Photo Album

A fotóalbumoknál megálltam. Kezembe vettem egy szép, kék darabot, ezt selyemszalaggal lehetett összezárni. Némán lapozgattam az üres, tátongó lapokat. A nejlontasakok éhező hüvelyként tátongtak, remélve hogy valaki majd megtölti őket emlékekkel. Dermesztett víziókkal. Megtörtént pillanatokkal. A valóságtól lopott momentumokkal. És oda-vissza lapozgattam ezt a kék, keménykötésű papírkönyvet, magamnak bekategorizálva azoknak a képeknek a sorrendjét, melyek vannak olyan kedvesek, hogy az utókornak engedve fizikailag is megszültessem őket, mert magzatukat már megtaláltam és lefagyasztva ott várakoznak egy duplarétegű lemezen. 4562 db fényképet készített a Canon fényképezőm, mielőtt önszántamból megváltam tőle. Ebből a 4562 db képből kiválogattam 400 darabot, a legbecsesebbeket. Az album csak egy a sok közül, kik már próbálták igazolni rátermettségüket, miszerint alkalmasak lennének az archívum hordozására. Ekkora teher…. egy papírfüzetben…. Annyi minden történik az emberrel, még tizenkilenc év alatt is, ha kicsit is figyelmesebb lettem volna, már komplett könyvtár, galéria nyílt volna azokról a meghatározó pillanatokról – persze mindenre én sem gondolhatok.

Nincs értelme éjjel-nappal, minden pillanatban visszafelé nézni. Ha van pár perced, előveheted azt a kék füzetet. Egyébiránt figyelni kell a többi, jelenleg is zajló történésre, mert még lemaradsz valamiről – és akkor ki fogja megtölteni a következő albumodat?