Címke: akciófilm

Milyen film az Edge of Tomorrow?

Biztonsági öveket bekapcsolni, Tom Cruise most halálit alakít (Spolier! – nem is egyszer! – Spoiler vége)! Film kritika lenne amit most írok? Lehet hogy valami olyasmi, de vegyük csak spontán vélemény kinyilvánításnak. Próbáltam számolni azokat a bizonyos haláleseteket az Edge of Tomorrow avagy „A Holnap Határa” c. filmben, de egy idő után feladtam, és persze nem is ez volt a lényeg. Nem akarom lelőni a poént, de a film alapötlete nagyon jó, érdekes, izgalmas, és talán látványos is, nem is beszélve arról a CGI-orgiáról, amit a vizuális dizájnerek megvalósítottak csaknem mindegyik képkockával. A film alappillére, hogy idegenek szállják meg a földet, és az emberiség már az utolsókat rúgja, mikor a Tom Cruise által megformált főhős váratlanul olyasmit él át, ami jó eséllyel felülírja az emberek és idegenek közti háború esélyeit. Tulajdonképpen egy klasszikus sci-fi-vel állunk szemben, ami az Oblivion-féle minimalizmustól eltérően 21. századi pörgés mellett pumpálja belénk az emberi kreativitás és az örökletes „mi lenne ha” variációk együttesét. Minden egyes szekvencia egy újabb és újabb lehetőség illetve információ morzsa, amit a néző rágcsálhat, ahogy halad előre a film. Bocsánat ha ködösen fogalmazok, de így talán konkrétabb: minél tovább nézzük az Edge of Tomorrow-t, annál többet árul el a film és annál inkább értjük, hogy miért került bizarr, mégis fantasztikus helyzetbe a főhős, aki a háború viszontagságai miatt a kezdeti gyáva csalóból egyszercsak elkeseredett, meg nem értett háborús hőssé transzformálódik. Vannak átvett, másolt elemek a díszletek között, de a film képes egy kicsit popcorn mozi üzemmódra váltani és kikapcsolni az agyunkat, így azok is önfeledt bambulással nézhetik végig, akiknek elsőre fogalma sincs a történtekről, maximum a záró képsoroknál vakargatják majd a fejüket, hogy ugyan miért történt meg mindez? Leszögezem, nekem nagyon tetszett, szinte minden, nem egy sokat mondó film, de egy érdekes szituációt tár elénk ami – mivel nem tudjuk, hogy idegenek léteznek-e egyáltalán – akár meg is történhetne a jövőben, és pont ettől válik egy kicsit érdekessé a sztori, hogy megpróbáljuk átélni azt, ami a főhőssel történik. Mindenkinek érdemes megnézni, aki kicsit is kedveli az „élien megszállós” műfajú sci-fi-ket, mindenki más pedig kukkantson bele mondjuk az I Origins-be vagy az Imitation Game-be, amikre hamarosan visszatérek, addig is nagyon kellemes hétvégét és jó napozást mindenkinek.

Szubjektív értékelés: 7,5/10

Avagy 1x vagy 2x bátran meg lehet nézni, és másodszorra is jó lesz.

Ps. Ha valaki tud ajánlani egy elgondolkodtató, naturalista és erős témájú európai filmet akkor kérem tiszteljen meg egy-két tippel a komment szekcióban, ki vagyok apadva, nem tudom mit nézzek, ezért fordulok kedves olvasóim segítségéért. Köszönöm…

Milyen az új MAD MAX?

Tegnap beültünk négy másik haverral a MOM parkba, hogy megkukkantsuk ezt az új csodát, melynek címe: MAD MAX – FURY ROAD. Nem voltak nagy elvárásaim, eltekintve attól, hogy körülöttem mindenki erről a filmről beszélt. Sokan dicsérték, az edzőtársam már négyszer is látta, és persze mivel érdekelnek a filmek, nem akartam kihagyni, szóval „miért ne?” alapon beültem rá.

A film után egyfajta csalódottságot éreztem, mivel újfent a látványdömping dominált, és valahogy a filmtől nem kaptam meg azt, amire vágytam, bármi is legyen az. Persze, megnéztem az előzetesét, tudtam, hogy milyen műfaj, tudtam, hogy mire ülök be, tehát átverve nem érezhetem magam, de attól még mondhatom, hogy ennél többre számítottam. Mi az, amiért nem köthetek bele?

A látvány. Lenyűgöző, zseniális, professzionális, etc. etc. A kameramozgás, a vágás, a mozgások, a koreográfia, a harcjelenetek, a robbantások egyszerűen mesések, gyönyörűek voltak. A díszletekről és a kocsikról nem is beszélve. Nem azzal volt bajom, hogy hogyan néz ki, hanem hogy miről szól ez a film. Nem, nyugi, nem fogok spoilerezni. Azt hiszem, nem is lenne nagyon értelme.

Charlize Theron és Tom Hardy jó színészek, alapvetően az egész gárda úgy nézett ki, mintha makulátlan produkció építőkövei lennének, a probléma csak az, hogy a forgatókönyvíró elsiklott bizonyos részletek fölött. Vagy éppenséggel túlbonyolított, túlságosan „Mad”-re akart írni néhány dialógot, ennél fogva olyan érzésem volt, mintha az egész film szellemi fogyatékos karakterekről szólna, akik vagy menekülnek, vagy pedig ölik egymást. Persze ennél összetettebb volt a történet, de lényegében a fő(bb)szereplőkkel ez történt. Dramaturgiailag nem lenne vészes a sztori, hiszen vannak nagyjából jók, és aránylag rosszak, de mivel az egész közeg egy kaotikus, élhetetlen és kegyetlen jövőképet tár elénk, igazából nem az számít, hogy ki kivel van, hanem hogy mi fog történni. És mi történik a Mad Max alatt? Végeláthatatlan akciójelenetek, orbitális csaták, frenetikus robbantások, és mikor épp nem a vér ömlik, akkor lángszóró okád a képbe, amikor pedig épp nem egy metálszólót pengetnek a kamionra akasztott elektromos gitáron (komolyan), akkor üvöltenek a V8-as motorok. Azt hiszem, mindenféle lekezelés nélkül úgy tudom összefoglalni a lényeget, ha azt írom: a Mad Max Fury Road olyan film, amiben az emberek a V8-hoz imádkoznak. Lehet érezni hogy mire gondolok? A főszereplő elvileg megőrült, gyakorlatilag inkább úgy viselkedik, mintha csak egy féleszű lenne, akire rábízhatsz mindent, feltéve ha adsz neki vizet és nem kötekszel vele, de amúgy még egy mesterlövész puskát is eldurranthatsz a füle mellett, utána csak halkan fog morogni az orra alá. Bocsánat, ez egy kicsit mégis spoiler volt.

Nem tudom, azt hiszem velem van a baj, valahogy az akciófilmek egyre kevésbé érdekelnek, ha ez az új irány, akkor inkább maradok a thriller/dráma/krimi vonal valamelyik véletlenszerű opciójában, na persze néha sci-fi is szóba jöhet, de nem ilyen… sajnálom, nekem nem tetszett.

Értékelés: 5/10

Milyen film volt a John Wick?

john-wickKeanu Reeves nem olyan rossz színész, bizonyos filmek (Constantine, Mátrix, Féktelenül) tulajdonképpen lehetővé tették számára, hogy ereje teljében, tőle minden telhetőt megtegyen a filmvásznon. A John Wick egy kicsit alacsonyabb pozícióba helyezi azt a bizonyos lécet, amit a mi Neónk már nem egyszer gondtalanul átugrott. Nem tudom, vagyis hát nem hiszem, hogy a színész csökkenő népszerűsége okozza-e a B-kategóriás John Wick-ben való főszerepet, avagy ha ló nincs, jó a középkorú bérgyilkos is? Mindegy, szóval maga a film nem rossz, de nem az a projekt, amit feltétlenül meg kell nézni az életben. Simán kihagyhatod, semmi újat nem tartogat. Gyönyörű a kép és a hang, ez 2014-ben azt hiszem nem kihívás, a karakterek kissé erőltetettek, eredeti figurák nincsenek, nekem legjobban az orosz fater jött be, aki a film komolytalanságát sokszor nagyon frappánsan meg tudta fejelni. Nem csak az a baj, hogy a Wick egy átlagos bosszútörténet. Az is baj, hogy nagyon válogatós néző vagyok és ez nem az a műfaj, nem az a sztori, ami megfog, már nem.

Értékelés: 6/10

Milyen film a Lucy?

lucyHát milyen lehetne? A filmről jól lemaradtam mikor vetítették, emlékszem, minden ismerősöm látta már engem meg a kollégámat kivéve, mert hogy mindketten súlyos munkamániásak vagyunk. Na de, a lényeg: Luc Besson stílusa valahogy hat rám, meg pár millió emberre rajtam kívül. 2014-ben is lehet rendezni valami egyedit? Lehet, ha megvannak hozzá az embereid. Ha megvan Luc Besson, a francia gazfickó, aki a Léon a profi, az Ötödik elem, a Nikita és az Angela után egyike azoknak a filmes arcoknak, akikre azt mondom, hogy ez már igen. Apró észrevételek a filmmel kapcsolatban: Luc Besson vezetéknevéhez csak egy Y-t kell hozzátenni, ahhoz, hogy… na jó, ez jelentéktelen. A francia rendőrautók, amik kényszerűen szaltóznak, majd darabokra hullanak… nem lepődünk meg rajtuk, miért nem? Mert ez egy Luc Besson film, én igazából azt reméltem, hogy Scarlett majd fehér Peugeo-t vezet, de néha tényleg túl sokat akarok. Mr. ferdeszemű antagonista amikor zenét hallgat, akkor egy Aedle VK-1 fejhallgatót használ, ami amúgy szépen néz ki, de szarul szól, és kényelmetlen. Na meg hát a szupernő, ez a Nikita és az Ötödik elem után nem is meglepő. Az alapötlet érdekes. A karakterek jók, Hollywood arcai örömmel bizonyítják rátermettségüket. Na jó, nekem nem tetszett a repülőtéri kutya nyüszítő visszavonulása, kicsit lámpalázas volt szegény élőlény, neki talán gyakorolnia kellett volna a szerepét. Jézusom, nehogy valaki komolyan vegye az előző mondatot. A képi világ hú. Nagyon hú, de inkább vazze. A hang szintén bahh, de inkább huhh. A vágások mérnöki pontosságúak, a zenék is igazából kifogástalanok. Ez a film egy sakkmérkőzés a néző ellen, nem is, inkább mentális boxmeccs, az első tíz perc után kiütéses győzelemmel. Mielőtt nagyon ködösen záródna mai posztom, a válaszom a címadó kérdésre: nagyon jó film a Lucy. Szerintem. Mi emberek meg jó hülyék, hogy csak 10%-on üzemeltetjük az agyunkat. Gondoljunk csak bele… 20%-kal lehet, hogy soha többé nem írnék hülye blogbejegyzéseket? Így meg a hülye blogbejegyzések még tovább hülyítenek mindenkit, akik elolvassák. Na azért nem minden blogbejegyzés hülyeség, mint ahogy ez sem, hiszen van üzenet: meg kell nézni ezt a filmet!!

Értékelés: 8/10

Milyen film a Mátrix?

matrixAki már látta, az az esetek 99%-ában elismeri, hogy hibátlan. A maradék 1% csak azért mond nemet, mert eleve a sci-fi műfaj nem felel meg az ízlésének. Mi értelme van véleményt alkotnom egy filmről, ami amúgy is kultmozi, lerágott csont, és mindenki kívülről fújja? Nincsen feltétlenül értelme. Ez csak egy film, amiről csak valaki véleményt alkot. Mégis írok róla pár sort, hiszen a Mátrix számomra épp annyira meghatározó élményt adott, mint másoknak amikor a hetvenes években megnézték a Keresztapát, a Nyolcadik utast, vagy a Taxisofőrt. Tizenhárom évesen láttam életemben először, akkoriban majdnem pontosan olyan CRT monitorom volt, mint Neónak, megállás nélkül nyúztam a számítógépes játékokat napi 4-5 órában, és úgy gondoltam, én majd az informatikának fogom áldozni az életemet. Nem így történt, azóta a konzumer szórakoztató elektronika lett érdeklődésem fő tárgya. Egy valami viszont nem változott (ahogy Morpheus mondaná; some things change, some things don’t. Mi volt az első film, amit megvásároltam Blu-ray lemezen? A Mátrix. Megvolt már azzal a foszlós, első generációs papír DVD tokkal is. Melyik filmet láttam legtöbbször életemben? A Mátrixot. Évente 1x megnézem. A forgatókönyvírói tanfolyamon oktatónk, Kolozsi László többször is felhozta példaként a Mátrixot. Etalon, nem is vitás. Valószínűleg aki ezt a bejegyzést olvassa, már az is látta a filmet, de ha nem látta, uhh. 🙂 Szóval minden képkocka a helyén volt, a kameramozgás, a speciális effektusok, a zene (utóbbi kettő Oscar-t is kapott, csak úgy, mint hangra és vágásra), de még a történet is hordozott egyfajta egyediséget. Izgalmas, elgondolkodtató, misztikus, látványos, meg ilyenek. Kár, hogy a 2. és 3. rész nem adta tovább pontosan azt a hangulatot, és hogy a lezáró epizódra ellaposodtak a dialógusok, valamint Smith karaktere is inkább viccessé vált, mintegy kiparodizálva az első rész végére kialakult vészjósló jelleget. Mindegy, ettől függetlenül sokat tanultam ettől a filmtől, és sokan másoltak is róla, amatőröktől kezdve az elismert filmesekig, megannyi továbbgondolt munka született, a vizuális effektusok új irányba gördítették a képalkotást, a Wachowski testvérek meg jól meggazdagodtak. Nem is értékelem, minek? Tökéletes, és kész.

Péntek esti film: End Of Watch

end of watchA kézikamerás filmek reneszánszát éljük, mondhatnám, de nem lenne igazam, mert időnként így is, úgyis jönnek lötyögős képű, valósághű, „olyan mint ha kézikamerával lett volna felvéve” – jellegű filmek. A horrortól a drámán keresztül az akcióig szinte minden műfajban láttunk már ilyet, és volt ami bejött, volt ami nem, de én személy szerint olyat még nem láttam, ami két rendőrről szól volna. Brian és Z LA utcáin sertepertélnek nagy serényen, szétlövik a ganxtákat, lebuktatják a kokósokat, miegymás, egyszóval a legdurvább események sodrásában láthatjuk őket. Túlzás nélkül, egy-két ponton hangosan káromkodtam a filmen. A jó film mércéjét nehéz megfogalmazni, de szerintem ez az End Of Watch ha nem is kiváló, mindenképpen nagyon, nagyon jónak számít a maga kategóriájában. Az izgalmakat nem folyamatos tűzharcokkal és autós üldözésekkel töltik ki, hanem life-like patthelyzetekkel, és ettől ez a film egy pillanatra se lesz unalmas, ráadásul a karaktereket jól eltalálták, a kép is egész jó – ahhoz képest, hogy „kézikamerával” vették fel. A hang pedig kifogástalan, persze ezt 2013-ban elvárhatjuk, vagy nem? Ajánlom azoknak, akik szeretnének nézni egy nem annyira hálivúdi, te mégis echte hálivúdi akciófilmet nézni, és megtudni, hogy milyen szar a rendőrök munkája.

Értékelés: 7,5/10

Erőszakik – vélemény, de csak röviden

Szubjektív, kinek igen, kinek nem, de ha megkérdeznek, nekem hogy tetszett az Erőszakik, azt mondom, igen, jó volt. A folyamatos káromkodások miatt több ismerősöm elítélte a filmet, holott az események hátterében komoly teológiai vita alakul ki. A színjáték pedig olyan, ami az európai filmiparhoz mérten is bőven elfogadható. Először divx változatban láttam, aztán mikor megszereztem DVD-n, újra megnéztem, először fülessel, eredeti hanggal, aztán sztereó hangrendszeren, magyar szinkronnal. Manapság sajnos kevés filmre mondhatjuk azt, hogy a szinkronstúdió kitűnő munkát végez velük, az Erőszakik esetében azonban nincs probléma. Jó a keverés, megmaradnak kristálytisztán a Bruges (ejtsd: Brűzs) városában néha elsuhanó turisták léptei, az esti, nyugodt bárokban duruzsoló háttérmuzsika. Ha már kitértem a hangra, szintén (legalább is a port.hu és hasonló helyeken komoly egzisztenciával bíró látogatók) sokat vitatott a film háttérzenéje, egyesek szerint nem kellően pörgős, túlságosan nyugodt. És emiatt sokan nem kerültek, mármint a szomorú nézők, kellően feszült helyzetbe. Hát nem azért, de a lelki terror mellett nekem épp hogy bejött ez a nyugis, középkorra hajazó lágy, balladaszerű aláfestés – ez nagyon fontos hangulatot pecsétel a cselekményre, ami egyébként két bérgyilkos körül szövődik. Ray és Ken, akiket a nagyfőnök Harry Bruges-be küldött, azt a feladatot kapták, hogy bújjanak meg egy darabig ebben a történelmi belga városban és nézzenek körül, a sok meló után jöhet egy kis sightseeing. Persze rövidesen kiderül, miért pont „fucking” Bruges-be szállásolták hőseinket, akiknek egyébként dialógusa nekem gyakran a Tartantino filmeket juttatta eszembe. Vannak helyenként igen fanyar, keserű poénok, Colin Farell épp annyira hiteles, amennyire kell, a valós életben is drogproblémákkal küzdő színész ezúttal felszínre hozhatta a labilis életkörülmények okozta tapasztalatokat. Apró érdekesség, hogy Ken-t már láthattuk a Harry Potter részekben Rémszem Mordon professzorként, Harry-t, a mérges nagyfőnököt pedig Voldemort nagyúrként. Ezúttal mágia nincs, a pisztolyok keveset dördülnek, de ez a pár dörrenés is drasztikusan szorít egyet a tetőpontig, a megoldásnál pedig hullani kezd a hó Bruges utcáin. Colin és Ralph őrülten szórakoztató akcentusa miatt csak angolul ajánlom megnézni.

Ne lőj, vagy lövök!