Címke: bowers

Árvíz meg minden

Szombaton az összes álló hangfalat fel kellett vinnünk a középső emeletre, nehogy bajuk essen az árvíztől. No nem mint ha a Duna elérne a Hegedűs Gyula utcáig, de egy túlnyomás okozta csőtörés igencsak elöntené az utcát. Szóval pakolásztunk, meg mellette a szokásos bolti teendőimet csináltam. Jövő héten ellátogatunk a Bank Centerbe, a B&W-t kell majd promótálnom, vagyis jobban mondva reklámoznom. 10-től d.u. 6-ig egy kollégámmal fogunk ácsorogni egy kis standon, ahol az arra járó érdeklődőknek meg kell mutatnunk hogy miért is király dolog egy 600 eurós iPod dokkoló hangrendszer, vagy egy 400 eurós számítógépes hangfalpár. Szkeptikusnak tűnök, de ez nem igaz, valójában lelkesen várom a keddet és a szerdát, mert már rég voltam nyilvánosság előtt és nem tudom, hogy képes leszek-e kezelni a helyzetet. Na mindegy, majd küldök képet ahogy fekete gatyában és ingben feszítek egy ilyen társaságában:

bw_zeppelin

Nemsokára készen van a forgatókönyvhöz készített treatment. De inkább majd akkor szólok, ha tényleg elkészül. Amúgy az árvizes dologról eszembe jutott egy korábbi álmom, amikor Budapestet elöntötte a víz és az Annex falára emléktáblát tettek: ILYEN VOLT.

Az első lejárt uszodabérlet

2012. 10.12, hazafelé

Várom a hétvégét, ez a hét a vártnál jobban kifárasztott. Pont lejárt az uszodabérlet, szombatig biztos, hogy nem kerülök medence közelbe. Na de akkor… meglesz talán két óra folyamatos evickélés? Múlt héten sikerült másfél órát leúszni, még a vihar sem szakíthatott félbe, pedig a mennyezeten himbálózó reflektorok nem nyújtottak biztató látványt. Akárhogy is, a hétvégi úszásom könnyen behelyettesíthető az élet bármelyik célkitűzésével. Általában ha valami olyat akarunk, ami a megszokottnál nagyobb erőbefektetést igényel, a vártnál több akadállyal fogunk találkozni. Például, elhatároztam, hogy egy óránál mindenképp többet úszok: mondjuk, két órát! A 45. perc környékén olyan irdatlan vihar támadt a sátor körül, hogy majd összetojtam magam – a kupola többszörösére erősítette a mennydörgéseket és a gumifalra csapódó esővíz valóságos robajt produkált. Ettől függetlenül sikerült a másfél óra, mert magamnak akartam bizonyítani – elég volt a lustaságból! És jól esett az a kilencven percnyi testmozgás. Lehetett volna akár százhúsz is, de most legalább van újabb célkitűzés: következő alkalommal legyen százhúsz perc! Szilvia, a főnököm felesége, felajánlotta, hogy a videós fordításaimért (Bowers P3, Zeppelin Air és hasonlók) megajándékoz egy P5 vagy P3 fejhallgatóval, amelyik számomra szimpatikusabb. Hebegve reagáltam, de sikerült végül kinyögni, hogy egyiket se kérem. Ekkor Szilvia arcán egy pillanatra döbbenettel vegyült sértődöttség suhant át, aztán helyesbítettem: inkább valami mást kérek! Így aztán munkám gyümölcse egy Bowers & Wilkins hangfalállvány lett, a kis Jamo C 603 sötét alma szépségeimnek. És így mindketten örülünk. Azért rendes tőle, hogy ilyen nagylelkű. Mármint a P5 majdnem annyiba kerül, mint egy havi fizetésem, ő mégis mosolyogva felajánlotta. Ilyenkor jó érzéssel tölt el, hogy az átlagnál nagyobb figyelmet szentelek a munkáimnak és igenis, hétvégén is beállok a mikrofon elé, hogy megcsináljam azt az átkozott, pár mondatból álló reklámdumát. Máskülönben unott pofával ülhetnék egész nap, nézegetve különféle webshopok ajánlatait, várva, hogy a sült galamb a számba repüljön. Az eredményesség és hatékonyság tetteket vesz igénybe. Nem mondom, hogy mostanra minden álmom valóra vált. De ilyenkor legalább úgy érzi az ember, hogy újra elért valami jó dolgot az életben.