Tegnap elmentünk korizni, én speciel szeretem, gyerekkorom óta ez a kedvenc téli sportom. Csakhogy már nem vagyok leányfalusi, de ha az lennék, se jelentene semmit, mert úgy tudom hogy leányfalun már idén sincs (tavaly se volt) koripálya. Semmi baj, a nyugati mellett dolgozok úgyhogy a szombati kora délutáni zárás után melegítőben, párocskámmal elnyargaltunk a Westend cici center tetejére hogy rójunk pár(száz) tiszteletkört.
Csakhogy a Westend tetején NINCSEN semmilyen jég! Gondoltam a tavaszias idő lehet az oka, szerencsére arra járt egy biztonsági őr láthatósági mellényben, akit megkérdeztünk, így kiderült, hogy a mostani Westend jégterasz valójában a Nyugati Pályaudvar mellé, az alsó “gödörbe” vagy “udvarba” vagy nem tudom mibe költözött. Szóval visszasétáltunk a Westend főbejáratához, el a pályaudvar elé és aztán bekanyar… itt a jégpálya! Hohó! Egy pillanat. Ez a kis szar lenne az?! És igen, ha felmész a netre és beírod hogy westend jégterasz akkor az eredeti pályáról látsz képeket, ami ténylegesen hatalmas, ez viszont, ami most… ott… van, az egy átlagos, vagy éppenséggel alul méretezett példány. És hát Budapest szívében egy ilyen pálya annyit tesz, hogy amint felgyorsulsz rajta, vagy azonnal kanyarodnod kell, nehogy falnak menj, vagy belebotlasz úgy… kétszáz másik emberbe. Szóval legközelebb azt teszem, amit az épeszű korisok tesznek, elzúzok a városligetbe mert mégis csak az a legnagyobb, és mégis csak szeretek gyorsulni. Tegnap is nekiálltam szlalomozni az emberek között, a végén (részben mert eltunyultam, részben mert két évet kihagytam) már jócskán kapkodtam a levegőt, persze ez nagy sebességnél fel sem tűnik. Most a zihálásért járó díj egy egész éjszakás “nemtudoknyelni” szintű torokfájás, így a mai úszás elmarad. De azért jót koriztunk! 😀