Idén különös fogadalmat tettem. Eldöntöttem, hogy ezentúl csak fehér pólót fogok hordani. Így aztán az összes korábbi, munkához és utcai használatra szánt felsőruhámat (melyektől már amúgy is meg akartam szabadulni, a nagy részüket kifogytam) betettem egy nagy zsákba. A rongyosakat elvittem ruhagyűjtő konténerbe. A maradékot szétosztogattam a barátaimnak. Így szépen kiürült a ruhásszekrényem. Ezután elsétáltam a ruhaboltba, és vettem nyolc fehér pólót, a hét minden napjára egyet, és egy ráadást, ha elfelejtek mosni a hétvégén. Miért pont fehér?
Mert a fehér szín a megújulást és a tisztaságot jelképezi. Minden reggel felveszek egy tiszta fehér pólót, ezzel emlékeztetve magam, hogy ma megtehetek bármit, akár olyat is, amit tegnap még nem tudtam volna. És hogy ma lehetőségem van helyrehozni olyasvalamit is, amit holnap már nem tudnék. Mivel a holnap nem biztos, hogy eljön. Tudom, sokan jönnek ezzel a „carpe diem” hülyeséggel. Én annyira nem vagyok spontán, ugyanúgy szoktam tervezni a következő napokra és hetekre, a munkámhoz is mindig igyekszem havi ütemtervet felállítani. Viszont ez a fehér póló úgy érzem, használ. Máshogy kezdtem viselkedni az emberekkel. Máshogy kezdtem kezelni a problémákat. Nem mondom azt, hogy más emberré váltam, mert akkor hazudnék. Ugyanúgy vannak problémáim, mint mindenki másnak. Ettől függetlenül hidd el, neked is jót tesz, ha a napod elején -nem is kell ezért feltétlenül fehér pólót húzni, csak nézz a tükörbe – magadba nézel, és azt mondod: ma megcsinálom. Bármi is legyen, amire annyira vágyok, ma megteszem. Mi másért létezünk?