Ha lehetek őszinte, egy fő célom van jelenleg az életben. És ez mindig megfogalmazódik bennem más és más aspektusban, ahányszor valakivel egyedi dolgokról kezdünk beszélgetni. Gondolok itt mindenre, tárgyra, meglátásra, filozófiára, ami a szokványostól eltérő állásponton alapul. Vannak egyedi bútorok, hangfalak, gitárok, autók, éttermek, és még sorolhatnám, ami közös bennük, hogy mást akartak produkálni, az átlagtól különbözőt. Visszatérve az én nagy célomra, arra vágyom, hogy egy olyan filmet rendezzek, amilyet még senki sem látott. Ami úgy ahogy van, önálló és egyedi. Na de hogy eredeti lesz-e? Az eredetiség és egyediség jelentése nem pontosan ugyanaz, de van köztük rokonság. Eredetit kitalálni ma nehezebb, mint pusztán egyedit, mert az egyedi lehet már meglévő megoldások kombinációja is, míg az eredeti pont azért eredeti, mert első valamiben, korábban nem volt elődje. De azt gondolom, minél egyedibb lesz ez a film, annál eredetibbé is válik majd. Hogy miről szólna? Milyen műfaja lenne? Ezek mind elhanyagolható tényezők. Csak egy cél vezérel. Hogy a néző olyan érzelmi dózist kapjon és olyan vizuális élményben részesüljön, ami számára a „film” fogalmát új síkra helyezi. Tudom, furcsa cél. De mint sokan mások előttem, akik egyedit akartak létrehozni, én is azt gondolom, hogy mindenből ki lehet többet hozni. Akár filmszalagra, akár egy darab papírra akar varázsolni valamit az ember. Ez a szokásosnál sokkal több időt, pénzt és energiát igényel, de ezek a dolgok maradnak fenn napjaink örvénylő cyber-toalettjének peremén, és kerülnek megmentésre az utókornak.