Régen volt két kitűzőm, és az egyikre az volt írva hogy „Pesti vagyok” a másikra pedig hogy „Hülye Pesti”. Mikor elszakadt a fekete tarisznyám, megváltam a kitűzőimtől is. Volt közöttük olyan, ami sárga mosolygós arc volt, vagyis nevezzük nevén a dolgokat, Smiley, és volt olyan is, aminek műszaki vagy számítógépes vonatkozása volt. De ez már a múlt, a mostani tarisznyámon nincsen egy kitűző sem, pedig a fejemben több ezer közül tudnám kiválasztani az oda megfelelőt. A két pesti kitűzőt visszatenném például, csak azt írnám rá: Pestiek vagyunk, Hülye Pestiek, és nem lenne ebben cinizmus, mert a környezetemben mindenkiben van egy kis egészséges hülyeség. Vagy kevésbé egészséges, főleg, ha eszembe jut, amikor ültem a 4-6os villamoson és felszállt két cigány lány, lehettek max. 13 évesek. Mellettem ült egy középkorú hölgy és a cigány lány rászólt a tőlük megszokott hanghordozással, hogy „ne haraguggyon, ide űlhetek? Mer terhes vagyok”. A Nő ránézett és kérdezte, hogy most viccel? Erre a cigány csaj csak kajánul vigyorgott és várta az ő kis igényelt ülését. A Nő megrázta a fejét és kinézett az ablakon, erre a cigány kiscsaj felhorkant, mondván hogy „ezt nem hiszem el”, majd vihogva továbbmentek a villamos másik végébe. Pestiek vagyunk, hülye pestiek. Mai napig nem jöttem rá, hogy mi a Parlament célja, hogy miért van ott, és hogy mi célja a benne lévő embereknek. Gondolom innen irányítják az országot, de az elégedetlen nép pont az ellenkezőt panaszolja. Valahogy amióta tudok írni és olvasni, mindenhol csak azt hallom és látom, hogy az emberek szenvednek, és az egyetlen, aki tehet erről, az a párt meg az ország. Akkor minek van itt a parlament? Robbantsuk fel, és kész! Ja bocsánat, nem robbanthatjuk fel… ahhoz túl hülyék vagyunk, hogy robbanóanyagot gyártsunk, az okos emberek már mind elhagyták az országot. Volt itt annyira okos ember is, aki részt vett az atombomba tervezésében. És ő is magyar volt, de hogy pesti volt-e, azt nem tudom. Egyébként nem minden pesti hülye. Sőt, a nagy rész normális, a hülyeséget magukban tartják. Csak az a baj, hogy néha a normális dolgokat is hülyeségnek nézik, és ugyanúgy magukban tartják azt, amit ki kéne mondaniuk. Aztán vannak olyanok, akiknél a hülyeség és az úgynevezett normális gondolat összekeverődik, ezért váltakozva lökik ki magukból, attól függ, hogy épp mit dob ki a gép. Mostanában arra gondolok, hogy kézben tartom az életemet. Arra gondolok, hogy nyáron forgatunk valami amatőr, jópofa kisfilmet. Arra is gondolok, hogy művészfilmet kéne forgatnom a pesti életről. Gondolok én sokmindenre, de ezekre nagyon sokszor. Már előre látom a kommenteket a YouTube ablak alatt, hogy nézzétek, egy újabb Pesti Hülye. És ennek soha sincs vége. Kérdem én, mi a probléma? A probléma valójában az, hogy nincs probléma. És a problémamentességben az emberek félni kezdenek, és elkezdik generálni az ostoba, sértődős, okoskodó, kapzsi, fontoskodó, bölcsészkedő meg még ezerféle gondolatokat. Ki érti ezt, mert én nem.