Címke: házimozi beállítás
Szörnyű Vega
Talán az egyik legviccesebb ügyfelem az a kínai, aki nem tud se magyarul, se angolul. Nem a nyelvi hiányosságok miatt, de lassan úgy néz ki, minden évben meglátogatom Őt. A visszatérő telefonhívások oka, hogy az ember kb. éves szinten fogja magát és elköltözik. De nem olyan messzire, csak a szomszéd háztömbbe. Így történt, hogy két éve elmentem a Lechner fasor 1-be, aztán tavaly a 2-be, idén meg a 3/C épületet látogattam meg. Azóta történek hogy úgy mondjam, fejlesztések a rendszerben.
Ugyanis kínai ügyfelem két dologra használja a félmilliós házimozit: TV-nézésre és karaoke-zásra. Utóbbi ezúttal függetlenítve lett a házimozitól. Az éneklés kihangosításának szerepére mostantól egy Cervin Vega hangrendszert alkalmazott. Te jó ég, gondoltam, amikor megláttam a 700W-os mélyládát ami önmagában akkora mint egy mélyhűtőszekrény. A TV fölé felszereltek további 2 aktív monitort, amelyek egyenként 200W-os terhelhetőségűek voltak. Egy pillanatig azért tűnődtem rajta, hogy egy ilyen cuccal focipályát szoktak hangosítani, és ugyan mi a fenéért kell egy lakásba ekkorát bepréselni? Mindegy, ő dolguk, végül is kínáé a világ… egytized hangerőn is már táncolt a TV-szekrény. Szerencsére nem sérült meg senki, a szomszédok pedig nem jelentkeztek. Talán éppenséggel elmenekültek otthonról, gondolva, hogy az iszonyatos ricsaj (ahogy kínaiul éneklik a Time To Say Goodbye-t) vagy kínai támadásra, vagy pedig földönkívüli megszállásra enged következtetni.
Kulcs
Ma bejött egy izraeli csóka, és kijelentette, hogy ma be kell üzemelni neki a hangrendszert. Kicsit húztam a számat mert így le kellett mondanom az esti szigetkörről, de egy kis pénz mindig jól jön. Ki is vitt magához meló után a második kerületbe, erősen törte az angolt, de azért boldogultunk. Három óra leforgása alatt sikerült mindent kicsomagolni és a helyére tenni, bekötöttem a hangfalakat, kalibráltam az erősítőt, azért is tartott ennyi ideig a dolog, mert kellett még tizennyolc méter hangfalkábel. Míg a pasas elugrott vezetékekért, végeztem a kalibrációval, leültem tesztelni, rákötöttem az iPodomat az erősítőre hogy kiderítsem, hogyan szól a rendszer. Nagy volt a szoba de elég üresen hagyták, a gagyi akusztika érződött is, a magas hangok csörömpöltek, de összességében jól ment a rendszer, még mélyláda nélkül is. Aztán visszaért az ember, bekötöttem az utolsó hangfalat, és már indultunk is volna, csak a garázskaput nyitva felejtette és ellepték mindenféle hatalmas rovarok a házat. Kinyírta őket rovarírtó spray-jel, közben mesélt a saját szakmai múltjáról. Azt is elmesélte, amikor 1990-ben elment egy magyarországi kanári kereskedőhöz és megvette az összes madarat. Négyzáz kanárit vett nyolcezer forintért, aztán miután lecsengette a lovét, kinyitotta a ketrecet és mind a négyszáz madár kirepült. Ilyen volt Eli. Aztán mikor visszafele hozott, ráeszméltem hogy a kulcsom a boltban maradt és arra volt kötve a lakáskulcsom is. Még szerencse, hogy tőlünk öt percre lakik a kollégám, akinél tudtam aludni éjszaka. Persze a főnök nem örült, mikor éjfélkor felhívtam hogy reggel be kéne hoznia a saját kulcsát. De végül is előfordul az ilyesmi. Hab a tortán, hogy az iPodom az ügyfélnél maradt és azóta sem jelentkezett. Remélem, hétfőre visszakerül ide az a lejátszó. Nem úgy tűnt a fószer, mint akinek szüksége van rá, jelzett is, hogy visszaadja, de aztán ki tudja, hogy hogyan működik ez az izraelieknél.
Súlyos vállsérülés
Egyszer csak megcsörrent a bolti telefon. Felhívott egy ember, hogy elköltözött és be szeretné állítani az új kecóban a házimoziját hogy minden jól szóljon, de súlyos vállműtétje volt, úgyhogy egyedül nem mer nekivágni. Kollégámmal a következő hétre meg is beszéltünk egy időpontot, a budai hegyoldalba mentünk, ahonnan nagyon jól lehet látni a 13. kerületi lakótelepeket. Mint sok élére állított cigarettás doboz, amiknek a színét már kiszívta a nap. Aztán ügyfelünkkel 7 órát beszéltünk meg, mi viszont kiértünk fél 7-re a helyszínre. Míg letettem a táskámat és a saját papucsos lábfejem izzadságát szagoltam, a munkatársam nekiállt kifejteni, hogy mi ezeknek a randa lakóházaknak az előnye, és hogy a szocializmus ezzel bélyegezte meg a várost hogy ilyen ronda paneleket építettek, meg minden.
Ügyfelünknek szép kis lakása volt, egy többemeletes ház padlásterébe költözött, de maga a szint simán lehetett 50-60 négyzetméter, plusz külső terasz heverőkkel és jacuzzival. A szoba közepén, az egyik mestergerendáról hinta lógott le. Nem is tudtam elképzelni, melyik lehet rosszabb, ha valaki hintázás közben lerepül észak felé és a családi húslevesben köt ki, aztán lehet venni új étkezőasztalt. Vagy dél felé landol, és a milliós bowers hangfalakat dönti fel, amik rádőlnek és szilánkosra törik a ránézésre is legalább százezres üveg-alumínium spectral készülékállványt. Kissé szégyelltem magam, mert a kemény kánikulában rendesen megizzadt a lábfejem és hát szandál nélkül ez érezhető is volt. Ügyfelünk volt olyan kedves és adott egy fehér, pihe-puha plüsspapucsot, ami nagyon kényelmes volt, csak kétszer jobban izzadt benne a lábam. Főleg, amikor levettük a tévét a falról. Lehetett vagy hatvan hüvelykes, szép kis samsung plazmatévé, egyedüli bibi az volt vele, hogy a samsung gyárilag mellékelt, infantilisan tervezett fali pogácsáira lett felakasztva. És hát a tévé visszaakasztása eltartott legalább öt percig, mindkét bicepszem bedurrant és csatakos lettem a verejtéktől, utána még negyed óráig remegő kézzel fűztem a hdmi kábeleket. De nem vagyok ám annyira puhány, ittam egy pohár vizet és már meg is száradt rajtam a verejték. Jött a következő móka, a mélysugárzó beállítása, szegény ládának új helyet kellett rögtönöznünk, mert elállta az útját két bazi nagy üvegtojásnak álcázott földre rakós dekor lámpa.
Végül csak meglettünk, egy egymilliós NAD végfok hajtotta a hangfalakat és azt kell mondjam, bitang jól szólt a rendszer, csak hát a méregdrága berendezés egy egyszerűcske WD médialejátszóról szólt. És ami azt illeti, a WD TV jó cucc, de ilyen drága vas sokkal, de sokkal jobban szólna egy Dune vagy Oppo vagy Pioneer vagy tudomisén milyen, komolyabb kategóriájú BD lejátszóval. De hát ügyfelünknek ez elnyerte a tetszését és nem is volt vele semmi gond. Bőségesen megjutalmazta segítségünket, így jókedvűen bandukoltunk lefelé a hegyoldalon, igaz, közben nem kíméltek a szúnyogok. Különös ember volt ez az ügyfél, lezser, de mégis volt tartása. Már nem emlékszem pontosan, mit és hogyan mondott, de ha jól rémlik az ország egyik legjobb motorversenyzője volt, csak aztán egy alkalommal túlhúzta a gázkart és repült egy nagyot. Törött bordái és egyebek mellett fel sem tűnt neki, hogy súlyos vállprobléma is kialakult. Két évvel később, orvosi ellenőrzés után vált világossá, hogy itt bizony azonnali műtétet kell csinálni, azóta is gyógytornára jár a pórul járt versenyző. Az a hintát azért kipróbáltam volna!