Újabb gyöngyszem, amely bizonyítja, hogy a közelmúltban is készültek jó filmek, amelyeket a filozofáló hajlamú, művelt nézők, ínyencfalatra vágyó moziőrültek, vagy egyáltalán nyitott gondolkodásúak ugyanúgy élvezhetnek, mint a romantikus cselekményre áhítozó, elvárás nélküli hölgyek, vagy akik szimplán szépérzékkel nézik egy mozgókép snittjeit.
A Senki többet cselekménye a világ legdrágább aukcióinak, legmagasabb értékű antik tárgyainak szférájában játszódik, melynek közepén főszereplőnek áll be Virgil Oldman, az öregedő, ugyanakkor zseniális műértő és különc értékbecslő szakember. Oldman-t egy ifjú örökösnő, Claire Ibbetson bérli fel, hogy hagyatékként rázúdult szülői kastélyát felbecsülje és annak gigantikus tárgyhalmazát aukcióba bocsássa. Valamilyen oknál fogva Claire sosem jelenik meg személyesen. Oldman egyik ismerőse, Robert segít a Claire hagyatékában talált mechanikus alkatrészek összeszerelésében, miközben tanácsokkal látja el hősönket, hogy miként barátkozhatna össze a lánnyal. Oldman másik barátja, Billy Whistler pedig abban nyújt kezet, hogy folyamatosan gyarapodó, mester festményekből álló gyűjteménye gyarapodjon.
Már csak a műtárgyak megjelenése ad egy kis egzotikumot a képsoroknak, melyek összessége egyes kritikusokban közönyt indít, bebeszélt üzenetet sejtet, másfelől a Filmtetten publikált ajánlóban szépen megfogalmazott, több ponton is dícsérő szavakat zsebelhet be. Engem végig lekötött, a beállításokat szépnek találtam és a színészi játék sem múlta alul várakozásaimat, sőt. A Cinematrix cikk írójával ellenétben én valamennyi szereplőt értékesnek mondanám, minden alkotóeleme segít e filmnek, hogy nézője kicsit átverve tévelyeghessen a film konfliktusa és megoldása felé, épp olyan bizonytalanul, mint amilyenné Oldman is válik végül. Erősen ajánlom e film megtekintését, szerintem másodszor is meg fogom nézni.