A válasz egyszerű: a zárt fejhallgató rázárul a füledre, a nyitott fejhallgató pedig nem. Jobban mondva a zárt fejhallgatónak egyedül a fül felőli része nyitott, míg a „nyitott fejhallgató” a fül felől és a külső oldalról is szabadon szellőzik. Nem véletlenül használtam a „szellőzik” szót, ugyanis a membrán megfelelő légrezgetése is kulcsfontosságú szerepet játszik, ha a hangminőség a legfontosabb. Persze ez nem jelenti azt, hogy a zárt fejhallgatók rosszabbak szólnak, mint a nyitottak. Akkor mégis miért gyártják ezt a két különböző kivitelt? A tömör választ összefoglalja az alábbi videóm:
A zárt fejhallgatók elsődleges előnye tehát, hogy kintről és bentről sem engednek át hangokat. Ha éjszaka filmet nézel, például, nem fogod felkelteni a többieket. Másfelől, ha hallgatni akarsz valamit, kisebb eséllyel fog megzavarni a külvilág, amennyiben zárt fülesed van. Éppen ezért használnak a pilóták, kültéri hangmérnökök, munkások zárt kialakítású fejhallgatót – mert az nem engedi be a külvilág zajait. Zenészeknek, énekeseknek is hasznos lehet a zárt füles, a hangstúdiók monitor fejhallgatóit például direkt úgy alakítják ki, hogy ne okozzanak gondot, hogy ha mondjuk énekhangot rögzítenek. A nyitott rendszerek kimondottan hátrányosak, ha a saját hangod rögzítésekor monitorozni akarsz. Ezt már én is megtapasztaltam, amikor még az első hangalámondásos videókat készítettem el pl. a B&W Zeppelin Air-ről és a P3-ról. Az utólagos munkálatoknál problémát okozott, hogy a beszédhangom mellett hallani lehet a fejhallgatóm susogását, ugyanis hogy pontosan mondjam a szövegem, közben az eredeti angol hangsávot hallgattam. Az ilyesfajta problémát azonnal kiküszöböli egy zárt fejhallgató.
No de mitől jobb a nyitott fejhallgató, mint a zárt? Nos, ahogy a videóban is említettem, a nyitott fejhallgatónál szélesebb, tágasabb sztereó hangtér valósulhat meg, tehát jobban beleélheted magad a felvételbe és ha megfelelően tiszta zenét hallgatsz, számos részlet is távolabbról, nagyobb térből érkezik, mint a zárt fejhallgatók esetében. A nyitott rendszerek általában finomabb karakterrel rendelkeznek, precízebbek és természetesebbek zárt társaikhoz képest. Viszont, mivel ez esetben nincsen kamra, ami felerősítse a basszusokat, másfajta hangolást kell végezni. A fejhallgató membránt picit másképpen kell kialakítani akusztikailag, ami bonyolultabb gyártástechnológiát, és sok esetben magasabb költséget eredményez. Ezért az igazán komoly nyitott fejhallgatók kész vagyonba kerülnek – viszont ezeket használva sokkal könnyebben odaképzelheted magad mondjuk a Notre Dame belsejébe, egy szimfonikus zenekar elé, vagy ha filmről van szó, mondjuk egy forgalmas város közepébe. Ez mind szép és jó, viszont a nyitott fejhallgatók sem jelentik mindenkinek a tökéletes megoldást. Például én nyitott fejhallgatót használok és oda vagyok érte, egy haverom viszont, aki diszkót és rockzenét hallgat, úgy érzékeli, hogy a fülesemnek „semmi mélye nincsen”, teljesen száraz, dinamikátlan mélyei vannak. Pedig én pont ettől érzem természetesnek. Neki viszont igénye van a mélyláda-szerű basszusokra, ezért ő jobban jár egy olyan zárt fülessel, amit mondjuk DJ lemezlovasok számára terveztek. Ha természetes hangzást akarsz, szereted a hangszeres zenét és rendelkezel egy jó fejhallgató erősítővel, akkor jobban jársz egy nyitott példánnyal – mint pl. az AKG K 601 referencia fejhallgató – vagy kicsit barátibb árfekvésben, a Beyerdynamic DT 440-es modell. Ha a feszesebb, dinamikusabb hangzást szereted, jó izmos basszusokkal, akkor mindenképp zárt fülesben gondolkozz. Azt se felejtsd el, hogy a nyitott rendszerek kifelé is szólnak. Hiába nem akarod zavarni a melletted alvó élettársadat, ő akkor is hallani fogja hogy filmet nézel (hohó, ráadásul milyen filmet?) éjszaka. Vegyél fel zárt fülest, és akkor nem fogja hallani a párod azt se, ha éppen hentelős, véres, trancsírozós akció horror filmet nézel.
Komáromi Barnabás