Címke: hi-fi

Érdekes dolog a hang, mint jelenség. Gondolkoztál már azon, mikor jó magát a zenét hallgatni? A nappaliban vagy gép előtt ülve milyen érzés a kedvenc előadód számát visszakapni – ugyanolyan, mint a koncerten? – nem hiszem. Végeredményben az élmény nem tűnik fokozhatónak, hiszen hozzá vagyunk szokva egy adott „szinthez”, amin visszakapjuk magát a felvételt. Összehasonlításképpen a jó filmeken akkor is elérzékenyülünk, ha fél méteres, képcsöves tévén nézzük végig, nem kell feltétlenül egy mozivászon ahhoz, hogy meghatódj egy sor képkockától. Ugyanez igaz a hangra is – ahhoz, hogy feldobjon egy kellemes dallam, egy kiváló hangú énekes hatással legyen rád, már akkor is jó érzés hallgatni azt a bizonyos hangot, ha csak egy kezdetleges minőségű hangforrásból jön… gondoltam én.
Nem csak a hangtechnikában, hanem az élet összes területén két végletet találunk. Ma megtapasztaltam azt a bizonyos „másik végletet”. A hi-fi (már a szó szoros értelmében és nem a szappandobozos megoldásokra gondolok) rendhagyó törvénnyel bír: minél jobb hangminőségre törekedsz, annál többet kell fizetned; határ a csillagos ég.  Hallgattam már egymilliós hangrendszereket, le is taglóztak hangminőségükkel, aztán ma újabb ráadás következett, mikor meglátogattam a Limar Audiót Pesten. Részemről eddig békés megelégedéssel használtam az én kis tizenpárezres kategóriájú Creative csipogóimat, igazából számítógépes hangszóró létükre elég jól szólnak. Valószínűleg emiatt ért komolyabb meglepetés, mikor a boltunkban meghallgattam a B&W CM9-est. Aztán a Limarnál még nagyobb meglepetés ért, ahogy leültem egy pár ilyen elé. Elektrosztatikus hangsugárzó – próbáld meg elsőre kimondani: P. Tehát belekóstoltam az ún. High-End kategóriába. A Martin Logan elektrosztatikus hangsugárzói nem csupán szólnak. Látod magad előtt, ahogy az énekesnő ajkai formát öltenek, ahogy kinyitja a száját, ahogy nyel, a lélegzetének minden apró rezdülését érzékelni véled. Önkéntelenül vigyorogtam, mikor már zenés kíséret is csatlakozott az énekesnő őrületesen élethű hangszínéhez. A hibátlan jó szó ide. Szóval így pénteken semmi érdekes nem történt, legalább névnapom alkalmából megtapasztaltam, milyen amikor előtted kel életre egy zenekar, úgy hogy mindössze „két ládát fémráccsal” felszerelve hallgatsz. Persze mindennek ára is van, a két doboz önmagában egy milla, és elektronikáról még nem beszélünk… mindenesetre most felborult a hangminőséggel kapcsolatos értékrendem :D.