. Magamról mára ennyit, minden kedves ismerősömnek és olvasómnak pedig boldog, eredményekben gazdag új évet kívánok! Olvassátok a blogomat, hamarosan újabb élményeket osztok meg veletek (nemsokára újra megyünk Amszterdamba)! A korábban látott videókból továbbra is linkelgetni fogok ha érdeklődésetek érinti a szórakoztató elektronika világát, továbbá ha befejezem a forgatókönyvet, örömmel megosztom veletek, már ha kíváncsiak vagytok rá 🙂 B.U.É.K. minden jót mindenkinek!
Történt ugyanis, hogy valamelyik este fura, recsegő, kerregő hangot adott véltem hallani. Mit nem ad az ég, kopni kezdett a 2007 óta üzemelő Ati Radeon X 1950 GT videokártyám ventilátorának csapágyazása, emiatt úgy félpercenként hallatott némi kellemetlen zajt. Ez különösen akkor vált idegesítővé, amikor néma csendben ülve gépeltem és a gondolataimat monoton kereplés szakította félbe. Persze feltalálták a fejhallgatót… de filmnézés közben, mikor Jessica Biel épp mondani készül valami frankót, a hatásszünetben….KRRRRRRRRRRRRRKKKKRRRRRR… egy szó mint száz, elegem lett. Úgyhogy meló után beugrottam a westend city centerbe és 5 perc séta után találtam egy boltot, ahol lehetett kapni ezt az Artcic Cooling L2 Pro VGA hűtőt, egész korrekt áron. 9 cm-es ventillátor…. nááájsz! Automatikus fordulatszám szabályozás… nájsz! Negyed óra csavarozgatás, alátét tologatás és méricskélés (előtte és utána pár perc porszívózással) és máris ott díszeleg egy könnyűfém monstrum a kártyámon… bekapcsolom a gépet… és kétszer halkabb lett, mint előtte. Így illetlenség lenne Zajosketrecnek hívnom. Olyan kellemes csend van, és lám, még blogolni is van kedvem 😀 Ehh na de mi a tanulság?
Ati Radeon X 1950 GT AGP gyári hűtés VS Arctic L2
Sokszor (különösen az ún. „single slot”, azaz egyetlen kártyahelyet igénylő) a grafikus kártyák gyári hűtése már a kezdetektől csak zajosan képes ellátni a feladatát. Manapság egyre több gyártó szerződik hűtőket készítő cégekkel (szemfülesek találkozhattak már integrált Zalman, Arctic vagy hasonló megoldásokkal), hogy a boltban kapható modell, mint bónuszként, kellő teljesítményű és megfelelően alacsony zajszintű legyen – személy szerint nem értem, miért kell erre még mindig bónuszként tekinteni, valószínűleg így jól járnak a hűtőgyártók az olyan peches alakokkal, mint én. Persze van, akit a legkevésbé sem érdekel egy pc üzemi hangereje. Egészen addig, míg kicserél egy ventilátort és meglepve tapasztalja, hogy az esti gépezések közben sokkal kevésbé érzi idegesnek magát. Szinte hiányzik az az átkozott kerregés! 🙂 Amúgy… találós kérdés: tippelj, hol lehet kapni a WestEnd-en belül kisméretű csavarhúzót…? Elárulom, sehol se.
Közel öt éve került sor egy számottevő eseményre: szert tettem életem eddigi legerősebb számítógépére, a Pentium 4 platform fejében. Az akkoriban még gyerekcipőben járó kétmagos nagymenő CPU-k számunkra (átlag gyerkőcöknek, akkoriban 14(!) éves voltam :D) elérhetetlennek tűntek. Apuhoz odamehetsz könyörögni érte, de ha meglátja az árát, rosszabb helyeken nyakleves lesz az „Apuveszelnekemegyilyenkétmagosdédéerkettespíszíájoskonfigot?” könyörületnek. A lényeg a lényeg: kaptam egy új konfigot. Sok Poligonháborút és Vertexcsatát átélt már a jó öreg Zajosketrec(tm), a Konvertálási párbajokról ne is beszéljünk. Mindvégig hűséges munkagépnek bizonyult, de akarva-akaratlanul elszállt felette az idő, minden tekintetben. Az egykor fújtató bika módjára vágtató Northwood magos proci könnyedén áthasított mindenen, 3Ghz-es sebességgel. Az aputól örökölt 512 mega RAM egy-két év elteltével módosult 1 giga Duál Csenöl témára (Zöld lámpa volt a San Andreashoz :P), a DVD-író és a 320 gigás vinyó maguktól jöttek…
Lara is Duplán tolja...
A P3asból örökölt 200 gb-os samsung gyakran okozott rendszerösszeomlást, olykor túláramot kaptunk, minden gép leállt a házban. És akkor az enyém be is szart, úgy teljesen. Rendszerösszeomlás, kék halál és egyéb nyalánkságok. Valahogy a samsung vinyó nem komálta az áramingadozást. Nem volt gond, új partíciót raktam rá, Windows telepítés, aztán ereszd el a hajam. Azonban fél évell később vihar dúlt falucskánk utcácskáin… És a Zajoska újfent, ugyanazon áramproblémák miatt… megmurdelt. Jó öreg sztori, vinyó off, kék bolygó 2, rendszerfájlok tropa. Mivel elszállt 2400 fotóm, úgy döntöttem, archiválni, merevlemezt cserélni köll, mielőbb! Szlovákiában (ha átmegyünk a Mária Valéria hídon, onnan még 50 m) CD-DVD shopok tömkelege árult írható lemezeket az itthoni ártól 3X olcsóbban. Ezzel a baj le volt tudva. A vinyót is gond nélkül be sikerült szerezni, azóta futnak rajta az Aprópuha Ablakok (gyengébbek kedéért egye fene: Microsoft Windows)
A 7edik dózis jónak tűnik!
A Radeon X1950 videokártya hősiesen vállalt minden grafikus problémát, mostanában mégis diavetítésre emlékeztető, erőteljesen szakadozó képsebességet tapasztalok játékélmény gyanánt. Ez nem véletlen, ha belegondol egy átlagfelhasználó, ez a Játékipar lényege: ha mindig friss gémeket akarsz tolni, kénytelen leszel mindig új és újabb hardvert vásárolni, kö**ög! Hát igen. Csakhogy! 2007 környékén lemondtam a játékokról, nagyjából véglegesen (lásd Ex-veterán gémer naplója c. bejegyzésem, „Számítógép és én„ kategória). A szórakozásnak nem lett vége, barátnőnek és az koncerteknek (na meg az érettséginek) köszönhetően nem unatkoztam, és még ThX to Nagymama +mit kaptam?Kamejáát! Igen ám, de a Samsung HmX10 típusú kamera HD-ben vette föl a baromkodásaimat (lásd: „Kamerám gyümölcse” kategória). A zajosketrec pedig csak erőlködve, izzadva, olykor a tornától teljesen lefagyva reagált a HD-videó csokraimra. Ekkor ébredtem rá, hogy az idő múlásával a jobb munkát produkáló szoftver nem elégszik meg a régi hardverrel! pl. A Power Director már két magot és két giga ramot igényel. Mert „hádé”, meg csinos a kezelőfelület. Amúgy DVD-minőségben szerkesztek, de még így is horror lassúsággal dolgozik a rendszer, az effekt ráhúzása Már 5-10 mp időt vesz igénybe, ilyenkor egyszerűen megáll a gép. Ja és a videót visszenézni konvertálás előtt? Hahaha! Jó vicc, uram! Csak diavetítőt árulunk. Hát ja. Ha csak egy szimpla kontraszt emelést akartam elérni, már beakadt a visszajátszás és olyan érzés volt mint a Max Payne átvezető animációit nézni, csak szövegbubi nélkül. Mindennek a tetejébe, mikor olyan játékok kerültek a piacra mint a Tomb Raider Underworld, Dirt 2 és hasonló nyalánkságok, játékok, amikhez még fűz emlék, amiket annak ellenére, hogy nem kocka alakú a fejem, ki akarok próbálni… és ilyenkor igénybe kell venni a szobaventillátort, hogy az fújja a levegőt a felforrósodott gépbe… a képkockák egyre lassabbak, egyre több „szar a géped” hibaüzenet ugrik fel…egyre inkább élesedett a gondolat zakatoló agyvelőmben: Új gépet kell venni. Jelenleg két dolog szab határt a vásárlás élvezeteinek:
1. Pénz,
Ennyi elég gépet építeni?
2. Konkurencia.
Válasssssz!.....
A pénz nem gond. Hogy mi a rákért írtam le a konkurencia szót? Azért írtam le eme utálatos és örök fusztrációkat okozó főnevet, mert jelen pillanatban nehéz döntés előtt állok: AMD/ATI vagy INTEL/NVIDIA? Hmm, hmm. A netes tesztek alapján egyre inkább húzni kezdett a szívem az egyik oldalra, a közelmúltban megjelent AMD Phenom II 550 és új radeon szériás, HD5850 termékek erősen felkavarták a harmónia állóvizét. Miért kellene fizetni kisebb pluszteljesítményért és nagyobb hírnévre plusz tízezreket? Számora… csupán erősödött az elképzelésem. Ha veszek új gépet, kenje falhoz a HD-videókat, hiszen vágok, szerkesztek, effektezek, fagyás kizárva, komoly munkát igényel – még akár egy rövidfilm összeállítása is, de – bármilyen videó elkészítése. Tisztelet, filmrendezők! És alkalmanként lőni, vagy száguldozni se árt, hétvégénként vagy ilyesmi, amikor nem lehetek Rozival vagy épp kiadták a HL Episode 3-at.
egyre ritkábbak az egy kártyahelyet elfoglaló megoldások...
Hogy mit gondol az ex-veterán gémer a csúcskártyákról és a játékélményről? Nos, egy kategórián túl szerintem – és valószínűleg mások szerint is – az „én kártyább jobb” elv annyiban dől el, hogy a FRAPS számlálója nem 67 fps-t ír ki 16000X antialias és 40000X texture filtering mellett, hanem CSAK 57-et! „Csak 57 Fps-t produkál az amúgyis kisebb támogatottságú termék? AKKOR MÁR SZ@R, NEM VÉLETLENÜL OLCSÓBB”… hát nem tudom. Dönteni kell. Te vagy a döntéshozó, mondja a tükörkép. Az NVIDIA 250-es sorozata 30-40 ezer magyar forint között mozog, kötelező hozzá az 500W táp, ez azért nem semmi! Szörnyű dolog a világvége és a környezetszennyezés, de – nézzük a jó oldalát, ugye? – minél több millió szilícium lapka hagyja el a völgyet, annál olcsóbbak lesznek az alkatrészek. Persze nem az a célom hogy Crysist toljak. De akkor is. Részemről kicsit felemás ez a GTX 250-260-130 satöbbi elnevezés, a vásárló lehet, hogy alapesetben nemigen tudja eldönteni magától hogy milyen teljesítmény rejlik a kódnév mögött. Amíg nem gyűl össze a zsé, hiába döntök. Ha végre megtelik a malacpersely, újra írok. Addig is mindenki tervezze helyettem saját csúcsteljesítményű, wattzabáló űberkonfigját!
Phenom II 550 - ezt neked, konkurencia...Egy ilyen sem ártana!
