Tegnap este leültem, hogy nézzek valami filmet, aztán végül az Ender’s Game-re esett a választás. Mit mondjak? Szerintem jó film a maga műfajában és a maga célközönségének jól eltalálták. Persze, vannak benne furcsa és megmagyarázhatatlan alapvető gondok (mint a legtöbb sci-fi-ben), de basszus, a filmek erről szólnak, a kitalált világról és nem feltétlenül a valóságról. A színészek hihetően beleélték magukat a sztoriba, a számítógéppel létrehozott látványvilág szerintem napjainkhoz mérten kellően színvonalas, a fordulópontok érzékelhetőek és érzékletesek, egyedül a gonosz Hangyok társadalom nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet, a végén a királynős jelenet elég thriller-zsáner szagúan kezdődött, de végül csak annyi sült ki belőle, hogy lezárták a filmet egy lezáratlan gondolattal, miszerint lehet, hogy az emberiség főellensége mégsem pusztult el, mert lehet, pont maga az ember fogja azt feltámasztani. Persze ettől függetlenül a Végjáték tele van különféle pszticholódiai, élettani, stratégiai utalásokkal, ezért szerintem aki nem csak látvány miatt ül le megnézni, hanem valamilyen mondanivalót is vár tőle, már egyszerűen borítékolva… neki is megéri.
Értékelés: 8/10