hangfelvétel – Bari Blogja

Ismerkedés a titokzatos és sokoldalú Zoom H4n felvevővel

A Zoom H4n egy csodálatos szerkezet…de…

Mindazonáltal van neki egy olyan jellemzője, amit laikusként még gondként könyveltem el: túl sok mindenre képes. Ilyenkor jönne a következő gondolat: én pedig túl hülye vagyok hozzá. De hát mint minden, a hülyeség is relatív, és igazság szerint az egyetlen megoldás a japánok említett mestereszközének megértéséhez itt van az orrom előtt, és mindjárt meg is mondom, hogy mi az. Mindazonáltal néha tényleg leblokkolok, hogy mennyi mindenre képes ez a kütyü. Annyi mindenre, hogy ahhoz nem elég egy blogbejegyzés, sem pedig öt perc, amit az átlagemberek egy blogbejegyzés elolvasására szánnának. De mielőtt eltérnék a témától, és kiderülne, hogy pocsék közvélemény kutató vagyok, elmondom, hogy szerintem mit kell tenni mindazoknak, akik a Zoom H4n boldog tulajdonosává válnak egy napon, vagy netalán már most is azok.

Először is, tudj angolul.

Ez a legfontosabb, mert enélkül nem fogsz eljutni a „másodszor” részig. Most pedig következik a „másodszor” rész: vedd elő a termék használati kézikönyvét. Igen, egyre gondolunk, a kis fehér könyv, ami a dobozban volt, és 150 oldal hosszú. Elgondolkodtató dolgok ezek: egy diktafonhoz mellékelnek egy kisregényt, minek? Akik szeretik a Zoom termékeit, most valószínűleg voodoo babát gyártanak az én arcommal, és tűzre vetik, amiért a „diktafon” jelzővel degradálom ezt a máskülönben mágikus hatalmú masinériát. Használható diktafonnak, igen… aztán a gondok akkor jönnek, ha nem diktafonként, hanem (amire meglepő módon alkalmas) nagybetűs hangrögzítésre szeretnénk használni, tehát bármilyen élő vagy élettelen tárgy által kibocsátott akusztikai rezgések digitális jeltárolására. Eddigi pályafutásom során egy dolgot mindörökre megjegyeztem, és az így hangzik: a hang mindentől függ. A hang függ a környezettől, a mikrofontól, a kábeltől, a beállítástól, és… hé! Álljunk itt meg!!! Vissza kicsit! Még egy kicsit! —————–>>>>> BEÁLLÍTÁSTÓL <<<<<——————————- Helyben vagyunk. Bocsánat, hogy húzom az idődet, kedves olvasóm. De ez a nagy lecke. És a nagy leckéket általában tálalják. Egy gyalázatosan szarul sikerült párkapcsolat és az azt követő szakítás után is ilyesmit gondol az ember: ezt a leckét aztán frankón tálalták. Csakhogy nekem nem az a célom, hogy összevesszek a H4n-nel, épp ellenkezőleg, szeretnék vele együttműködni, mint hű szolgálómat, eszközömet, társamat, használni akárhányszor rögzítenem kell. Mi múlik a beállításokon? Ha jó dolgokat pötyögsz be a menüben, akkor…

Elkerülheted, hogy a váratlanul növekvő dinamikájú részletek torzítást okozzanak
Beállíthatod a H4n összes (mind a 4) csatornájának hangerejét, egymástól függetlenül
Elérheted a metronóm funkciót, amennyiben élő hangszeres zenét rögzítenél
Levághatod az alsó frekvenciákat (Lo-pass filter), amennyiben nem szeretnéd, hogy pl. a beszédhangot más környezeti frekvenciák (pl. elhaladó busz hangja, lábdobbanások, etc.) megzavarják.
Automatikus hangerő beállítást engedélyezhetsz, amennyiben a dinamikai határok felvétel közben változnak. Ilyen esetben a Zoom egy bizonyos szintű hangerő (-6 dB) átlépése esetén automatikusan visszavesz a saját hangerejéből. Bizony. Okosabb, mint a telefonom, mert a telefonom ilyet nem tud.

És ezek csak a legfontosabbak voltak, amik effektíve engem is érdekelnek, érintenek. A használati kézikönyv nem kötelező olvasmány, de ha nem olvasod el, könnyen lehet, hogy elsiklasz egy olyan fícsör fölött, amit soha a büdös életben senki nem fog az orrod alá dörgölni, megmutatni, átadni. Így aztán használd a nyelvtudásod, gyakorold a külföldi nyelvet, nem fog ártani. Sok sikert, jó hangrögzítést kívánok…. mindenkinek… és ti is kívánjatok nekem, elvégre egy jó filmet kéne mutatnom hamarosan 🙂

Egy kis munka otthonra

Ma elkezdett pattogni az egyik fülem, ami azt jelenti, hogy az átmeneti süketséget már csak napokig kell elviselnem… De ennél vannak érdekesebb dolgok is a nagyvilágban.

Ma ma el voltam varázsolva, valószínűleg több okozója volt a viselkedésemnek. Rájöttem, hogy még mindig tudok zavarban lenni. Hullámzik az egóm. Azt hiszem, keveset aludtam, és azért is van ilyen álomszerű profilja a mai napnak.

Hazajöttem, levettem a táskámat és fürdés előtt nekiálltam videót vágni. Ha nem haragszotok meg rám, a post hátralevő részében lehet, hogy ékezetes hibákat találtok majd. Épp egy olyan tabletrol írok, ami ki akarja találni a szavakat helyettem. A durva az, hogy egész jól megy neki.

Már majdnem két hónapja vagyok az új helyen. Egyre jobban tetszik. Egyre több a tennivaló, unalmas percek nincsenek hála istennek. Most, hogy jön a hosszú hétvége, jobban el tudok mélyülni a Zoom használati kezikonyveben, és be tudok fejezni nehány cikket is.

A forgatásnál igen komoly nehézségek adódtak. Az egyik szereplő gyakorlatilag cserben hagyott úgy, hogy már három napnyi munkám állt egy 3,5 perces vágott anyagban, amiben ő is szerepelt. Így viszont az anyag kuka, ujra fel kell venni. Nagyon csalódott vagyok. Ettől függetlenül nem hagyjuk abba a videozast, csak keresnek kell valaki mást, megbizhatobbat erre a szerepre.

Tegnap edzés után még elmentem a boltba lencséért, és kifelé jövet átmentem egy rendőrautó elott. A két hekus egymásra nézett, majd engem vizslattak furcsa arccal. Átmentem a zebrán, és egy pillanatra megtorpantam, a hideg szélben megláttam egy légörvényt, amint felkap egy halom falevelet, és a földtől pár centire szabályosan forgatni kezdi őket, mint egy miniatűr ciklon. Ahogy ezt bámultam, lenéztem a kezem irányába. Ekkor vettem észre, hogy a bevásárlókosarat gyakorlatilag magammal vittem az útkereszteződésig, nem csoda, hogy a rendőrök olyan meredten néztek rám, ahogy fejhallgatóval, golfsapkában, piros esődzsekiben, megrakott hátizsákkal és egy kék bevásárlókosárral (amiből kilóg egy giga pakk vécépapír) bambán átsétálok előttük, egyenesen a szupermarketből kilépve… végül visszavittem a kosarat a boltba, nem nézett rám senki, pont jó volt ez így. Hazajöttem, és tovább vágtam a videókat, akkor arra gondoltam, hogy ezt éjjel nappal lehetne csinálni. Szeretek itthon képet vagdosni az én kis autodidakta bázisomon, főleg, ha ilyen jó és szép a téma …

Edi & Kolos & Brüll Ede (Jazzpop felvétel)

Nocsak, mi került ide?

Csak úgy, mint a 700D-ért, ezért is rengeteg pluszmunkát vállaltam. Így, hogy egyedül élek, senki sem vette roszz néven, hogy éjfélkor is ülök a gép előtt, és a klaviatúrát csapkodom. A munka gyümölcse megjött végül. Aki jól ismer, az tudja, hogy nem kezdek el filmet készíteni anélkül, hogy a kép mellett a hang is elfogadható legyen. Na, azért túlzásokba ne essünk, a 700D és a Zoom párosa nem fog mozi minőséget garantálni, de szerintem egy amatőr videós ennél jobb kombinációt nem kívánhat. Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy a kitartó munkával megint sikerült valamit elérnem, még akkor is, ha csak egy darabot a kirakósból. A végeredmény fog csak számítani, és tulajdonképpen azt érzem, a sok munka és kevés alvás ellenére: ez a helyes út.