Egy fejhallgatós oldalon találtam ezt a videót, először majdnem kikapcsoltam, aztán mégis végignéztem. Ami azt illeti, valaki meghibbant. De más szemszögből, valaki nekiállt művészkedni a hanggal. És tényleg. De rákontrázok, ez többsíkú művészet, mert szemmel és füllel is lehet kapni valamit belőle, amit felesleges értelmezni, meg nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni. Egy dolgot leszögeznék; jó minőségű hangrendszerrel érdemes meghallgatni! 🙂 Akinek drága az ideje, annak előre szólok, hogy semmi izgalom, egyszerűen csak az emberi elme újabb kivetülése. Más kérdés, hogy van, aki egész nap képes a tengert bámulni. Ez nagyjából ugyanaz, csak itt nem tenger van, hanem technika, és nem a természet, hanem az elektromos áram mozgat mindent. Azért van benne 1-2 merész motívum 🙂 .
Címke: hang
12 óra alvás, dupla kávé
Napról napra egyre kevesebb oldal marad a jegyzetfüzetemben. Rendszerint agyalok, mit írjak le, mikor újra kinyitom. Mit tegyenek a szereplők, mit mondjanak? Az eleje és a vége megvan, csak éppen a kettő közé kell tartalmat csiholni. Valahol olyan ez, mint ha odaállítanának egy szakadék szélére. És ahogy ott állnék tanácstalanul, azt mondanák, hidat kell építenem a másik oldalig. Ez a híd napról napra alakul, végül már csak rá kell emelni a szakadékra és tökéletesen oda fog passzolni. Ez a híd készül, amikor a szokásos 7-8 óráktól eltérően 12 órát alszom, a hosszú hétvége utolsó napján. És habár kipihentem magam, másnap reggel mégis kótyagosan indulok a munkába és megiszok egymás után két presszókávét. Ez a híd épül, akárhányszor talpára helyezem a mikrofonállványt és bepattintom az XLR-csatlakozót. Ez a híd napról napra épül, csigalassúsággal, mint a Pilisvörösvár és Esztergom közti sínszakasz. Azt is ki tudja még, mennyi ideig csinálják. Két párhuzamot már most vonhatunk a rendkívül idegesítő lassúsággal épülő sín és a készülő forgatókönyvem közt: mindkettőnek fix végpontja van, és mindkettő a várakozásokat felülmúló ideig tart, míg elkészül. Mégis, ahogy a sztorira gondolok, nyugodt elégedettség önt el. A „Tűnés”-nél is ez volt… aztán mikor elkészült, lerágtam a körmeimet, ahányszor átadtam valakinek hogy elolvassa. Most valahogy mégis más a helyzet. Valahogy nem is érdekel annyira. Valahogy egy csomó dologhoz lazábban viszonyulok, mint egy-két évvel ezelőtt. Például tavaly ősszel egy stresszhalom voltam. Most pedig teljesen normálisnak érzem magam, persze néha-néha még most is azon kapom magam, hogy idegeskedek. De már sokkal ritkábban. Apropó, híd! Végre megvettem életem első… irodai görgős székét! És sikerült jól választani, persze a válogatásban Fanni is besegített mert ő egyből rámutatott, én csak nagysokára ismertem be hogy igen, az a nagy fekete lesz a legjobb, legalábbis húszezer alatt. Plusz egy jelentéktelen, mégis fontos állomás. Amikor kifizettem ezt a széket, úgy éreztem, mint ha érettségiznék, vagy először mennék cipőben utcára. Na jó, elnézést, voltaképpen a második hasonlat baromság, hiszen életem nagy részében cipőben róttam az utcákat. A lényeg, hogy ez a szék egy teljesen hétköznapi tárgy, számomra mégis nagy jelentőséggel bír, hogy teljesen saját pénzből vettem. Ezt úgy mondom, mint ha a többi cuccot szemrebbenés nélkül vásároltam volna. Nem! A bútor… a bútor valahogy más. Olyan, mint ha leendő otthonunk építőkockáit válogatnánk össze. Gyermekded nézőpont alapján talán így is van.
Pioneer Steez bemutató készülőben
Az eddigi leggyorsabban növekvő nézettségű videó(m)
Két nap alatt kétszáz megtekintéssel büszkélkedhet a B&W P3 fejhallgató bemutató videója. A képi világhoz semmi közöm, viszont mivel nem hétköznapi termékről van szó, gondoltam, Tom Dunmore marketing dumáját lefordítom magyarra, és átszinkronizálom a reklámot, házilag. Az eredmény egész jó lett, ahhoz képest, hogy a gépem zúgását és Fanni gépelését eleinte még hallottam a monitor fülesből. Persze ha állítunk egy kicsit a hangerőn, be tudjuk szabályozni, hogy csak a karakterisztikának (ami jelen eseteben bab-alakú) megfelelő tartományban halljuk a beszédet. Felvételhez egy shock mount nélküli Audio-Technica AT2020 mikrofon, és egy M-Audio Fast Track MKII USB-s interfész volt segítségemre. A mikrofont egy teljesen hétköznapi állványra helyeztem, használtam popfiltert is, máskülönben elég viccesen, puffogva hallatszottak volna egyes mássalhangzók. A mikrofon és interfész közti összekötést egy viszonylag jó minőségű, Neutrik csatlakozófejes Klotz XLR kábellel valósítottam meg, a három méteres, szerelt zsinór került kb. 6 ezer forintba került. Aszonták hogy ha vigyázok rá, 30 év múlva is kábel marad, majd kiderül :-). A hangsávot Magix Music Maker 12 szoftverrel rögzítettem, nem kell kiröhögni, régi PC-m van és nem fut rajta a Pro Tools. Ez majd valamikor változni fog. Helyenként kivágtam a felesleges lélegzetvételeket, pontosabban csak le lettek halkítva, apró vágásokat kellett csinálni a nagy orrú bácsi beszédénél is. Akik ismernek, velem együtt jót nevettek a szakértő erősen orbánviktorosra sikerült hangszínén, akik nem ismernek, talán nem állapították meg egyből, hogy őt is én szinkronizáltam :-). Ez van, amikor senki se hajlandó segíteni, brühühühü, de legalább megoldottam.
Amit mindenképp javaslok mindenkinek (bár a rutinosak ezt nyilván tudják), felvétel előtt érdemes meginni egy bő pohár vizet, az voltaképp „megolajozza” a hangszálakat. Nekem legalábbis kellett a dolog, a három deci víz előtt Louis Armstrong voltam a végső anyaghoz képest. A hangsávot és a videót Power Director 10-zel konvertáltam le, a csatornák minősége 172 kbps, azért nem használtam nagyobb értéket, mert YouTube-nál igazából ez is elegendő. Majd az éneksávokat, amiket komolyabb forrásról vissza lehet hallgatni, azokat fogom lossless-ben rögzíteni. Amikor az orros bácsi beszél, oda tettem gépileg egy kis akusztikát, a legtöbb hangfalon csak halványan érezni, tehát bevált. Különösen akkor érezni a különbséget, ha közvetlenül előtte meghallgatjátok az egyik előző felvételt. Itt még az MB3K mikrofonnal, popfilter nélkül dolgoztam.
Batman – Begins! – DVD film vélemény (csak röviden)
Christopher Nolan-t bírom. Általában jól megválogatja a szereplő gárdát, filmjei precízen kidolgozottak, még ha akció műfajra is kerül sor, akkor is kiemelt szerepet kap a részletes képi világ, nincsenek agybeteg, korunkra jellemző kamerarángások, giccsek már előfordulnak, de csak a Nolan-féle, mérsékelt léptekben. Elő-szülinapi ajándékként olyan bravúros akciómozit tudhatok a polcomon (köszi Fanniiiii :D), mint a Batman – Begins! DVD változata. Elkezdtem nézni, hangfal tesztelés gyanánt, és végül is az erősítő bekapcsolva maradt, a stáblistáig nem bírtam levenni a szemem a tévéről… a képi világgal nem volt semmi gond. Hacsak nem a hang!… Igen, sajnos a magyar hang nagyon gyengére sikerült. Ugyan csak sztereón hallgattam, na de könyörgöm, egy félmilliós sztereón! A surround hatások, háttérzenék gyakran jobb minőségűek, szebb felbontásúak voltak, mint a magyarul beszélő szereplők dialógusa, ez zavaró tud lenni, különösen ha azt érezzük, a hangrendszerünk sokkal többre képes, mint amit erre a korongra nyomtak. Nincs mese, továbbra is azt javaslom, eredeti hanggal nézzük a filmeket, akár angol, dán, olasz, ruszki, vagy tudomisén, az eredeti munka általában a legjobb minőségű (tisztelet a kivételnek), ráadásul így könnyebben megy az idegennyelv tanulás is (lassan külön post születik ebből :S). Szóval Christian Bale egy body-zsonglőr. Nem body builder, nem is sportember, így van, body-zsonglőr. Egyik filmjére csontig lefogy, a következő filmjére (adott esetben Batman) meg kigyúrt állat. Ezt nem tudom hogyan csinálja, pláne ilyen szűk időközönként, de érdekes. Michael Caine, a jámbor Alfred komornyikot formáló színjátékával újabb strigulát húzhat eddig is frappáns produkciói mellé, Katie Holmes aranyos, egész hitelesen pofozza fel Bruce-t, mikor ő bevallja, hogy majdnem megölt valakit. A díszletekkel minden rendben van, a negatív szereplők jól el vannak képzelve, bár a „madárijesztőőőő” szerintem kicsit debil koncepciót alkotott, ahogy a lovon ülve osztja az észt – legalább Katie hamar lenyomja sokkolóval. A batmobil hangja atom, Gordon Freeman mindig tudja, mit kell válaszolni, Gary Oldman, mint mindig, hiteles, lám, lám, van azért egy elég komoly stábunk. Kár, hogy a Dark Knight nem tetszett ennyire és nem vágyom rá, hogy a polcomon legyen. Ez azért egy tisztességes Batman-kezdet, még azoknak is ajánlom, akik nem kedvelték az eredeti képregényt (bár nem tudom, olyanok léteznek-e).
