Minden nap figyelem az embereket, akik utaznak körülöttem a buszon, metrón, villamoson, és azt látom, hogy sokakban felesleges feszültség lappang. Persze a felhalmozódott negatív gondolatszenny okozója számos dolog lehet, amiről talán fogalmam sincs. Lehet, hogy a legtöbb ember tényleg bal lábbal kel, mint ahogy én is szoktam. Lehet, hogy velem szemben, a fennhangon káromkodó középkorú hölgyet épp megcsalta a férje, vagy a szomszéd cigifüstjét szívja hetek óta. Néha amikor csak rápillantok ezekre a feldúlt, önmarcangoló arcokra, eszembe jutnak saját negatív pillanataim, mert hogy én is aggódok, és feszengem, mint a legtöbb ember a Földön. Van azonban pár dolog, amiket ha észben tartok, a feszültség csökken, vagy ami még jobb, elillan. Ha nem értesz velem egyet, akkor lapozz tovább, vagy csukd be a posztot és keress számodra érdekesebb témát. Nem aranyszabályokat írok le. Csak észrevételeket, hátha valakinek hasznos lehet bármelyikük. Ha érdekel a véleményem, vagy ha kiegészítenéd a mondandómat, akkor viszont olvass tovább. Akár kommentelhetsz is a végén. Én a következő „stresszűző” tevékenységeket gyakorlom rendszeresen, és azt kell mondjam, beváltak:
1. Szembenézni saját magaddal
Figyelj arra, hogy mit gondolsz éppen, ismételd el magadban azokat a foszlányokat, amiket az imént kimondott a fejedben duruzsoló hang! Ébreszd rá saját magad, hogy mindezt az egód harsogta, és vedd fontolóra, hogy feltétlenül idegörlő problémával nézel-e szembe? Tedd fel a kérdést: mi lehet a legrosszabb, ami történhet emiatt? Ha megadod magadnak a választ, már eleve tárgyilagosabban fogsz viszonyulni az idegességed tárgyához. Az egész lényege, hogy urald az érzéseidet. Ez nagyon nehéz tud néha lenni, tudom, nekem is az. Ha viszont kellően odafigyelek magamra, akkor gyakran egy pillanat műve alatt ki tudom kapcsolni ezt a rossz érzést. Másnak is bevált. Csak egy döntés: ideges maradsz, vagy megnyugszol?
2. Ne csak álmodozz a kikapcsolódásról: kapcsolódj ki tényleg!
Heti háromszor eljárok edzeni, nem azért, hogy izmosabb legyek, hanem azért, mert ez az, ami engem személy szerint ki tud kapcsolni, még ha egy órácskára is. A test fizikai terhelése bámulatos pszichikai hatásokat gyakorolt rám, pozitív eredménnyel, természetesen. Nálam sokkal okosabb emberek, biológusok, sportoktatók és mozgásszakértők megállapították már millió alkalommal, és tonnányi netes cikket írtak arról, hogy a testmozgástól alapvetően jobbnak érezhetjük magunkat mind rövid, mind hosszú távon. De nem kell feltétlenül sportembernek lenned, csak keresd meg azt az egy tevékenységet, amit szívesen csinálnál. Keress egy olyan tevékenységet, amit haszontalannak és idegőrlőnek érzel, és tegyél egy próbát: cseréld le arra, ami ténylegesen kikapcsol agyilag. Szánj időt a gondolataid elűzésére, legyen hetente több olyan alkalom is, amikor mindenki békén hagy, nem gondolsz semmire, legyen ez akár egy szigetkör, akár meditáció, akár egy jó kaja főzése. Nem gépek vagyunk, élőlények vagyunk, és mint mindent, az elménket is karban kell tartani, amit legegyszerűbben a kellő időben ráfordított „chill” szessönökkel érhetünk el.
3. Figyelj oda másokra, hagyj fel egy pillanatra az önzéssel!
A legjobb barátaim azért a legjobb barátaim, mert mindig meghallgatnak. Szeretem azokat az embereket, akik figyelmesek, én viszont arra lettem figyelmes, hogy ilyen emberből kevés van. A legtöbben csak a saját gondolataikat szajkózzák. Elsőre, és másodszorra is unalmas lehet, amikor valaki huszadjára is ugyanazzal a mondókával áll eléd. De biztos, hogy csak süket dumával traktálnak? Kicsit lépj túl a saját egódon, és figyelj jobban arra, amit az illető mond! Még az is lehet, hogy beszéltetés helyett beszélgetni tudtok majd! Hidd el, az illető hálás lesz érte, és az agyadat is kicsit dolgoztathatod ahelyett, hogy üresjáratban puffognál valami frusztráló részleten leragadva.
4. Szeresd, amit csinálsz!
Minden reggel megállunk a kollégámmal egy pékség előtt, ahol az eladó hölgy búval bélelt arccal fogad minket. Egy alkalommal kiderült, hogy kifejezetten unja a munkáját, és semmi kedve nincsen ott lenni a fülledt levegőben, körbevéve agyoncukrozott süteményekkel. Hosszú hónapokig nekem is volt hasonló gondom, mert egyszer csak rájöttem, hogy nem szeretem a munkámat. Végül kerestem egy másik munkahelyet, azóta nincs ilyen gondom. Csak úgy szeretheted meg azt, amit csinálsz, ha cselekedsz is annak érdekében, hogy közelebb kerülj ahhoz a tevékenységhez. Próbáltam másképp elérni, de nem sikerült. Talán sokat kell küzdeni azért hogy oda jussunk, ahova szeretnénk, de minden erőfeszítés megéri. Apámtól megtanultam egy életre: mindegy, hogy mit csinálsz, csak szeresd!
5. Mosolyogj!
Ha semmi sem segít, csak mosolyogj. Néha én is tömeggyilkossá változnék a 4/6-os villamoson, a tömeg, a lusta emberek és a lábamon taposó cipők miatt. Ilyenkor mindig veszek egy nagy levegőt, elindítok valami kellemes zenét a fülesemen, és mosolygok magam elé. Innentől kezdve még akkor is mosolygok, ha le akarok szállni, és valahogy (én sem értem, miért) ha jókedvűen szeretnék átférkőzni a tömegen, valahogy segítőkészebbnek tűnik mindenki. Ha Mosolyogsz, azzal az agyadban is pozitív irányba billentheted a mérleget, ami már (szerintem) fél siker.
Ha mindezeket minden nap gyakorlod kicsit, sokkal kevesebbet fogsz idegeskedni, nekem legalábbis ez az öt dolog kellett, hogy jobban odafigyeljek a külvilágra ahelyett, hogy magamat sajnálnám és folyamatosan negatív gondolatokkal bombáznám agy agyam. Nem értesz velem egyet? Kiegészítenéd a mondandómat? Nagyon helyes, kérlek, kommentelj! Kellemes hosszú hétvégét mindenkinek!
