Avagy ki a fene az a Philip Marlowe?
Arisztokrata nők társasága, kiöltözött alvilági alakok, hallgatag rendőrfőnökök és kiürült tölténytárak megspékelve a ballonkabáttal, cigarettafüsttel, esővízzel és kipufogógázzal – Ha a lehető legtömörebben kellene megfogalmaznom Chandler hangulatvilágát, ez a kép alakulna ki a Marlowe detektív-sztorikról. Egyik kedvenc könyvem a hosszú álom, az író első regénye, mely amúgy 1939-ben jelent meg. Jelentős korszakalkotója lett a krimi-irodalomnak – de számos nagy filmcím jeleneteiben is gyakran beleütközünk “Csendleres” bravúrokba.
A mellékesen magándetektív főszereplő, Philip Marlowe személyében élhetjük át az eseményeket, vele mélázhatunk a kitűzött munkák rejtelmein és megoldásán – viszont a melók döntő része kockázatos, gyakran veszélyekkel jár. Az amerikai nagyváros utcáin a gengszterek, bűnözők gondtalanul lófrálhatnak, akár csótány a régóta takarított konyha padlóján (istenem, de gáz hasonlat :D), detektívünk független félként nem számíthat a rendőrség segítségére, és ha rossz társaságba keveredik, okosat kell kifundálnia hogy élve kitáncolhasson a célkeresztből. Szerencsére Marlowe nem a hígagyú, sem a nyavalygós fajta listán nem szerepel, nyers megjegyzései és lényegre törő viselkedése miatt a nők nem olvadnak el tőle – ennek ellenére a hölgyek jó páran pont ezért habarodnak belé.
A Hosszú álom szokványos reggellel, tiszta kék öltönnyel és relatív laza megbízással kezdődik: Philip Marlowe-t felbérli egy idősebb (konkrétan haldokló) tábornok, kinek dollármilliói és két csini leánya mellett sem lehet boldogsága, mert egy barátja (aki egyben a nagyobbik leány férje), Rusty Regan* eltűnt. Hovatovább, Regan eltűnése óta valaki zsaroló üzenetekkel is bombázza a tábornokot, így az öregnek végképp nincs nyugta. Marlowe dolga, hogy kiderítse, ki küldi az üzeneteket illetve hova tűnt Rozsdás úr.
A Marlowe-sztorikról általánosan elmondható, hogy hibátlanul visszaadják a korai harmincas-negyvenes évek hangulatát, gyakran az olvasó odaképzelheti magát az eseményekbe. A poros sikátorokba, a detektív szerényen berendezett irodájába, ahogy a város napnyugtába burkolózik és csörömpöl a villamos – nem is beszélve a fényűző kaszinókról, az arisztokraták tündöklő kéróiról (A hosszú álom nyitó jelenetében történő leírás alapból mindent visz)! Ezek mind kellő vizualitással jelennek meg Chandler regényének hasábjain – a jellemábrázolás a másik favorit nálam. Ügyes módon a szereplők kinézetére, arcmimikájára csak minimálisan tér ki az író, mégis az adott jellemet, az ahhoz tartozó tekintetet – lehet az sunyi vagy büszke – a szereplők arckifejezését rögvest elénk vetíti a könyv – sajnos a film csak ennek töredékét közvetíti.
Amit írtam igaz, készült mozgókép is a Hosszú álomról, bár szerintem Humphrey Bogart sármja és trapéz-alakú szemöldöke kicsit sok volt néha a Marlowe-karakter megtestesítéséhez, – de hát ilyen Hollywood! Akárhogy is, pl. a tábornok kisebb leányaként ismert, erősen ingatag mentalitású Carmen Sternwoodot alakító Martha Vickers szerintem egy kicsit falsul adta vissza a Chandler által leírt – néha totál bekattanó, néha kacérul vigyorgó, kisiskolás lányként viselkedő szereplőt. Azér’ aki kíváncsi, nézze meg, de csak miután a könyvet elolvasta :)! Egyébiránt aki szeret olvasni és angolt tanul, annak hasznos infó lehet, hogy a Hosszú Álom kis hazánkban angolul is elérhető – az Oxford Bookworks rövidített kiadásként adta ki, de szemfülesek a komplett regényt is beszerezhetik bármely nívósabb könyvesboltban. Szerintem az eredeti nyelvű verzióban jobban átjönnek az amerikai szlengek, de azért a magyar változat is üt. Jó olvasást! 😉
*(a rusty magyar fordításban rozsdásat is jelent)