Már régóta fejemben volt egy hangfalas motívum, de sose voltam annyira jó rajzoló ahhoz hogy ezt esetleg egy pólóra nyomtatva magamon merjem viselni. Még középiskolás koromból ismertem Szabó Cseke Mózest-t, aki volt olyan kedves és lerajzolta az elképzelésemet. Az eredeti képfájlon nem ennyire piros a csávó bőre, de a lényeg azthiszem így is átjön 🙂
A hifista világ újabb agyszüleménye, hogy különféle USB kábeleket gyártanak mindenféle rézből meg spéci árnyékolásokkal. Aztán azt mondják, hogy ezektől drámai mértékben függ a teljesítménye a hangrendszerednek. Tehát van egy százezer forintos fejhallgatód, és egy százezer forintos DAC-od. Elképzelhető, hogy a párszáz forintos USB kábel nem elég jó párosítás ezekhez? Nem cáfolom meg, amit nálam okosabb emberek állítottak. De azért tettem egy kísérletet.
Kölcsönkaptam a következő hifi eszközöket egy alapos meghallgatás erejéig: AKG Q 701 referencia fejhallgató, Lehmann audio Linear USB DAC, és két USB A-B típusú kábel. Nem tudom, mivel lehetett a gond: a számítógépemmel, a forrásanyaggal, vagy a lejátszó programmal? Valószínűleg ez jó ideig nem derül ki, a lényeg, hogy én istenbiza semmi különbséget nem hallottam a kábelek között. Pedig az egyik (Banridge aranyozott csatlakozófejjel, meg lehet kapni 3-5000 Ft között) tizedannyiba (!) került, mint a másik (Vertere D-Fi USB kábel, kb. 50.000 Ft-ért vesztegetik). Szánt szándékkal vaktesztet végeztem, Fanni cserélgette a kábeleket miközben én neki háttal próbáltam megtippelni, hogy melyik zsinórt használom éppen a PC és a DAC között. Három CD-minőségű zeneszámot hallgattam meg, 5 x egymás után és a 15 próbálkozásból mindössze egyet sikerült eltalálnom. Valószínűleg azt is véletlenül. Persze a nagyon megrögzött audiofilek azt állítják hogy az sem mindegy, milyen lejátszó programot használunk. Na én azt hiszem, ilyen mélyre még jó darabig nem ásom le magam… hozzá kell tennem, hogy ez a fejhallgató alapból olyan jól szól a Lehmannal hogy lepisilem a bokámat örömömben. Ezen a konfiguráción nem lehet, meg szerintem felesleges tuningolni. Szóval elnézést, de egyelőre nem tudom megválaszolni a fenti kérdést. Ha valakinek sikerül megmagyarázni, hogy miért kérnek el egy kábelért 300.000 Ft-ot és a fogyasztónak miért jó az ha egy kábelre elkölt ennyit… akkor kérem, írjon az illető.
Csaknem egy teljes éve használom a Jamo C 603 állványos hangsugárzót. Úgy döntöttem, leírom a róla kialakult véleményemet, tapasztalataimat, mert tudom, hogy a Jamo hangfalakról, különösen itt Magyarországon csak nagyon kevés az igazi, hiteles vélemény, amit igazi felhasználók fogalmaznak róluk, igazi meghallgatás után. Ezt a cikket főleg azoknak ajánlom, akik 100.000 Ft/pár árkategóriában szeretnének hozzájutni egy nagyon könnyen hajtható, kimondottan élő, hangszeres zenék hallgatására tervezett hangdobozhoz. A teljes cikk itt, a blogomon elolvasható. Klikkelj a lenti „Folytatás” feliratra az olvasáshoz!
Jamo C 603 hangfal teszt részletei…
Nemrégiben újabb fejhallgatós kritika, vélemény, vagy inkább szakcikk jelent meg az Audio & Vision Online oldalán, ezúttal a német Sennheiser csúcskategóriás vezeték nélküli fülesét vették célba. Érdekes cikk, ajánlom minden füles-és zene/hangminőség rajongónak. Elég drága cucc, viszont érdekes hogy ma már ilyenre is képesek a gyártók. A Sennheiser RS 220 teszt IDE kattintva olvasható!
Fülben marad, az fix! – Skullcandy FIX fülhallgató teszt
Az extrém kinézetű fülesek készítésében jártas amerikai gyártó újabb aprósággal bővítette egyébként is tarka fülhallgató kínálatát – az új modell rendhagyó módon FIX névre hallgat. Kíváncsian vártuk, hogy megérkezzen szerkesztőségünkbe az apróság… várakozásunk végéhez ért, lássuk hát a tesztet!
8:30 – Felkelek. A pihenőnapok jellemző pillanata az ébredés, ilyenkor nem csörög a vekker, szinte zavar. Ránézek az órára, és tudom, hogy ebben a pillanatban indul a pesti busz. De én nem vagyok rajta! Ajjaj, elkéstem a munkából, nekem végem. Ja de ma pihenni fogok… Igen, megtehetem! Csütörtök van, és pihenek! Váááá mekkora állatság!
Lemegyek elvégezni a vizelés, ásítás és fogmosás szertartásos tevékenységet. Közben felkel a nap. A felkelő nap házában mosom a fogam, közben dubstep.fm stream szól. Az internetrádiót bekapcsoltam, de még mindig nem esik le, hogy a fenti óra rosszul járt és valóban még csak 7:05 van.
7:10 – zenét hallgatok és böngészni kezdek. Steve Jobs neve az első, agyilag befogadott információja e napnak. Végigolvasom néhány portál gyászjelentését, megnézem a Stanfordos videót. Öt percig bámulok ki a fejemből, aztán úgy döntök, megnézem a Rio c. rajzfilmet. Amiben a kék papagáj van, igen azt. Nem, még nem végeztem a Fellini-filmekkel. Igen, végig akarom nézni az összeset. Igen, csak azért nézem meg a Rio-t, mert rohadtul megtehetem, ha már pihenőnapom van.
11:55 – éhes vagyok. Lesétálok a boltba, a psp-m Kőbányán maradt, úgyhogy séta közben csendben gondolkozom a Rio után megnézett Fehér Sejk eseményein. A boltba érve öt percig bolyongok, végül veszek bolognai szószt, hagymát, paprikát, paradicsomot, kolbászt, tésztát, rizst, grill-csirke combot, sóskiflit és túrós pitét – egyszóval csupa olyat, ami szükséges egy kiadós reggelihez és ebédhez, illetve a hétvégi vacsorákhoz. A parton ülve benyomom a pite-kifli-comb kombót, felmegyek a kis közérthez és veszek egy rekesz ásványvizet. Időközben kisüt a nap és leizzadok, míg hazaérek.
12:40 – kifőzöm a rizst, üvölt a rádió, ez amolyan csendes tombolás, mert az ablakok zárva vannak – kivéve a konyhait. A felaprított húst és zöldségeket besöpröm a serpenyőbe, a rizst leöntöm szósszal, az egészet összekeverem és megint jóllakom 400 Forintból. Felmegyek énekelni.
15:00 – berekedtem.
17:00 – elkezdem nézni a bikaborjakat.
21:23 – jött egy sms. Megint énekelek.
23:13 – Ennyi volt a pihenőnap, kiteregetem a kedvenc ingem, előkészítem a nadrágot, ha netalántán holnap reggel futni indulnék, megírom a nap eseményeit és rájövök, hogy el kéne intézni a személyi igazolványomat, amire másfél hónapja várok. Meg át kell regisztrálni a blog domain címét, mert hétvégén is elszállt. Meg kitakarítani a boltot. Ajjj nem könnyű!!!…..