https://www.youtube.com/watch?v=pCdEhuRU7W4
Sokan érdekes viszonyban állnak (ha egyáltalán állnak) a magyar filmekkel. Egyeseken például bizonytalanság lesz úrrá rajtuk, amikor jegyet kell váltani a moziban és a műsorra pillantanak. Három másodperc után általában inkább elengedik a magyar film megtekintésének gondolatát és továbblépnek a hangzatosabb, érdekesebb, ismerősebb külföldi film megnézéséhez. Én is hosszú ideig közéjük tartoztam. A Tiszta szívvel azonban egyike azoknak a védőoltásoknak, amely segített megváltoztatni hozzáállásomat a hazai termés iránt.
Nem nézek tévét. A nagyszüleim viszont igen. Néha láttam pl. náluk menni a Megasztárt, meg ilyen-olyan tévés műsorokat. Akkor láttam Till Attilát, máshol nem igazán. Nem vetettem meg őt vicsorgó vigyora és kényszeresen összeszűkülő szemhéjai miatt, hiszen milyen legyen egy műsorvezető? Folyton pozitívnak kell lennie, energiát kell sugároznia. Nem gondoltam róla semmi rosszat, hiszen emberileg nekem nem ártott semmit, csak végzi a munkáját, a médiát pedig mindenki döntse el, hogy megéri-e fogyasztani. Én a tévét életem végéig száműzni fogom, a mozi mellett viszont kitartok. Na de térjünk a lényegre!
A film hangvétele dinamikus, néha kicsit száraz és kemény, amolyan életszagú, de nem Sorstalanság-szerűen fojtogató indítással. Börtönből frissen szabadult hősünk (Thuróczy Szabolcs) ismerős lehet egyeseknek a méltán dicsért Aranyélet c. sorozatból. És lesznek még ilyen arcok, színészek, akiket felismerhetsz innen-onnen, de zömében színvonalas produkciókból.
Néha elolvasom a nézők véleményét, melyekből például a port.hu-n is Dunát lehetne rekeszteni. Vannak itt nagyon pozitív és gyűlölködő hangvételű, feltűnően negatív értékelések is. Némelyik közülük inkább Till Attila médiavilágból ismert, kényszeresen kétdimenziós jellemét támadják, megkérdőjelezve filmgyártási képességeit, mások a filmet degradálják „paródia” kategóriába. Azt gondolom, hogy a nézői kommenteket ugyanannyira haszontalanok, mint amennyire hasznosak. Ezt a bejegyzést sem szánom kritikának, mert minél több filmet látok és minél több emberrel beszélgetek filmekről, annál egyértelműbb, hogy a vélemények sok esetben eltérőek. Mindenki maga kell, hogy döntsön arról, hogy jó film-e a Tiszta szívvel.
Némileg elszomorító annak a ténye, hogy a sok pozitív fogadtatás és a stábtagok igyekezete ellenére alig 24 000 dolláros bevételű produkció lett (már ha lehet hinni a Wikipédiának). De mit élhet át egy rendező, aki ekkora pénzügyi bukásnak lesz főtanúja, veszíthet-e bármit lelkesedéséből, venné-e a bátorságot egy újabb jövőbeni próbálkozáshoz?
Szerintem megállja a helyét technikai szempontból is, ráadásul valahol nemes a koncepció a mozgáskorlátozott társadalom kiemelése miatt. A karakterek nem unalmasak, a történet lélegzik és a fentebb említett életszerűség mellett természetesen nem ritkák a valóságtól elrugaszkodott, irreális pillanatok sem, de a film valahogy emészthetővé teszi saját sántaságait. Csak ne kövesd el azt a hibát, mint oly sokan, hogy nem nézed végig! Mert a végén lesz minden érthető. Még ha kis csalódással is jár, maga az élet is bővelkedik csalódásokban és akár mozgáskorlátozott vagy, akár nem, remélem, téged is úgy meg fog szólítani a történet, ahogy engem.