Továbbra sincs hideg

Miközben KB a munkahelyén kis híján agyinfarktust kapott, a körúton több ember is arra gondolt, hogy vajon miért nincsen még mindig hideg? Pedig már egy ideje tél van, és most már igazán jöhetnének a szokásos mínuszok! Eközben, visszatérve a Hegedűs Gyula utcába, a szomszéd dohányboltból kinéző boltos nem az időjáráson agyalt: sokkal inkább azon gondolkozott, hogy vajon hogyan tud az előtte lévő Smart gépkocsit vezető nőszemély talpig műkörömben üzenetet írni az iPhone-ján. És ha egy nőt egy másik nő sem ért meg, az már tényleg több a soknál. A műkörmös nő egyébként 4 éven belül meghal, de még nem tudja, ráadásul a férjéről majd megtudja hogy éjszakánként kocsmázni jár meg a szomszéd nővel hetyeg. És ha ennyi nem elég, a műkörmös nő apjának unokatestvére be is fog majd menni KB munkahelyére, de addigra KB nem fog ott dolgozni.

Mire a műkörmös nő a kocsijába ül és a nemzeti dohánybolt bezár, én már rég itthon leszek, hogy írjam a cikkemet, dacolva a fáradtsággal és lelki szemeim előtt elképzelem majd írás közben, ahogy szerény mosollyal átveszem a vadonatúj canon gépemet. Miután megírom azt a fél cikket (a másik feléig leszívódik az agyam), majd megpróbálok valamit kezdeni a mosogatóban tornyosuló tányérokkal, miután végeztem velük, visszatérek majd hogy újra megmasszírozzam a billentyűzetemet, hátha több is kisül abból a bizonyos hangfal teszt-cikkből. De nem fog több kisülni, csak pár sor, mert én is ember vagyok és nekem is megvannak a korlátaim, gondolom majd. Úgyhogy szájharmonikázok egy kicsit és megragasztom azt a lámpát, amit néhány éve Elődtől kaptam karácsonyra. Ragasztás után eszembe jut majd, hogy van egy jó gondolatom, amit bele kéne írni a cikkbe. Mire a gondolatba belefogok, már fél 11 lesz, és kimegyek a Corvinhoz a párom felé, na meg kiszellőztetni a fejemet. Addigra ez a bejegyzés már rég online lesz, én meg azon fogok épp tűnődni, hogy vajon mennyi idő lehet most a Föld másik oldalán, illetve vajon hány másodpercnyi film kerül felvételre az egész bolygón, ebben a tíz percben, de kizárólag alvó emberekről? Ez már kicsit olyan, mint az Amelie. Pedig biztos vagyok benne, hogy az alvó embereket is kamerázzák.

Jé.

Egy ismerősöm/munkatársam elküldött egy részben rólam készült fotót, ami majdnem egy éve készült, és csak tíz perce tudtam meg róla, hogy létezik. Erre mondják, hogy „Hogy mik vannak, és hogy kell vigyázni!” 🙂 Lehet, hogy lesifotósok követnek? Lehet, hogy nem csak engem, hanem mindenkit lesifotósok követnek? Netalán így lesz az ember paranoiás? Mi van, ha lehúzom a vécét és pont ott néz alulról a riporter? Te jó ég… ez már agymenés. A kép egyébként nem nagy szám, részben még azt az időszakot idézi, amikor koncerteztünk a Kifogással. Te jó ég, milyen rég volt is az! Azóta nem is énekeltem. Tessék, egy kis néma ének:

Azé' a Bowers felirat befigyel.
Azé’ a Bowers felirat befigyel.

Hál’ istennek holnap pihenőnapom van, ami azt jelenti, hogy egész nap hifiket fogok tesztelni. A Pihenőnapjaimon is dolgozok, csak máshogy, mint a munkanapjaimon. Itt a tesztelés a hobbim része. A hifi tesztelés abból áll, hogy fogsz egy darab kábelt és bekötöd a rendszerbe, aztán nekiállsz fülelni, hogy változott-e a hang. Ha jó a kábel, akkor igen, megváltozik a hang. Mármint az éppen lejátszott zene hangja, a részletek. Mi most tápkábelt tesztelünk. Igen, én is azt gondoltam hogy hülyeség harmincezret (vagy még akár tízszer [!!!] többet) kiadni egy tápkábelért, mert hogy attól majd jobban szól a hifi rendszered. És ami azt illeti, tényleg másképp szóltak a zenék.