Eddig tartott az Annexes munkaviszonyom. Mától a Házimozi Stúdió csapatát erősítem. Ma reggel elmentem aláírni a papírokat. A kollégák komolyak voltak, de elejtettek egy-két udvarias mosolyt. Mielőtt kiléptem az ajtón, még vettem egy nagy levegőt. Aztán kifújtam, és ezzel lezárult a pályafutásom jelentős, első szakasza.
Annak idején kezdőként kerültem a Hegedűsbe. Semmit se tudtam a hifiről. Meg a házimoziról. És úgy egyáltalán az egész iparágról. Eltelt öt év, és szakcikkeket írok, honlapokat szerkesztek, videókat készítünk a legújabb konzumer termékekről, néhány év alatt… amennyire a magyar körülmények lehetővé teszik… sikerült a szakma kellős közepébe belecsöppenni.
Mindegy hogy mit csinálsz az életben, csak élvezettel csináld. Emlékszem, a barátnőm számára milyen lelki terhet jelentett amikor a közös együttlét helyett is inkább a munkát választottam. Megannyi túlóra, elhalasztott lehetőségek, nehéz ügyfelek, sok magyarázkodás, míg ki nem száradt már a szám a dumától. Sokszor későn értem haza, nehezteltek rám, teljesen jogosan.
Mostanra ilyen gond nincsen. Van az életem, és vagyok én, és haladunk valamerre. Az Annex olyan volt nekem a végére, mint egy vízerőmű, aminek a motorja pörög, de vizet már nem kap. És én szomjazom a vízre, én evezni járok, tetszik érteni? Isten veletek. Kezdődik egy új világ. Szétküldtem a forgatókönyvet (egyébként) féltucat ismerősömnek. Hétvégén kezdjük a forgatást. Egyelőre minden terv szerint halad.