Címke: emlék

Tegnap volt egy pillanat, amikor a környezetem egész egyszerűen ellenem fordult. Szerencsére ezt totálisan elfogadtam és nem engedtem meg magamnak, hogy ezen bármit is gondolkozzak. Ami történt, bejött egy ember a boltba. Akart venni valamit és amit ajánlottam neki, az egyből meg is tetszett és rábólintott. Kiállított készülék lévén meg kellett hozzá keresnem a dobozát, a kábelét és a távvezérlőt. A doboz fél pillanaton belül előkerült, a kábel és a távirányító viszont nem voltak sehol. Ekkor kezdtem kicsit bosszús lenni. Elindultam a boltban (200 nm) keresgélni, közben az ipse békésen válogatott a DVD-k között, a kollégám épp ügyféllel volt, így egyedül rám hárult a felfedezés feladata. Öt percen belül előkerült a tápkábel (be volt fűzve az egyik promóciós asztal belső üregébe), ezután viszont még mindig nem találtam sehol a távirányítot. Itt érkezett el a pillanat, hogy átlépjek a gondolataimból a spontán létezés síkjára. Dúdolgatva feltúrtam mindent, végül kiderült, hogy a távvezérlő végig ott pihent a FAX mellett, a pénztárgéptől fél méterre. Ezzel a részével rendben is voltunk. DE! A termék nem volt készletünkön, ezért fel kellett hívnom a központot, hogy legyenek szívesek és írják ránk most azonnal, közben valami érkezett a faxon. Letettem a telefont, eközben az ügyfél még mindig halálnyugodtan állt velem szemben, függetlenül attól, hogy már vagy húsz perce itt várt az üzletben. Kérdezte, hogy a régi nagydarab kolléga itt dolgozik-e még, mondtam, hogy nem, sajnos már az országos fizikai kutatóközpontban van. Ügyfelemhez lejött a golfüzletből egy másik, golfos ügyfél és úgy tűnt, régi ismerősök, így aztán meghitt csevejbe kezdtek. Így nyertem egy kis időt arra, hogy leérjen e-mailen a szállítólevél, a FAX meg elkezdett monoton sípolni úgy, hogy volt benne papír. Laza mozdulattal kirántottam a tápkábelt a masinából, nekem ne rinyáljon, amikor amúgy is mással kell foglalkoznom. Lejött a szállítólevél! Bevételeztem a terméket, kiprinteltem a számlát, hátranéztem… és a nyomtatóból nem jött még ki egyik sem. A printer szép csendben várakozott, közben a Windows hibaüzenetet írt. Felnyitottam a printer fedelét (vacak samsung!) visszazártam, erre megindult a nyomtatás. Be akartam ütni az összeget a pénztárgépbe, erre kifogyott a papírszalag és a pénztárgép is elkezdett sípolni. Na mondom magamnak, ez már kezd nevetséges lenni. Szerencsére az ember nem sokat vett észre a dologból, én meg nyugodt maradtam. Közben csörgött a mobilom meg bejött egy futár aki hozott valami csomagot és hogy írjam alá. Én meg csak azt a nyüves számlát próbáltam átadni az ügyfelemnek. Úgy tűnt, tesztel engem a külvilág. Hogy mennyit bírok. De én csak lebegtem. Pedig nem ittam és nem szívtam semmit előtte. Egyszerűen csak a „MOST”-ba kerültem.