Írom második könyvem

Más lesz, mint az első volt, de lássuk be, képtelenség volna két megegyező könyvet írni. Más lesz témában, történésben, hangulatilag… talán annyi közös lesz hogy mindkettő magyarul íródott. Az elsőt három-négy éve kezdtem lepötyögni, azonban kisebb-nagyobb kihagyásokkal az egy-két hónapos munka egy-két esztendőig húzódott. Ezért a 2006-ban útjára indult Tűnés (első címötlet: Fuss az életedért!) ha minden igaz, 2010-ben elérhető lesz az olvasók számára – előre is köszönöm, D.
A második könyvem ugyanott, Enterchom városában játszódik (egy darabig), azonban nem fog egyértelműen kiderülni, hogy időrendileg a Tűnésben leírt végső robbanás előtt vagy után. A korábban megfogalmazott, romlott, barátságtalan városkörnyezetnek ezúttal egy élénkebb, hétköznapi oldalát tapasztalhatjuk, maga a világ, mely később kitárulkozik az olvasó számára, hangulatilag nagyobb skálát fog össze – ellentétben a Tűnés jellegzetes, adrenalinnal átitatott, komor, bizonytalan soraival.
Jelenleg készülő főhősöm pár évvel idősebb az érettségi előtt álló, szemtelen természetű, vakmerő srácnál. Sőt, még egy titkot elárulok: egy asztalosról van szó. De egyelőre csak ennyi :). A készülő kötet elgondolkodtató, vizuálisan tarkított tartalmakat fog az olvasó elé tárni, kevesebb akcióval, több érzelemmel – persze ne számítsatok rózsaszín takonyra – érzelem címszó alatt nem romantikára, sokkal inkább megható(vagy hökkentő) jelenetekre gondolok. Ezúttal nem állnak rejtélyek a főhős háta mögött, és tudatmódosításra sem kerül sor (helyette lesz más :P), azonban a történet előrehaladásával egyre érthetőbbé, „megdöbbentőbbé” válik a végkifejlet. Itt azért lesz romantika – de nem túl sok :D. Ez a végső állapot már a könyv első pillanatától lappang az általam leírt környezetben, de csak a legutolsó jelenethez érve döbbenünk rá:
minden összefüggött.

Aki ezen bejegyzéshez kommentet ír, automatikusan felkerül a dedikált példányok listájára :)
Aki ezen bejegyzéshez kommentet ír, automatikusan felkerül a dedikált példányok listájára 🙂

Nagyvárosi katasztrófa

A Nyugati tér ma felettébb kihalt. A négyeshatos villamosnak sincs kedve tovább menni, dacol, hátha jön legalább egy utas. Azonban sehol sincs ember. A patikából árad az a természetellenes illat, amit rágógumikon is lehet érezni, a vegyesbolt ajtaja nyitva áll, mint ha okkal rakták volna ki a „rögtön jövök!” táblát. A közlekedési lámpák üzemelnek, kissé bátortalanul ugyan – elvégre ők sem tudják mire vélni a helyzetet – mindenesetre végzik a dolgukat, három szín váltakozásához nem kell nagy tudás. Az ég felhőtlen, a nap kíváncsian kukkol végig egészen a Visegrádi utca sarkától az Oktogonig, olykor be-betekintve egy háztömb mögé, de még mindig semmi. Szél se fúj, a Posta népszerű ajtónálló (vagy inkább fekvő)  hajléktalanja sem mutatkozik. Ráadásul a pocsolyák inkább kocsonyának hatnak: mozdulni sem mernek ebben a nagy némaságban. Zöld fényű, kirakati neoncsövek égnek annál a híres szoláriumüzletnél, ahol most féláron kaphat bárki bőrrákot. Legalább nem szivárog az aluljáró ismerős bűze, mi több, ember híján cigarettacsikkeket se cipel a szellő. Szinte idegesítő ez a pátoszi csend.
Ekkor váratlanul egy óriási nagy kéz suhan el a Margit-híd és a Vintage gitárbolt között, s bekövetkezik a katasztrófa: A nap zuhanni kezd és bezúzza a nyugati pályaudvar gondosan megmunkált tetőlemezeit. Egy velőtrázó sikoly rázza meg a tájat, aztán gyermeki kacaj és szapora léptek. Mikor kialszik a nap, kinyílik az ajtó, az eddigieknél is félelmetesebb hang söpör végig mindenen:
– SZANDIKA!!! MONDTAM HOGY HAGYD BÉKÉN A K**VA MAKETTASZTALOMAT

...Látványosat alkotni olyan, mint hangosan szeretkezni...
..."Látványosat alkotni olyan, mint hangosan szeretkezni"...

Isteni Sport

A sport annyit ad, amennyit törődsz vele. Nem… fogalmazzunk inkább úgy, amennyit adsz a sportnak, annyit törődik veled. Bár ez ugyanaz. Viszont a sport hat rád. Sőt. Hat az életedre. Nem csak arra a pillanatra, amikor csinálod, hanem a későbbiekben is meghálálja, hogy foglalkoztál vele. Mint álmaink barátnője, persze nem teljesen, csak hasonlóan. A sport élet. Az élet akkor élet, ha sportolsz is, tehát az élet önmagában nem sport. A sport pozitív. Tudományosan is, gondolj csak az endorfinra, példának okáért. A sport egy élményt ad. Miközben teszed, érezni fogod, amint életre kelsz. Mint ha más állapotokban nem is lettél volna aktív. Mint ha poraiból újjáéledő hulla volnál, barátom, az a sport! A sport folytonos. Attól, mert belekóstolsz, még nem győz meg. Neked is meg kell Őt győznöd, hiszen elhatároztad magad, nem? A szíved sem csak egyet dobban, aztán élsz, ameddig jól esik – a szíved is rendszeresen mozog benned, hogy keringtesse a vért. Így aztán a sportnak is kell adni lehetőséget a lüktetésre. Csináld, és meglátod: szép lassan kicserélődsz. Máshogy fogod érezni magad, jobbnak, szebbnek, energikusabbnak. Megismerkedsz a türelem és nyugalom fogalmával, mi több, a siker és boldogság fogalmával. Nem pillanatnyi hatásokról, hanem hosszú, kiterjedő állapotokról beszélek. Mert a Sport az ilyen! Ellenállóbb leszel nem csak fizikailag, de az élet számos problémájával szemben. És ami szintén nem utolsó: a többiek is látni fogják rajtad a változást. A sport megváltoztat, széppé, natúr emberré tesz, amilyennek mindenkinek lennie kéne. Hiába is részletezni, hiszen mi vagy te szavaimhoz képest, Isteni Sport!…

Gitárember

Egy napon arra ébredt, nincs hangja. Hiába kiáltott, hangszálai már nem voltak. Könnyezve tátogott a hálóban, kétségbeesetten próbált ordítani. Fél óra kellett, míg végre zuhanyozni ment. Persze sejtette, valami nincs rendben, megvolt rá az oka, főleg azért, mert mikor a tükörben meglátta a saját hátát, a húrokat nem lehetett eltakarni. Hat fémdrót húzódott végig a gerincén, a tarkótól a farokcsontig. Megőrültem, gondolta, ez csak egy álom, egy rossz álom, gondolta, túl sok zenét hallgattam, túl keveset éltem. Sírva kapta fel a kabátot, hogy rohanjon a kórházba. A portásnak, mikor az megkérdezte, kegyednek mi baja, G-dúrban válaszolt vissza. Végképp pánikba esett, mikor a taxist akarta kifizetni: körmök helyett hangolókulcsok nőttek ujjai végére. Ezüst, csillogó hangkulcsok. Végem, gondolta, de mégsem, van hangom, csak beszélni nem tudok. A taxis rémülten elhajtott, fakírokat nem szállítok, ez volt a mentsége. Kiment a parkba. Érezte, szárad a bőre, roppannak a térdei, nehezebb a járás. Szívta magába a levegőt, amíg bírta, a járókelők persze mit sem érzékeltek ebből, csupán egy szívszaggatóan gyönyörű dallamot véltek hallani néhányan, de utólag ők sem vélték biztosra, a szél, mondta Petya, a hajléktalan, a szél vót az biztos. Egy fa tövében roskadt össze végül, összezárt, szilárdabb végtagokkal, mint maga a tölgy, amit támasznak remélt. Fekete haját lassan ráolvasztotta sovány testére a júliusi napfény, az utolsó mondanivalója beszorult a hangszedők alá.
Eltartott egy ideig, míg ráleltem. Azóta gitár virtuóznak hívnak.  Pedig nem is én játszom rajta.
Ő játszik rajtam

Keverés?

Nem. Legyen e helyett…
Szertelen fellegekben lebegve kérkedés,
Egyenetlen egyenleteken értetlenkedés,
Életképeket élve, elrévedve, ellenséges ellenkezés,
Helytelen helyzetekbe helyezett helytelenkedés,
Éhes verébnek vetett bél, s egyéb berendezés,
Hegytetején elvesztett, tengerfenékbe elejtett jelenés,
Kegyetlen kéjes rendellenesség nekem nevetésed,
Értelmetlen érvelésed, ellenben helyes megvetésed,
Szemtelen fegyelmezésed, értékes eszességed,
Lehetetlen természetességed, nekem nyers lehetsz,
Mert lényegtelen, nem egyet, ezret megehetsz,
Bennem rengeteg érzelmet véletlen nem lelsz,
De nem egy véletlen véletlenségének véled ezt,
Nem helyezed elevenségbe, mert nyelsz,
Keveredést, rengeteg szeszt, két zenelemezt,
Nem jelent gyerekmenetet, sem megfejthetetlent,
Jelent jelent, tervet, édesen élénk szemed,
Fehéren, feketén, nem lényeg,
Én végzem.

Borító terv + véleményhalmaz

Így fog kinézni a borító!

Néztél már jó filmet? Gondolom igen. Amikor megnéztél egy jó filmet, lehet az akármilyen, fő, hogy belegondolod magadat a helyzetbe, azonosulsz a szereplőkkel, a történettel és az egész szerkezetével a filmnek. Leülsz, megnézed, a végén nyögsz egyet és azt mondod: ez nem volt semmi. Majd egészen a kábulat végéig gondolkodsz azon vajon miért is történt ez, mi is történt valójában stb. Ezzel a Könyvvel is ugyan ez a helyzet! A kezedbe veszed, és nem rakod le….. Mármint amíg nem végeztél, ebben biztos vagyok. Ahogy elkezded olvasni, rabul ejt a dús fantáziavilág, itt nem a boszorkányos, hétfejű sárkányos, tizenkét szemű ember mesékre gondolok, hanem arra a dús fantáziára, ami egy fiatalemberből fakad. Arra, hogy milyen átéléssel és gonddal írta ezt a remekművet. Már az első oldal meg fogja az olvasni szeretőket, rögtön beledob a sűrűbe. Egyből megfogalmazódik az emberben valami, valami kérdés, érdeklődés a mű iránt. Engem az érdekes kezdés már megfogott, az ahogyan felvezeti a gondolatokat mintha nem is saját kútfőből írná. Egyszerűen fantasztikus, egészen végig tudod követni az eseményeket. A bemutatásokat részletesen leírja, helyet kapnak benne a mai világban is fellelhető emberi reakciók, viselkedések és az emberek egymáshoz viszonyulása. Az akciónak is helye van a könyvben, nem is kicsit. Az egész könyv egy nagy akció, itt nem csak a lövöldözésre utalok, hanem az egyéb adrenalin növelő, elgondolkodtató részekre is. A történet páratlan, a story két síkon fut. Az egyik, amikor a főhős ébren álmodik, a másik, amikor valóban álom és gondolat foszlányok gyötrik. A történet ott kezdődik, amikor a fő hős Hétfő hajnalban felkel és nem emlékszik semmire a hétvégéjéből. Na, itt már lehet is törni a fejünket, vajon miért nem? Mi történt vele a hétvégén? Ez egy unalmas kérdésnek hallható vagy inkább olvasató, de ez az egy kérdés fog minket foglalkoztatni az alatt az idő alatt miközben olvasunk. Azt bizton állíthatom, hogy ez az egy kérdés elég lesz nekünk ahhoz, hogy végig forgassuk kezünkbe a könyvet. Eszméletlen csavarok vannak benne, miközben fokozatosan bogozódnak ki a szálak és azt hiszed, hogy ennél már nem lehet többet kihozni belőle… Hát TÉVEDSZ! Az író csavar még egyet a menetes száron. Én is így jártam, rosszul ítéltem meg az író fantázia dús világát, és amikor már azt hittem, na, most minden kiderül hát nagyon kellemeset csalódtam! Pördültem én is a történettel együtt és 200-ra emelkedett a vérnyomásom. Mint már mondtam a történet maga egy kérdésen alapszik, de ahogy megyünk feljebb a létra fokain, úgy tárulnak elénk az újabb kihívások és újabb rejtélyek. Úgy mondjuk a közepe felé már vagy 100 kérdésünk volna, ami nem is gond, mert az izgalmak csak fokozódnak és előfordulhat, hogy téves választ kapunk és tévhitben ringatjuk magunkat majd egy eszelős fordulattal megint megfordul minden és a feje tetejére áll. Egy szóval összefoglalva: Kihagyhatatlan!!! De nehogy azt higgyétek, hogy ez valami természetfeletti story. Átlagemberekről szól, akiknek egy csapásra pokollá változik az életük. Bár az akció kap nagyobb szerepet a történetben az érzelmek sem hanyagolódtak el. Én nagyon élveztem a könyvet, remélem ezzel más is így lesz. Ajánlom kicsinek, kamasznak, felnőttnek, öregnek egyaránt. Ezt szerintem mindenki élvezni fogja, főleg aki szeret a fantáziával játszadozni, álmodozni és persze szereti a rejtélyeket. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek jó szórakozást nyújt majd.

Helmeczi Márton