Nagymamámnak találtam két békát, egészen véletlenül. Azt azért tudni illik, hogy nagymamám rajong a békákért. Tele van a lakása velük, vannak esernyőt szorongató békái, vannak szerencsét hozó, maya-stílusú békái, de még szemüveges békái is. Plüss, fa, kő, porcelán, amit csak akarsz, talán üvegbékája nincsen. Dorogon az ajándékboltban, mikor törülközőket és képkeretet vásároltunk, fizetéskor vettem észre a lábát lógató béka párat, virágot tartottak a kezükben. A fiú béka szemüveges volt, a lány béka csak simán mosolygott nagy kerek szemekkel, nem is vártam tovább, lecsaptam rájuk. Így lett meg a születésnapi ajándék. A Muse-könyv végén járok, hatott rám, mert ma délután újabb dalszöveget írtam és reggel ahelyett, hogy aludnék a vonaton, zenét hallgatok. Holnapután pedig Leányfalun töltöm az estét, Fanni otthon marad, mert egész héten éjszakázik, pihenni akar, meg nincs kedve jönni. Előd felhívta Engucot és Gabeszt is, ez akkora nagy este lesz, hogy dokumentálni kéne kamerával – talán azt is kéne vinnem?!
Mondanám, hogy alig történt valami mostanában, holott azért vannak események. Egyrészt nagyon idegesítőket szoktam álmodni… jó na, tényleg valódi történések vannak! Krisztián kiment Horvátországba, változatlanul ontom a cikkeket, viszont reggelenként újra negyed 10-re lépek be a boltba. Általában a kollégáim 9: 50-kor esnek be az ajtón, rázzák a rácsot, mert képtelenek beköszönni hogy „Helló”, inkább rázzák azt a […] rácsot, mint valami állatok, türelmetlenül toporogva. Persze nincs bajom a kollégáimmal. Azzal van bajom, hogy minden nap ezt teszik, ez történik. Azt hittem, hétfőtől állandóra szemüveges leszek, de nem így történt. No azért nem javult meg a látásom egykettőre, csak hát sajna késik a szemüveg. Vidéken ráérősem az emberek, nemde? Pesten egy óra, kisvárosban több mint egy hét, míg szemüveged lesz. Mnidegy, adig hunoyrogva nézem a mnotiort és remléem, hogy nem ejjtek hejesírási hibákat.
Ausztrál Tom újabb videót töltött fel. Ezt csak annak mondom, aki… aki valaha megnézte a videóit. Nem nagy ügy, csak bejelenti, hogy még él és továbbra is szereti Modzsorószágot. Jópofa srác, ő is be van rendesen havazva. Úgy volt, hogy szombaton elmegyünk megnézni a Hófehér és a vadász c. filmet, de húgaim nem tudnak eljönni, így (újra) le lett fújva a program. Sebaj, este majd irány Leányfalu és vasárnap talán próbálni is tudunk! A múltkori próba elég viccesen alakult. Odafelé felhívtam Macát, de már a buszon ültünk, és nem vette fel. Zsolti meg Lampit hívta, de kiderült, hogy másodhegedűsünk épp Pesten tartózkodik. Feri meg alapból nem ért rá, mert dolgozott. Jól néztünk ki így! Aztán mikor leszálltunk Sárisápon (az utolsó pillanatban derítettük ki hogy jé, ez tényleg az a falu, legalábbis elméletileg), próbáltunk eljutni Macáék házához, na az se volt semmi. A Macza rezidencia nagyjából a település sarkára esik, a központból sétálva kb. 10-15 perc alatt megközelíthető. Mi úgy döntöttünk, teszünk egy ravasz levágót, „át a kertek alatt”, de rossz döntést hoztunk, mert 25 percre nőtt a gyalogtúra. Ahogy a tűző napon vánszorogva, lószarkupacokat kerülgetve vánszorogtunk a szántóföld vagy tudomisén milyen veteményeseken keresztül, akár klipet is készíthettünk volna, Zsolti, ahogy battyog hátán a gitárral, én meg a fekete zsák-táskámmal. Szandálban. Közben derékig érő csalán. És mikor odaértünk a házhoz, kiderült, hogy Maca nincs is otthon, a telefonját se vitte magával. Aztán bejutottunk valahogy a stúdióba, ott Kata (Maca tizenkét éves húga, aki szeret visszafeleselni és minden hangszerrel, úgy bánik, mint a játék babákkal) belekezdett egy igen puritán és agyilag megterhelő dobszólóba, hát udvariasan megkértük, hagyja abba. Akkor valahonnan elővarázsolt egy furulyát és azon kezdett játszani. Aztán levett a szekrényről egy ősrégi tangóharmonikát /kicsit rozoga!/, mikor már úgy tűnt, határozottan játszani fog rajta, egy valóban határozott mozdulattal kettéhúzta a harmonikát, az meg konkrétan kettévált. Röhögve tuszkoltam vissza a szekrény tetejére a megerőszakolt hangszert, próbálva visszaalakítani eredeti pozíciójába. Aztán jött a Maca, úgy fél óra késéssel, és zenéltünk is egy kicsit.
Ott és akkor épp semmit nem haladtunk előre. Az a próba csak arra volt jó, hogy rájöjjek, ez az egy hónap kihagyás eléggé legyengítette a hangszálaimat, ezért újfent gyakorolnom kel. Viszont olyan szempontból jó volt, hogy felélénkítsem a bandához fűződő gondolataimat. És haladnunk kell. A Muse nagyon inspirált, rengeteg dalszöveg ötlet fortyog az agyamban. Augusztus 18-ikán pedig elméletileg fel kéne lépnünk Sárisápon, ami azért lesz különös, mert elméletben akkor mennénk le a Balatonra. Hát meglátjuk!