Voltak ma bent egy páran, én meg egyedül dekkolok itt a pult mögött mint valami szerencsétlen. Mindegy, nagyon nem csináltam ügyet belőle, hogy miközben demózok, két másik érdeklődő jön le a lépcsőn. Mióta a kollégám elment, kezdek hozzászokni az ilyen “stresszhelyzetekhez” no én nem stresszelek, még nem. Meg jó kedvem is volt szóval minden rendben zajlott, csak a reggeli kettlebell edzés miatt kicsit elfáradtam. A lényeg, hogy bejött egy házaspár, akik nem meglepő módon hangfalat és erősítőt szerettek volna meghallgatni/kiválasztani és esetleg vásárolni is. A bemutatás, a termékekkel való ismerkedés elég sokáig húzódott, holott látszólag nem voltak a témában teljesen járatlanok. Elmondásuk szerint voltak már egy másik üzletben, ahol több órát is töltöttek és több ízben visszamentek, végül kértek egy árajánlatot. Csak mondom, a sztereó rendszer amit kinéztek, nemhogy nyaldosta, de át is lépte az egymilliós végösszeget.
Szóval itt állok velük szemben és épp arról beszélgetünk, hogy mi mindent ki lehet hozni egymillióból, meg hogy egyáltalán nem csak Ministry of Sound CD-kből áll a világ, vannak abszolút minőségi és részletgazdag zenék is, függetlenül, hogy ők főleg diszkót, elektronikus zenét, meg ilyeneket hallgatnak. Na azért a Ministry of Sound CD-k nem szarok, de nem is hifi rendszerekre vannak optimalizálva. Ezt úgy értem, hogy szinte gyárilag MP3 minőségben szólnak. Nincsen dinamika, ezen a MoS CD-n micsoda szégyen. Fel is raktam egy Trentemoller felvételt a saját pendrive-omról, attól le is esett az álluk (nekem is). Tulajdonképpen Trentemoller egy beteg állat. De zseniális minőségű zenét csinál, úgyhogy szeretem hallgatni. Szóval a hölgy kijelentette, hogy ez ahogy most szól a rendszer, meg szerintem a zenére is értette, hogy fantasztikus. Még magam is meglepődtem azon, hogy milyen jó beszélgetni ezzel a házaspárral. Közben szűkültek a körök, és jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy inkább nálunk fognak vásárolni mint a másik boltban. Pedig ott is minden, de tényleg minden rendelkezésre állt… volna… de mégsem… mert úgy döntöttek, hogy keresnek viszonyítási alapot és átjönnek hozzánk.
Ilyen ez a szakma. Valaki hozzád fordul és ha szerencséd van, ott hagy egy milliót. Nekem nem a pénz a lényeg, persze, a kereskedelemben csak az számít. De nekem ebből nem sok hasznom van, része a munkámnak, hogy segítsek az embereknek kiválasztani amire szükségük van. Mégis, megfizethetetlen, amikor elismeréssel díjazzák a munkádat. Amikor azt mondják a szemedbe, hogy “most már nálad szívesebben vásárolunk mert a másik helyen négy napon át nem kaptunk ennyi információt mint nálad egy óra alatt” Visszatérve arra az egy misire… Abból ki is fizethetsz néhány régóta húzódó katyvaszt és megint ott vagy, hogy nulla, kezdjük elölről. Mókuskerék, ellenhajtással. Ilyen szempontból unom a kereskedelmet. Az emberekkel semmi bajom nincsen, de az egy helyben totyogást én is érzem… már majdnem öt éve egy helyben totyogunk. Hogy mi lesz ennek a vége, azt nem tudom, mindenesetre nincsenek aggályaim, vár még sok lehetőség. Kegyes a sors, mondom magamban néha, mikor felmosok, port törlök, árajánlatot írok, hangfalakat cipelek, installálok, katalógust nyújtok át. Kegyes a sors, de nem veled, gondolom magamban, amikor megbüntetik az X6-os sofőrjét, amiért tilosban parkolt és tudott is róla. Nem tudom, mi az összefüggés, a manapság történő dolgokban, de érzem, hogy minden összefügg. Mostanában úgy kelek fel, hogy minden okkal történik. Már megint filózok. Megyek, muszály pihennem. Addig hallgassatok valami jó muzsikát is. Jó mélyláda kell hozzá!
