Ti hogyan viszonyultok a túrázáshoz? Vagy inkább otthon ülő típusok vagytok? És mi a helyzet a téli kirándulásokkal? Vannak a neten ezek a „csináld magad” jellegű, agytágító cikkek, amik között nyilvánvalóan vannak túrázással kapcsolatosak is. Most, hogy egyhuzamban lenyomtunk egy 30 kilométeres túrát, két dologra kell rájönnöm: az egyik az, hogy igazán elolvashattam volna legalább egy ilyen nyavalyás cikket, a másik pedig az, hogy N-hoz, D-hez és K-hoz hasonlóan nekem is túrabakancsot kellett volna felvennem, nem pedig a sima, még épphogy-bejáratós utcai csukát. Rájöttem azonban még valamire: a Dobogókő-Esztergom útvonal gyönyörű. Amikor megérkeztünk a hegytetőre, a buszról leszállva csak pár perc kellett hogy a mogyoróim lefagyjanak. A hétvégi 7-8 fokos időjárás előrejelzés ugyanis nem a Dobogókő csúcsára, hanem az ország „ember által lakott” területeire volt értendő, hehe. Mégsem érdekelt sem a hideg, sem a szél, mert a környék egyszerűen mesebeli volt, tényleg, mintha valami fantasy-ba kerültünk volna. A folyamatosan egy irányból fújó szél miatt a hópelyhek vízszintesen tapadtak meg mindenen, így a kerítések, faágak, minden úgy nézett ki, mintha fehér, pihekönnnyű üvegszilánkok vonták volna be őket. Ilyet én még életemben nem láttam. N lőtt pár szép fotót, a posztban lévő is az ő érdeme. Régen egyáltalán nem kötött le a túrázás, de mostanra, hogy nem videózunk, és még evezni sem tudunk menni, kellett valami Outdoor tevékenység – persze nagyrészt N érdeme is, hogy „belerángatott” az erdei sétákba, de egy pillanatra sem bántam meg, teljesen más érzés volt így nekiállni a hétfői melónak. Neked van emlékezetes kirándulós élményed? Valami extrém emlék? Mit gondolsz, a szabadba való „menekvés” hogyan változtatta meg a dolgaidat?