Csubi, kapcsoljunk át SSD-re!
Kategória: Számítástechnika
Számítógép összerakás – Episode 2.
A memóriamodulok és a processzor berakása nem jelentett problémát – mondhatni rutinművelet. A processzorhűtő felszerelése sem okozott gondot, hozzáteszem, eleinte nagyon meglepődtem a kicsike processzorhűtő láttán. Még nagyobb meglepetést okozott az alaplapi, 8-tűs APU-tápcsatlakozás, a tavaly vásárolt tápegységemen ugyanis „csak” 4-tűs csatlakozó van. Ráadásul az alaplap használati leírásában azt taglalják, hogy egy AMD FM2 processzorhoz minimum 500 wattos tápegység kell, különben a rendszer instabillá válhat. Hát ettől igencsak beparáztam. Beszéltem egy régi PC-kben jártas ismerősömmel és édesapámmal, aki csakugyan összerakott már 1-2 gépet, és mindketten azt mondták (a munkatársamat beleértve), hogy a jelenlegi 4-tűs tápcsatlakozóm nem fog gondot okozni – ugyanúgy stabilan fog futni a rendszer és a nagy hatásfokú, Chieftec 450 wattos tápom is bőven elegendő. Így aztán nyugodt szívvel zárhattam le a számítógépház oldallapját. Más nem volt hátra, mint feltelepíteni a Windows 7-et. Maga az installáció nem ment látványosan gyorsan, hozzátenném, hogy most a rendszer egy öt éves, 7200 RPM WD SATA2 vinyóra van rárakva.
Miután felraktam az új windows-t (eddig csak xp-t használtam), jöttek a fokozatos, pozitív meglepetések. Elkezdtem feltelepíteni a meghajtó programokat. A képszerkesztőt. A videoszerkesztőt. A vírusírtó programot. És a gép változatlanul villámgyors maradt. Béke, nyugalom és boldogság áradt bennem szét. Sose volt még ennyire jó érzés számítógépet használni. A korábbi konfigomhoz rengeteg türelem kellett, nőtt is miatta pár ősz hajszálam, nem egyszer ki akartam vágni az ablakon az egészet. Most már egyértelmű, hogy nem a régi hardver volt a hibás, hanem egyszerűen eltelt 8 év egy mai rendszer összehasonlíthatatlanul gyorsabb. Futtatom a videoszerkesztőt, dobálom rá az anyagokat az idősávra – és a gép még csak meg se reccen. Néha néha egy-két tizedmásodpercre elgondolkodik, aztán megint szélsebesen dolgozik tovább, közben a processzorhűtő 7 centis ventilátora alig hallhatóan suhog. Na EZ felhasználói élmény! Kíváncsiságból feltelepítettem az NFS Hot Pursuit új változatát, közepes grafikai beállításokkal meseszépen fut, natív felbontásban. Elindítottam néhány HD anyagot vimeón, azonnal betöltöttek és szaggatás nélkül lejátszotta őket a gép. Ugyanez történt a normál .mkv és .mp4 nagy felbontású videókkal is. Egy szó, mint száz, végre van egy számítógépem, amin élmény dolgozni! Megérte dolgozni érte, megérte félretenni a pénzt, egy hatékony és (remélem) megbízható munkaeszközre tettem szert. Majd tavasszal ki fogom bővíteni egy SSD-meghajtóval, mert a mostani WD merevlemez lefolytja az amúgy 7 pont körüli hardvereket 5,9-es eredményre. Akárhogy is, ez most így nagyon jó. Ideje elkezdeni komolyabban foglalkozni a videoszerkesztővel!
Számítógép összerakás – Episode 1.
Mivel a Zajosketrec (az eddigi számítógépem) bekrepált, elérkezett az ideje hogy vásároljak egy új számítógépet. Az eddigi gépem finoman szólva is elavult, ami engem nem zavart, egészen addig, míg mondjuk videókat szerettem volna rajta szerkeszteni. Nos videoszerkesztésre a jó öreg konfig tökéletesen alkalmatlan volt. Még a legalapvetőbb feladatok (vágás, hangsáv szerkesztés) is megizzasztották a kis egymagos P4-es procit, az 1 giga ddr400-as RAM és az AGP-s GPU pedig gondolom sok modern user számára felér egy jól eső, klasszikus viccnek. Elérkezett az idő. Úgy döntöttem tehát, hogy szép lassan összespórolok annyi pénzt, amiből egy viszonylag kellemes konfigurációt elő lehet állítani. Holnap este megérkezik az utolsó alkatrész, amivel már működőképes PC-t tudok összerakni, később ha lesz rá keret, sort kerítek egy diszkrét VGA-kártyára is, hogy az APU-ba integrált egyszerűcske videokártyának legyen egy kis támogatása. Ami még fontosabb, ismerőseim javaslatára és a szaksajtó írásait elnézve is felfogtam, hogy ha jó teljesítményt szeretnék elérni, szükségem lesz egy SSD-meghajtóra is. Végeredményben ha minden jól megy, lesz egy olyan gép, amivel házilag lehet videókat szerkeszteni mondjuk Powerdirector, Sony vegas vagy Premiere elements progikkal, (remélem) bármilyen jellegű szaggatás nélkül. A szokásos videó magyarosítás, szinkronizálás mellett szép lassan el szeretnénk foglalkozni komolyabb mozgóképek szerkesztésével, meg hát nemsokára elkészül a forgatókönyv, amivel csakugyan lehetne mit kezdeni. De most egyelőre hagyjuk a hosszú távú terveket, nézzük, mivel lehet majd mindezt megvalósítani!
| Pénteken érkezik: | ||
| Alaplap | GIGABYTE sFM2 GA-F2A55M-HD2 | ~ 17.000 Ft |
| Processzor | AMD FM2 A8-Series A8 5500 – 3,20GHz | ~ 27.000 Ft |
| Memória | Kingston 8GB/1600MHz DDR-3 HyperX | ~ 15.000 Ft |
| Optikai meghajtó | Asus DVD-író (OEM) | ~ 5.000 Ft |
| Márciusban érkezik: | ||
| SSD | 128 GB Kingston | ~ 24.000 Ft |
| Videokártya | Sapphire Ati HD6670 Ultimate 1GB DDR5 | ~ 25.000 Ft |
Szóval tűkön ülve várom, hogy megjöjjenek az alkatrészek. Miután összeraktam a gépet, tapasztalataimat megosztom Veletek itt a blogon. Még az is lehet, hogy lekamerázom, hogyan sikerült összerakni, elvégre most már remélhetőleg lesz mivel megvágni a nyersanyagot!
ION digitalizáló cuccok és a hordozható „Hangbőrönd” :-)
Szobival véleményezzük az új Rapoo cuccokat
Haladunk a korral – avagy az első okostelefon vásárlása
Emlékszem az első telefonomra. Siemens M35, az elpusztíthatatlan. Nem volt vele semmi baj, csakhogy eljárt felette az idő, egy-két évvel utána megajándékoztak nagyszüleim egy Alcatel OT-735 típussal, odavoltam érte. Remek kis telefon volt és a többiek ujjal mutogattak rám, amiért nekem volt először „fényképezős” mobilom az osztályban. Ma ez már inkább vicces, hiszen lassan oviban is alapkellék az iPhone és társai. Aztán az LG KG320S készülékem akksija bekakukkolt, nagyon szerettem azt az LG-t, nem volt vele az égvilágon semmi bajom, de nem hallgattam a barátaim tanácsára. Szóltak, hogy ha naponta töltöm az akksit, azt nem fogja elviselni a teló. És nem is viselte – előfordult, hogy a legváratlanabb pillanatban magától kikapcsolt. Időközben… mikor is volt ez? 2009-ben. Addigra már tömegtermék lett az iPhone-ból, porondra került a 3GS és nem volt sok hátra a nem kevésbé csábos iPhone 4 érkezéséig. És a piac behódolt, a legnagyobb márkák kezdték utánozni az Apple fazonját – szükségszerű, egyben szánalmas lépések… na mindegy. Engem nem érdekeltek az okostelefonok, sosem. Nem is tudtam volna fizetni értük, hiszen volt, hogy a kajapénzemet kellett kisakkozni. Aztán nem is vittem túlzásba, mikor új 30-as telót akartam vásárolni, tízezer forint környékén sikerült szerezni egy Samsug GT-1150 készüléket, ami új évjárata ellenére egy kiválóan primitív, négy funkcióval rendelkező készülék: telefonálhatsz vele, írhatsz sms-t, beállíthatod az ébresztőt… a számológép mélyre ásott, rejtett extra. Sose használtam másra. Aztán most valahogy, mikor előfizetéses lettem és elmentem a T-Mobile üzlet mellett, úgy megtetszettek a kis fekete, diszkrét okostelefonok. Az áruk sem volt húzós. Kisebb-nagyobb raktárgondok után előkerült az abszolút nyerő darab, a Sony Xperia Tipo. 4.2-es androiddal, egész jó sebességgel. Wi-Fi, mobilinternet, GPS, meg minden. Úgy éreztem, a konzervatív megoldásom, a primitív kis Samsung kezd szükségtelenné válni, a munkám is megköveteli, hogy képben legyek ezekkel a műszaki trendekkel, vagy nem tudom mi a jó szó rá. Ha már minden de tényleg minden ismerősömnek ilyen taperolós kütyüje van, ideje nekem is lépnem, ráadásul még sosem volt Sony telóm – csapjunk bele! Két évre havi 700 Ft hűségnyilatkozat aláír, Bari boldog, fogyaszt, termel. Nem bántam meg, tüneményes kis masina, persze a kompakt méretét szokni kell, néha könnyedén félre lehet koppintani rajt. A készüléken futó, Android szoftver viszont jobban működik, mint vártam, egész fürge és elegáns küllemű. Szóval míg nem leszünk részesei a kényelemnek, nem is tudunk hozzá szokni. Így van ez sok-sok dologgal. Vegyél tévét. Eltelik tizenöt év, vegyél lapos tévét. Eltelik tíz év, vegyél lapos 3d okos tévét. Negyven colosat. Hatvan colosat. Vegyél projektort. Hangfalakkal. Mielőtt belegabalyodnék a fogyasztói társadalom mikéntjébe, zárásként csak annyi, hogy tessék: végül én sem bírtam ellenállni. Akarva, vagy akaratlanul, de részesei leszünk a modern technológiának. A nagyi azt se tudja, mi az az internet, eltelik néhány év és már a neten bankol, az unokáival skype beszélgetéseket folytat. A hatéves kishúgom meg már fekete öves szinten kezeli a YouTube-ot… most meg én „nőttem fel” a feladathoz, hogy okostelefonnal a zsebemben mászkáljak. Király!
Táblagép és dumagép egy helyen :-)
Májusi reklám – És még hasznos is!
Sok vállalkozó azt hiszi, hogy a weboldal készítés informatikai feladat. Azonban ezt gondolni pont olyan, mintha azt feltételezni, hogy egy könyv megírása nyomdai munka. A könyv fizikai elkészítése nyomdai tevékenység, de ami benne van, az írói, szerkesztői tevékenység. A weboldal készítés alapja a programozás, de a vállalkozás részére ez üzleti feladatot jelent.
VGA hűtés, ahogy azt köll
Történt ugyanis, hogy valamelyik este fura, recsegő, kerregő hangot adott véltem hallani. Mit nem ad az ég, kopni kezdett a 2007 óta üzemelő Ati Radeon X 1950 GT videokártyám ventilátorának csapágyazása, emiatt úgy félpercenként hallatott némi kellemetlen zajt. Ez különösen akkor vált idegesítővé, amikor néma csendben ülve gépeltem és a gondolataimat monoton kereplés szakította félbe. Persze feltalálták a fejhallgatót… de filmnézés közben, mikor Jessica Biel épp mondani készül valami frankót, a hatásszünetben….KRRRRRRRRRRRRRKKKKRRRRRR… egy szó mint száz, elegem lett. Úgyhogy meló után beugrottam a westend city centerbe és 5 perc séta után találtam egy boltot, ahol lehetett kapni ezt az Artcic Cooling L2 Pro VGA hűtőt, egész korrekt áron. 9 cm-es ventillátor…. nááájsz! Automatikus fordulatszám szabályozás… nájsz! Negyed óra csavarozgatás, alátét tologatás és méricskélés (előtte és utána pár perc porszívózással) és máris ott díszeleg egy könnyűfém monstrum a kártyámon… bekapcsolom a gépet… és kétszer halkabb lett, mint előtte. Így illetlenség lenne Zajosketrecnek hívnom. Olyan kellemes csend van, és lám, még blogolni is van kedvem 😀 Ehh na de mi a tanulság?
Sokszor (különösen az ún. „single slot”, azaz egyetlen kártyahelyet igénylő) a grafikus kártyák gyári hűtése már a kezdetektől csak zajosan képes ellátni a feladatát. Manapság egyre több gyártó szerződik hűtőket készítő cégekkel (szemfülesek találkozhattak már integrált Zalman, Arctic vagy hasonló megoldásokkal), hogy a boltban kapható modell, mint bónuszként, kellő teljesítményű és megfelelően alacsony zajszintű legyen – személy szerint nem értem, miért kell erre még mindig bónuszként tekinteni, valószínűleg így jól járnak a hűtőgyártók az olyan peches alakokkal, mint én. Persze van, akit a legkevésbé sem érdekel egy pc üzemi hangereje. Egészen addig, míg kicserél egy ventilátort és meglepve tapasztalja, hogy az esti gépezések közben sokkal kevésbé érzi idegesnek magát. Szinte hiányzik az az átkozott kerregés! 🙂 Amúgy… találós kérdés: tippelj, hol lehet kapni a WestEnd-en belül kisméretű csavarhúzót…? Elárulom, sehol se.
Gépbővítés – ha akarod, ha nem!
Közel öt éve került sor egy számottevő eseményre: szert tettem életem eddigi legerősebb számítógépére, a Pentium 4 platform fejében. Az akkoriban még gyerekcipőben járó kétmagos nagymenő CPU-k számunkra (átlag gyerkőcöknek, akkoriban 14(!) éves voltam :D) elérhetetlennek tűntek. Apuhoz odamehetsz könyörögni érte, de ha meglátja az árát, rosszabb helyeken nyakleves lesz az „Apuveszelnekemegyilyenkétmagosdédéerkettespíszíájoskonfigot?” könyörületnek. A lényeg a lényeg: kaptam egy új konfigot. Sok Poligonháborút és Vertexcsatát átélt már a jó öreg Zajosketrec(tm), a Konvertálási párbajokról ne is beszéljünk. Mindvégig hűséges munkagépnek bizonyult, de akarva-akaratlanul elszállt felette az idő, minden tekintetben. Az egykor fújtató bika módjára vágtató Northwood magos proci könnyedén áthasított mindenen, 3Ghz-es sebességgel. Az aputól örökölt 512 mega RAM egy-két év elteltével módosult 1 giga Duál Csenöl témára (Zöld lámpa volt a San Andreashoz :P), a DVD-író és a 320 gigás vinyó maguktól jöttek…
A P3asból örökölt 200 gb-os samsung gyakran okozott rendszerösszeomlást, olykor túláramot kaptunk, minden gép leállt a házban. És akkor az enyém be is szart, úgy teljesen. Rendszerösszeomlás, kék halál és egyéb nyalánkságok. Valahogy a samsung vinyó nem komálta az áramingadozást. Nem volt gond, új partíciót raktam rá, Windows telepítés, aztán ereszd el a hajam. Azonban fél évell később vihar dúlt falucskánk utcácskáin… És a Zajoska újfent, ugyanazon áramproblémák miatt… megmurdelt. Jó öreg sztori, vinyó off, kék bolygó 2, rendszerfájlok tropa. Mivel elszállt 2400 fotóm, úgy döntöttem, archiválni, merevlemezt cserélni köll, mielőbb! Szlovákiában (ha átmegyünk a Mária Valéria hídon, onnan még 50 m) CD-DVD shopok tömkelege árult írható lemezeket az itthoni ártól 3X olcsóbban. Ezzel a baj le volt tudva. A vinyót is gond nélkül be sikerült szerezni, azóta futnak rajta az Aprópuha Ablakok (gyengébbek kedéért egye fene: Microsoft Windows)
A Radeon X1950 videokártya hősiesen vállalt minden grafikus problémát, mostanában mégis diavetítésre emlékeztető, erőteljesen szakadozó képsebességet tapasztalok játékélmény gyanánt. Ez nem véletlen, ha belegondol egy átlagfelhasználó, ez a Játékipar lényege: ha mindig friss gémeket akarsz tolni, kénytelen leszel mindig új és újabb hardvert vásárolni, kö**ög! Hát igen. Csakhogy! 2007 környékén lemondtam a játékokról, nagyjából véglegesen (lásd Ex-veterán gémer naplója c. bejegyzésem, „Számítógép és én„ kategória). A szórakozásnak nem lett vége, barátnőnek és az koncerteknek (na meg az érettséginek) köszönhetően nem unatkoztam, és még ThX to Nagymama +mit kaptam?Kamejáát! Igen ám, de a Samsung HmX10 típusú kamera HD-ben vette föl a baromkodásaimat (lásd: „Kamerám gyümölcse” kategória). A zajosketrec pedig csak erőlködve, izzadva, olykor a tornától teljesen lefagyva reagált a HD-videó csokraimra. Ekkor ébredtem rá, hogy az idő múlásával a jobb munkát produkáló szoftver nem elégszik meg a régi hardverrel! pl. A Power Director már két magot és két giga ramot igényel. Mert „hádé”, meg csinos a kezelőfelület. Amúgy DVD-minőségben szerkesztek, de még így is horror lassúsággal dolgozik a rendszer, az effekt ráhúzása Már 5-10 mp időt vesz igénybe, ilyenkor egyszerűen megáll a gép. Ja és a videót visszenézni konvertálás előtt? Hahaha! Jó vicc, uram! Csak diavetítőt árulunk. Hát ja. Ha csak egy szimpla kontraszt emelést akartam elérni, már beakadt a visszajátszás és olyan érzés volt mint a Max Payne átvezető animációit nézni, csak szövegbubi nélkül. Mindennek a tetejébe, mikor olyan játékok kerültek a piacra mint a Tomb Raider Underworld, Dirt 2 és hasonló nyalánkságok, játékok, amikhez még fűz emlék, amiket annak ellenére, hogy nem kocka alakú a fejem, ki akarok próbálni… és ilyenkor igénybe kell venni a szobaventillátort, hogy az fújja a levegőt a felforrósodott gépbe… a képkockák egyre lassabbak, egyre több „szar a géped” hibaüzenet ugrik fel…egyre inkább élesedett a gondolat zakatoló agyvelőmben: Új gépet kell venni. Jelenleg két dolog szab határt a vásárlás élvezeteinek:
1. Pénz,
2. Konkurencia.
A pénz nem gond. Hogy mi a rákért írtam le a konkurencia szót? Azért írtam le eme utálatos és örök fusztrációkat okozó főnevet, mert jelen pillanatban nehéz döntés előtt állok: AMD/ATI vagy INTEL/NVIDIA? Hmm, hmm. A netes tesztek alapján egyre inkább húzni kezdett a szívem az egyik oldalra, a közelmúltban megjelent AMD Phenom II 550 és új radeon szériás, HD5850 termékek erősen felkavarták a harmónia állóvizét. Miért kellene fizetni kisebb pluszteljesítményért és nagyobb hírnévre plusz tízezreket? Számora… csupán erősödött az elképzelésem. Ha veszek új gépet, kenje falhoz a HD-videókat, hiszen vágok, szerkesztek, effektezek, fagyás kizárva, komoly munkát igényel – még akár egy rövidfilm összeállítása is, de – bármilyen videó elkészítése. Tisztelet, filmrendezők! És alkalmanként lőni, vagy száguldozni se árt, hétvégénként vagy ilyesmi, amikor nem lehetek Rozival vagy épp kiadták a HL Episode 3-at.
Hogy mit gondol az ex-veterán gémer a csúcskártyákról és a játékélményről? Nos, egy kategórián túl szerintem – és valószínűleg mások szerint is – az „én kártyább jobb” elv annyiban dől el, hogy a FRAPS számlálója nem 67 fps-t ír ki 16000X antialias és 40000X texture filtering mellett, hanem CSAK 57-et! „Csak 57 Fps-t produkál az amúgyis kisebb támogatottságú termék? AKKOR MÁR SZ@R, NEM VÉLETLENÜL OLCSÓBB”… hát nem tudom. Dönteni kell. Te vagy a döntéshozó, mondja a tükörkép. Az NVIDIA 250-es sorozata 30-40 ezer magyar forint között mozog, kötelező hozzá az 500W táp, ez azért nem semmi! Szörnyű dolog a világvége és a környezetszennyezés, de – nézzük a jó oldalát, ugye? – minél több millió szilícium lapka hagyja el a völgyet, annál olcsóbbak lesznek az alkatrészek. Persze nem az a célom hogy Crysist toljak. De akkor is. Részemről kicsit felemás ez a GTX 250-260-130 satöbbi elnevezés, a vásárló lehet, hogy alapesetben nemigen tudja eldönteni magától hogy milyen teljesítmény rejlik a kódnév mögött. Amíg nem gyűl össze a zsé, hiába döntök. Ha végre megtelik a malacpersely, újra írok. Addig is mindenki tervezze helyettem saját csúcsteljesítményű, wattzabáló űberkonfigját!
