Sokféle táborban voltam már, de kettlebell edzőtáborban még nem. Általában ha edzeni megyek, az reggel szokott lenni a Szemere utcában. Az a bő fél órás edzés úgy lefáraszt, hogy utána egész napra lecsillapodok, de semmiképp sem leszek kilométer hiányos. Az első edzésem óta már eltelt több, mint fél év. Ilyenkor azért beiktathat az ember valami kis extrát, úgymond, mérföldkövet. Az én mérföldkövemmé vált ez a tábor.
Napi három edzés, azaz három nap alatt kilenc edzés. És mint kiderült, ez az edző keményebb, mint akihez járok. A gyakorlatok keményebbek. A környezet is jobban próbára tesz. No nem mint ha egy vasgolyóval nem lehetne bárhol szórakozni, de a tűző napon, kissé gyomos focipálya közepén mégiscsak más, mint egy szellőztetett, tatami padlós szobában. Az eredmény: totális kifingatás. Már az edző alkalomnál is kapkodni kellett a levegőt, a másodiknál hangosan ziháltam, miközben ömlött rólam a víz, a harmadik után pedig mozdulni se bírtam. A gyakorlatok mennyisége több, mint amit megszoktunk, és a gyakorlatok közötti, pihenésre szánt idő is kevesebb.
A társaságra rossz szavam nem lehet, mindenki nagyon rendes volt és jó fej. Furcsa volt látni hogy az én edzőm akihez amúgy járok, velünk együtt edz, és velünk együtt kiköpi a tüdejét. A Bell az erődet hívja próbára, és nem akárhogy. Egyből a határokkal kell szembesülnöd. A századik swing, snatch, high pool vagy guggolás után már ég az izom, összeszorítod a fogaidat és koncentrálnod kell, hogy a gerinced és az izmaid helyes szögben álljanak. Reggel felkelsz, és mindenhol izomlázad van. Több, mint fél évnyi edzés után rá kell jönnöm, hogy közel sem vagyok elég edzett ahhoz, hogy bármit kibírjak. Végül is végigcsináltam az első napot, tehát annyira mégsem volt gáz a teljesítményem. Másnap reggel kimegyünk a pályára, mindenkinek karikás a szeme, és láthatóan voltak, akik nem aludtak tökéletesen. De a hangulat nagyon jó, pozitív, szerencsére akik ezt a sportot űzik, nem a nyavalygós emberek közé tartoznak. A reggeli gyakorlat bemelegítésként 50 swinggel kezdődik, a Szemere utcai edzőmnek elcsúszik az egyik csigolyája és eltorzult arccal a kapufához vánszorog, kidől egy pokrócra, mi meg folytatjuk. Szerencsére volt egy profi masszőr a csapatban aki ún. padot is hozott magával és délutánra pikkpakk helyrehozta Anett hátát. Az egyik gyakorlatnál nekem is meghúzódott valamilyen izom a nyakam és a lapockám között, de mivel belénk nevelték a helyes mozdulatsorokat, nem kaptam semmilyen komolyabb sérülést.
Délutánra leégett a fejem, fél centire letoltuk a hajamat még a héten és én hülye, sapkát nem vittem magammal, tehát a kobakomat is kicsit megperzselte a nap. A második nap végén TRX-eztünk is, na öcsém, az se volt semmi. Már nem is érdekelt, hogy tetőtöl talpig be vagyok durranva és hogy a guggolásnál keresztbe áll a szemem az izomláztól. Az egyik legszivatóbb edzés valami ilyesmi volt: 10 swing, rövid kocogás 1 kör (kb. 50 méter), 10 swing, 2 kör, 10 swing, 3 kör… és meg sem álltunk 10 körig. Utána 50 swing, és még állig harang, guggolás, miegymás. Ha kivagy, az természetes. Szó szerint folyik rólad az izzadtság, a harmadik levegő után kapkodsz, és máris csinálni kell a következő gyakorlatot. Aztán egyszer csak vége az edzésnek, lehet nyújtani. Miután visszaáll a pulzusom, jóleső érzés lesz úrrá rajtam. Úgy érzem, kiadtam magamból mindent, sőt, talán annál is többet. Úgy érzem, egy lépcsőfokkal feljebb léptünk ma, mindannyian. A harmadik napon a reggeli edzés nagyon atom volt. Úgy felfrissültem tőle, hogy úgy éreztem, legszívesebben minden nap ezt csinálnám.
Az utolsó edzésünk egy ún. warrior teszt volt. A warrior teszt így néz ki:
A 4 szintből álló tesztet min. 3 hónap edzés után csak is SFG instruktor felügyeletével lehet végrehajtani. A gyakorlatok és a szint idő minden szinten megegyeznek, a súlyok viszont fokozatosan nőnek.
Egy török felállás mind a két oldalra. A felállást török birkózók fejlesztették ki az egész test megerősítése érdekében. A súly végig a fejünk fölött tartva kell felállnunk és visszafeküdnünk a földre. A 12 szakaszból álló gyakorlat komoly koncentrációt és erőt igényel a test összes porcikájától.
Tíz felrántás és nyomás. A súlyt a meghatározott módon felrántjuk a mellkasunkhoz, majd onnan nyomjuk ki a fejünk fölé. Minden nyomás előtt megfeszítjük testünk összes izmát a maximális erőkifejtés érdekében. Mindkét kézzel meg kell csinálni a 10 ismétlést.
20 guggolás serlegtartásban. A kettlebellt két kezünkkel magunk előtt fogjuk, mint egy serleget és egyenes háttal, teljes mozgástartományban hajtunk végre 20 guggolást. A felsőpozícióban, akár csak a nyomásnál, teljes testfeszítést végzünk.
100 szakítás. A kettlebellt lábunk közül fejünk fölé szakítjuk és a felső pozícióban szintén feszítéssel rögzítjük ízületeinket.
A gyakorlatokra összesen 12 perc áll rendelkezésre. Az első szinten a hölgyek 8 kg-os az urak 16 kg-os kettlebellel próbálkoznak.
A szakítást angolul snatch-ként említik. Miután a századikhoz elértem (én csak 12 kilós súllyal nyomtam) a karom úgy égett, hogy majd beszartam. Mondta az edző hogy fussunk egy kört levezetésképpen. Futás közben amikor levegő szökött a tüdőmbe, azt rögtön kiordítottam magamból. A karjaim mint bedurrant acélgerendák, izzottak. Nem tudtam, hogy sikerülni fog-e, de hát láthatóan, sikerült, nem adtam fel. A saját szememben megnőttem, függetlenül attól, hogy nem vagyok igazi erőember és szinte minden edzés után úgy éreztem magam mint egy bűzlő, ázott rongydarab. Sikerült végigcsinálni. Nem bántam meg ezt a tábort, valahol tudtam, hogy mire vállalkozom, tehát nem ért váratlan meglepetés. Úgy érzem, a több száz golyólendítés, emelés közben sikerült levetnem magamról valamit, ami korábban nyomta a lelkem. És ez pont elég.
