Címke: wilkins

Az első lejárt uszodabérlet

2012. 10.12, hazafelé

Várom a hétvégét, ez a hét a vártnál jobban kifárasztott. Pont lejárt az uszodabérlet, szombatig biztos, hogy nem kerülök medence közelbe. Na de akkor… meglesz talán két óra folyamatos evickélés? Múlt héten sikerült másfél órát leúszni, még a vihar sem szakíthatott félbe, pedig a mennyezeten himbálózó reflektorok nem nyújtottak biztató látványt. Akárhogy is, a hétvégi úszásom könnyen behelyettesíthető az élet bármelyik célkitűzésével. Általában ha valami olyat akarunk, ami a megszokottnál nagyobb erőbefektetést igényel, a vártnál több akadállyal fogunk találkozni. Például, elhatároztam, hogy egy óránál mindenképp többet úszok: mondjuk, két órát! A 45. perc környékén olyan irdatlan vihar támadt a sátor körül, hogy majd összetojtam magam – a kupola többszörösére erősítette a mennydörgéseket és a gumifalra csapódó esővíz valóságos robajt produkált. Ettől függetlenül sikerült a másfél óra, mert magamnak akartam bizonyítani – elég volt a lustaságból! És jól esett az a kilencven percnyi testmozgás. Lehetett volna akár százhúsz is, de most legalább van újabb célkitűzés: következő alkalommal legyen százhúsz perc! Szilvia, a főnököm felesége, felajánlotta, hogy a videós fordításaimért (Bowers P3, Zeppelin Air és hasonlók) megajándékoz egy P5 vagy P3 fejhallgatóval, amelyik számomra szimpatikusabb. Hebegve reagáltam, de sikerült végül kinyögni, hogy egyiket se kérem. Ekkor Szilvia arcán egy pillanatra döbbenettel vegyült sértődöttség suhant át, aztán helyesbítettem: inkább valami mást kérek! Így aztán munkám gyümölcse egy Bowers & Wilkins hangfalállvány lett, a kis Jamo C 603 sötét alma szépségeimnek. És így mindketten örülünk. Azért rendes tőle, hogy ilyen nagylelkű. Mármint a P5 majdnem annyiba kerül, mint egy havi fizetésem, ő mégis mosolyogva felajánlotta. Ilyenkor jó érzéssel tölt el, hogy az átlagnál nagyobb figyelmet szentelek a munkáimnak és igenis, hétvégén is beállok a mikrofon elé, hogy megcsináljam azt az átkozott, pár mondatból álló reklámdumát. Máskülönben unott pofával ülhetnék egész nap, nézegetve különféle webshopok ajánlatait, várva, hogy a sült galamb a számba repüljön. Az eredményesség és hatékonyság tetteket vesz igénybe. Nem mondom, hogy mostanra minden álmom valóra vált. De ilyenkor legalább úgy érzi az ember, hogy újra elért valami jó dolgot az életben.

Az eddigi leggyorsabban növekvő nézettségű videó(m)

Két nap alatt kétszáz megtekintéssel büszkélkedhet a B&W P3 fejhallgató bemutató videója. A képi világhoz semmi közöm, viszont mivel nem hétköznapi termékről van szó, gondoltam, Tom Dunmore marketing dumáját lefordítom magyarra, és átszinkronizálom a reklámot, házilag. Az eredmény egész jó lett, ahhoz képest, hogy a gépem zúgását és Fanni gépelését eleinte még hallottam a monitor fülesből. Persze ha állítunk egy kicsit a hangerőn, be tudjuk szabályozni, hogy csak a karakterisztikának (ami jelen eseteben bab-alakú) megfelelő tartományban halljuk a beszédet. Felvételhez egy shock mount nélküli Audio-Technica AT2020 mikrofon, és egy M-Audio Fast Track MKII USB-s interfész volt segítségemre. A mikrofont egy teljesen hétköznapi állványra helyeztem, használtam popfiltert is, máskülönben elég viccesen, puffogva hallatszottak volna egyes mássalhangzók.  A mikrofon és interfész közti összekötést egy viszonylag jó minőségű, Neutrik csatlakozófejes Klotz XLR kábellel valósítottam meg, a három méteres, szerelt zsinór került kb. 6 ezer forintba került. Aszonták hogy ha vigyázok rá, 30 év múlva is kábel marad, majd kiderül :-). A hangsávot Magix Music Maker 12 szoftverrel rögzítettem, nem kell kiröhögni, régi PC-m van és nem fut rajta a Pro Tools. Ez majd valamikor változni fog. Helyenként kivágtam a felesleges lélegzetvételeket, pontosabban csak le lettek halkítva, apró vágásokat kellett csinálni a nagy orrú bácsi beszédénél is. Akik ismernek, velem együtt jót nevettek a szakértő erősen orbánviktorosra sikerült hangszínén, akik nem ismernek, talán nem állapították meg egyből, hogy őt is én szinkronizáltam :-). Ez van, amikor senki se hajlandó segíteni, brühühühü, de legalább megoldottam.
Amit mindenképp javaslok mindenkinek (bár a rutinosak ezt nyilván tudják), felvétel előtt érdemes meginni egy bő pohár vizet, az voltaképp „megolajozza” a hangszálakat. Nekem legalábbis kellett a dolog, a három deci víz előtt Louis Armstrong voltam a végső anyaghoz képest. A hangsávot és a videót Power Director 10-zel konvertáltam le, a csatornák minősége 172 kbps, azért nem használtam nagyobb értéket, mert YouTube-nál igazából ez is elegendő. Majd az éneksávokat, amiket komolyabb forrásról vissza lehet hallgatni, azokat fogom lossless-ben rögzíteni. Amikor az orros bácsi beszél, oda tettem gépileg egy kis akusztikát, a legtöbb hangfalon csak halványan érezni, tehát bevált. Különösen akkor érezni a különbséget, ha közvetlenül előtte meghallgatjátok az egyik előző felvételt. Itt még az MB3K mikrofonnal, popfilter nélkül dolgoztam.

A képre kattintva megtekintheted a videót