Címke: videokamera

A munka hevében felpörög az idő. Minden nap ott van a zsebemben egy papírcetli, ráfirkantva a kamera típusa, ami egy napon az enyém lesz. Nem arról van szó, hogy vágyak vezényelnek, megtanultam a leckét: a legkönnyebben úgy érheted el a célodat, ha már eleve elkönyveled azt a célt a fejedben, csupán a lépéseket kell kivitelezni. Ennek most így nem biztos, hogy volt értelme.

Kerner Tibor könyvében megfogalmazódik, amit sokan a környezetemben nem vesznek észre, vagy csak lusták belegondolni: gyakorlatilag a céljaidat ha szem előtt tartod nap-mint nap, és döntéseid során azokra gondolsz… akkor mindet elérheted, komolyságuktól függetlenül. Ennek se biztos, hogy így van-e értelme, Kerner nálam jobban fogalmaz. A lényeg, hogy ezért van a zsebemben minden nap az a papírcetli.

Ma beszélgettem Előddel és szóba kerültek az ötletek meg hogy fogok-e művészfilmet is forgatni. Naná, hogy fogok. Most nyáron a “nagy” forgatókönyvemtől eltérő, sokkal kisebb kaliberű projektnek kezdek neki, amiből könnyen meg lehet alkotni egy alacsony költségvetésű, amatőr filmet. A főszereplő megnyeri a lottó ötöst, és elhatározza, hogy ellátogat kedvenc túrahelyére. A célja, hogy kirándulás közben átgondolhassa, mire költi majd azt a rengeteg pénzt, viszont a lokális alvilágnak tudomására jut hogy emberünk sok pénz birtokosa lesz, ezért utána küldenek egy bérgyilkost…

Az alapötlet megvan, lusta voltam még feltárni a további részleteket, a végét lesz nehéz megoldani… frappáns csattanó kell oda… Meg még az is kérdés, hogy kik vállalnának egy ilyen “non-profit” munkához színészi segítséget. Annyira nem is foglalkoztat ez az egész, most még, ameddig a kamera sincs meg. Valójában nagyobb prioritású dolgom is van annál, hogy ezt szövögetem…

Az Oxford tankönyvek között van egy olyan sorozat, ami angol nyelvű rövidített regényeket tartalmaz, különböző nehézségi szintekre felosztva. Vettem a bátorságot, hogy a legnagyobb HATOS szériából vegyek egyet, cím szerint a Büszkeség és Balítélet az, utólag rá kellett jönnöm hogy rosszul választottam mert utálom az ilyen ömlengős arisztokrata sztorit. Mindegy, a lényeg, hogy még csak a negyedénél tartok de már 3 újabb oldal megtelt a szótáramban. Az ember tanulás közben döbben rá, hogy milyen keveset tudott mindeddig. Azért van pár furcsa szó, amit kétlem, hogy valaha is beiktatok az én bejáratott szóhasználatomba, mint pl.:

anxious
purpose
frequent
gosp
flattering

és még sorolhatnám.

Mostanában valamiért bekezdésekre tagolom a blogbejegyzéseket. Nem tudom, hogy miért.

Talán így átláthatóbb.