Azt hiszem, kevés olyan regény akad, ami annyira töményen, mégis tartalmasan tudja összefoglalni az emberi elme nagyszerűségét, ráadásul megható befejezéssel, mint a Virágot Algernonnak. Nyomon követhetjük egy ember szellemi fejlődését és leépülését, és a folyamat precíz leírásán kívül hiteles a karakterek jellemábrázolása, a történelmi közeg és a hangulat egyaránt, függetlenül attól, hogy évszámot nem közöl az író. A filme(ke)t melyek e regény alapján íródtak, még nem láttam, de már érzek némi késztetést, hogy megnézzem őket. Tehát az idén elolvasott első könyvem, ez a Virágot Algernonnak, mindent összevetve nagyon jó olvasmány, kreatív ábrázolással (naplószerűen fogalmazott fejezetek, időrendi sorrendben, apró visszatekintésekkel megspékelve). Mindenkinek érdemes lenne elolvasni, azt hiszem ennek az aktualitása sosem vész el még akkor se, ha az emberiség már rég túllép a nyomtatott média korszakán – ezt a digitális kor embere is ugyanúgy tudja értelmezni, mint az az ember, akinek közel 80 évvel ezelőtt íródott ez a történet.
Értékelés: 10/10