Azt kell mondjam, hogy ez az év sokkal zsúfoltabban zajlik, mint bármelyik, amire visszaemlékezem. Nem csak a munka, a magánélet, hanem az események is olyan gyorsan váltják egymást, hogy alig bírom tartani a lépést. Arról már nem is beszélve, hogy a saját érzelmeim és a szervezetem is elkezdték jelezni a kimerültségemet. Nem érzem magam gyengének, gondoltam, aztán két nappal később beütött a krach, az immunrendszer jelzett, hogy hahó, túlhajtod magad, most állj meg, de azonnal. Október nem hagyott pozitív nyomot bennem, pontosabban csak kevés dolog maradt meg ebből a hónapból, amire mosolyogva tudnék visszaemlékezni. Valahogy az ősz kihozza belőlem a kapzsiságot és a vágyakozást, nem tudom megmagyarázni, de felkavart ez a hónap. Arra gondoltam, talán pihennem kéne, talán el kéne utaznom valahova… így is tettem. És jobb lett azután? Valamivel jobb. De azt hiszem, egy dolgot tanultam és azt meg is osztom veletek: bármit is szeretnél, előtte pihend ki magad. És a barátok fontosak.