A Lego Movie teljesen elkerülte a figyelmem tavaly, amint megláttam az előzetest, lezártam magamban a témát egy “ugyan már” jellegű gondolattal. Aztán valahogy mégis csak rávett a kíváncsiság, hogy megnézzem, nem azért, mert a filmre lettem volna kíváncsi, hanem azért, mert gyerekkoromban szerettem legózni. Ami azt illeti, szerintem ezt a filmet az emberiség nagy része azért nézi/nézte meg, mert gyerekkorában szeretett legózni. És ami a legjobb az egészben, hogy tényleg azt a hangulatot, kapjuk vissza, mint amit gyerekkorunk során átéltünk a barátainkkal vagy testvéreinkkel játszva: pörgős, vidám, fantáziadús eseményekbe csöppenhetünk bele, melyekben mégis van valami “hős útja” jellegű filmtörténet, még akkor is, ha a cselekmény az idő nagy részében pont az ellenkezőjéről próbál meggyőzni. A Lego Movie egy abszolút könnyed és könnyen emészthető mese, amit az egykori Lego-őrültek mosolygós nosztalgiával fognak végignézni, a látványvilág pedig abszolút hozza azt a szintet… miről beszélek? A készítők ezúttal kicsit feljebb is tették a lécet annál, mint amire én számítottam. A Lego figurák külseje nagyon élethű, tényleg műanyagnak néznek ki, és a környezet is realisztikus, az egész történet mintha előre megépített terepasztalon játszódna. Micsoda munka lehetett kidolgozni, hogy tényleg így nézzen ki végül! Színes, vidám, pörgős és mulatságos filmecske, amit főleg a 8-14 éves korosztály fog maradéktalanul élvezni, de (és azért lássuk be, ez a film nem több egy gigantikus Lego-marketingnél) a fő pozitívum, hogy minden korosztály szórakozhat egy kicsit, legalábbis akiknek van fantáziája és humorérzéke… vagy akik szerették a Star Wars, Batman, Harry Potter, Gyűrűk Ura filmek bármelyikét. Vagy akik kedvelik Liam Neeson hangját…esetleg Morgan Freeman-ét. Kihagytam valamit? Ha ennél is többet árulnék el, nem volna értelme megnézni, nemde?
Értékelés: 8/10