Szörnyű Vega

vega_subTalán az egyik legviccesebb ügyfelem az a kínai, aki nem tud se magyarul, se angolul. Nem a nyelvi hiányosságok miatt, de lassan úgy néz ki, minden évben meglátogatom Őt. A visszatérő telefonhívások oka, hogy az ember kb. éves szinten fogja magát és elköltözik. De nem olyan messzire, csak a szomszéd háztömbbe. Így történt, hogy két éve elmentem a Lechner fasor 1-be, aztán tavaly a 2-be, idén meg a 3/C épületet látogattam meg. Azóta történek hogy úgy mondjam, fejlesztések a rendszerben.

Ugyanis kínai ügyfelem két dologra használja a félmilliós házimozit: TV-nézésre és karaoke-zásra. Utóbbi ezúttal függetlenítve lett a házimozitól. Az éneklés kihangosításának szerepére mostantól egy Cervin Vega hangrendszert alkalmazott. Te jó ég, gondoltam, amikor megláttam a 700W-os mélyládát ami önmagában akkora mint egy mélyhűtőszekrény. A TV fölé felszereltek további 2 aktív monitort, amelyek egyenként 200W-os terhelhetőségűek voltak. Egy pillanatig azért tűnődtem rajta, hogy egy ilyen cuccal focipályát szoktak hangosítani, és ugyan mi a fenéért kell egy lakásba ekkorát bepréselni? Mindegy, ő dolguk, végül is kínáé a világ… egytized hangerőn is már táncolt a TV-szekrény. Szerencsére nem sérült meg senki, a szomszédok pedig nem jelentkeztek. Talán éppenséggel elmenekültek otthonról, gondolva, hogy az iszonyatos ricsaj (ahogy kínaiul éneklik a Time To Say Goodbye-t) vagy kínai támadásra, vagy pedig földönkívüli megszállásra enged következtetni.

Eközben a Hegedűs Gyula utcában…

A Kereskedelem felér egy oscar díjas gengszterfilmmel. Minden nap, nyolc órán keresztül úgy érzem, mint ha mellékszereplője lennék valamilyen tragikomédiának. Csak életek helyett pénzt kell feláldozni. Egyik nap például, egy vásárlónk kijelentette, hogy kedvezményt akar az általa vásárolt házimozi erősítőből és mélysugárzóból. Azt mondta, hogy ha 313.000 Ft helyett megkapja kerek 300.000 Ft-ért, akkor hajlandó elvinni ezt a két terméket. Mivel ő nagyon jól tudja, milyen válságos helyzetben van a piac és úgy gondolja, ez kijár neki, nagyban segítené a döntését. Nem arról van szó, hogy háromszáz ezer forint vagy tizenhárommal több. Arról van szó, hogy nekem soha nem jutna eszembe alkudozni egy bolti eladóval. Az átlagemberek mégis szemrebbenés nélkül elvárják, hogy kijárjon nekik a kedvezmény. Mert háromszáz ezer forint az egy elég komoly összeg. Igaza van, sokak meg sem engedhetnek maguknak ilyen berendezést. Egyébként a főnök jóváhagyta az olcsóbb verziót. Viszont másnap, teljesen tanácstalan lettem. Ekkor ugyanis, egy másik vásárló vigyorogva vásárolta meg a kétmilliós házimozi rendszerét – és viselkedése, öltözködése, szóhasználata alapján nem tűnt valami nagyon arisztokratikus alkatnak. Egyszerűen csak azt akarta, hogy az a házimozi rendszer, amit életében megvesz, legyen az „igazi”. Legyen kompromisszumoktól mentes. Tisztában volt azzal, hogy rengeteg pénzt fog elkölteni és több alternatíván is gondolkoztunk, de mikor kijött a végösszeg, egy pillanatig sem gondolkozott el azon, hogy esetleg egy pici kedvezményt kapjon. Listaáron vásárolt meg mindent. És mindvégig teljesen kedves, vigyorgós hangulatban volt. Az előző napon meg a másik fickónak, mint ha a fogát húzták volna – én is utálok pénzt költeni. Sokáig komoly gondjaim is voltak a spórolással. Mikor megcsapott a pénz szaga, és először kaptam fizetést, úgy éreztem, na, most mindent megkaphatok, amire eddig vágytam. Persze az élet nem annyira egyszerű. Abból a fizetésből épphogy el bírtam tartani magam, volt olyan, hogy következő hétre nem volt pénzem még ételre sem. Voltak necces napok, amikor össz-vissz ezer forinttal a tárcámban indultam el dolgozni, de ilyenkor mindig sorsszerűen, csodával határos módon beütött valami jó biznisz. Volt olyan, hogy a legváratlanabb pillanatban csörgött egy régi ügyfél, hogy ugorjak már ki hozzá installálni, mert elköltöztek otthonról. Ilyenkor egy hétig megint volt pénzem ennivalóra. A bér rendszeresen késett, most is késik, és ebből komoly problémák adódtak. Egyes kollégáim a több, mint két-három hetes bérkésések után teljesen kikelnek magukból. És nem is csodálkozom rajtuk. Akárhogy is, jelenlegi helyzetemben nem panaszkodhatom. Most kétszer annyit keresek, mint három éve, pályakezdőként. Azt hiszem, ez nem rossz huszonegy évesen. Más kérdés, hogy nagyon sok álmom van, amik még megvalósításra várnak.

IFA még mindig

13:55, IFA Berlin – Press Room / Sajtószoba
Most vagyok túl a tizedik beszámolón és hátra van… kb. még ugyanennyi. Hatalmas ez a kiállítás, pezseg a technológiától és innovációtól a levegő. Mindenki figyel és tanul, tapasztal látva, hallva a modernitás eme Kánaánjában. Mint ahogy én is. Nap mint nap más nemzetiségekkel beszélgetünk, németek, angolok, franciák, amerikaiak, kínaiak, japánok és még kitudja, milyen népek. Mindenki udvarias és informatív, aki nem, az csak azért, mert törve beszéli az angolt. Napok óta itt vagyunk Berlinben, egyetlen dolog tetszik igazán ebben a városban. A közlekedés. Minden összeköttetésben van mindennel, egyszerűen fantasztikus, mennyire modern és kidolgozott az infrastruktúra. Itt nem az ütött-kopott BKV diktál, hanem egy modern és jól működő, megbízható rendszer. Ehhez képest Budapest olyan, mint a dohányos, lusta ember véráramlata, olykor rög kerül bele, olykor pedig annyira lelassul, hogy minden más szerv működését nehezebbé teszi, vagy épp teljesen leállítja. Berlin egy sportember vérárama, koffeinnel és adrenalinnal felfűtve, nincs megállás. Az autók száguldoznak, de kimértséggel, mindenki figyel mindenkire, mióta itt vagyok, talán kétszer ha hallottam kocsit dudálni. Ugyanúgy van kosz és szemét, egy Budapestnél többször nagyobb városnak ez talán megbocsájtható. Én viszont nem élnék itt. Függetlenül attól, hogy látni, mennyivel jobban működik sok dolog, inkább London, mint Berlin – valahogy a német nyelvvel nem tudok megbarátkozni. De végül is mindegy, a lényeg, hogy az IFA remekül zajlik. No de most vissza a munkába, még rengeteg írnivalónk van.

Visszatérő ügyfél

Mátyással kiugrottunk egy fickóhoz, akinél másfél éve is jártam, akkor még nem tudtam, hogy a kanapén ülő, visongó fogszabályzós nő a felesége. Most már nem viselt fogszabályzót, viszont megnőtt a pocakja, ezért ügyelnünk kellett arra, hogy a háttérsugárzót ne verje le a hamarosan születő palánta. Persze emellett számos komplikáció adódik egy házimozi rendszer telepítésénél. Az alapvető gond ott kezdődik, hogy a felhasználók nagy része a nappaliba akar mozihangot létesíteni. Az ideális hangfal elhelyezés ilyenkor szart sem ér, mert a rendelkezésre álló bútorok, akusztika és falfelületek uralják a törvényt, javarészt, mint ezúttal is, a feleség dönt minden felől. Szóval ha azt mondod, hogy „úgy nem fog jól szólni”, de a sarokban van még hely neki, akkor szinte azonnal, reflex-szerűen érkezik egy kétségbeesett sikoly, hogy az nem lesz ott jó helyen. Egyszerűen azért, mert CSAK! Persze a házastársad esztétikai igényét, tisztelni, kényelmét garantálni, várandós időszakban plusz türelemmel, minden baját elviselni, támogatni, megoldani kell. Tyű. Nem egyszerű. Na de én a huszonegy éves kölyök fejemmel szerencsére kisebb gondokkal kell csak, hogy megküzdjek. Nem küzdök, viszont kimondott vidámsággal hallgatom a legújabb szerzeményt, melyet szerencsére egy héten belül visszajuttatok a forgalmazójához. Oké hogy apró, meg egész jól szól, de röhejesen néz ki… mint valami Wall-E paródia! Ezt nézzétek meg!

És a Monster gyártja? WTF?!

Kemééény én mondjuk ki nem tenném sehova ezt a kerekített szélű, rácspofájú gyufás skatulyát, az is biztos, persze ízlések és pofonok. Mondjuk a gyártó úgy hirdeti, hogy ki tudod tenni a műszerfalad tetejére és akkor Bluetooth hangosítóként is használhatod. Te kitennéd? Ehh. Nem baj, legalább van mivel dolgozni. Azt hiszem ma lenézek a strandra, nem azért mert jó idő van hanem azért, mert széthasad a gerincem a benti bárszéktől, nemhogy napi nyolc óra  de még egy óra is kínszenvedés azon a hulladékon, és akkor úgy tegyek fel híreket meg szerkesszem a honlapot hogy közben darabokra hullik a nyakcsigolyám. Jó, vége a rinyának, helyette egy kis szórakozás: Clint Eastwood  Grand Torino c. filmjét aki még nem látta, sürgősen nézze meg mert baromi jó lett!