Magam sem gondoltam volna, hogy egy szobanövény mennyire képes feldobni az otthonom. Tulajdonképpen már teljesen természetes, hogy egy kisebb bokor virít az éjjeliszekrényemen. És napról napra egyre csak nő. Talán hülyeségnek hangzik, de hagyom, hogy a növényem inspiráljon. Olyan természetes a számára, hogy erősödik, hogy egyre vastagabbak a hajtásai, hogy utat tör magának. Gondoltam, én miért ne élhetnék hasonlóan? Vagy nem élek már most is hasonlóan? Hiszen az élet a megtapasztalásról és a fejlődésről szól, amennyiben hagyjuk a dolgokat… természetesen megtörténni. Erre születtünk, hogy utat törjünk magunknak.
